Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Kiss Béla–Kovács László: Szürőcsövek és csövek védelme polietilén bevonattal

417 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. VÍZELLÁTÁS Szűrőcsövek és csövek védelme polietilén bevonattal KISS BÉLA'—KOVÁCS LÁSZLÓ'* A hazánkban levő fúrt kutak vizének vastartalma Dr. Papp Szilárd szerint [1] túlnyomórészt a szűrőcsőből és a béléscsőből ered. A vascsövek korróziója a fúrt kutakat időéi ott tönkreteszi. Agresszív vizű kutakba vascsövek nem építhetők be. Ilyen esetekben különleges (vörösfenyő, lucfenyő, azbesztcement, bambusznád, műgyantával rétegelt fa, porcelán, kőagyag, üveg, keménygumi vagy lakkbevonatos stb.) csövezést kell alkalmazni. A kutak időelőtti tönkremenésén kívül a vascsövek korróziója miatt vasassá vált vizek — különösen azok, amelyeknek vastartalma 1,0 mg/l-nél nagyobb — technikai szempontból is nehézséget támasztanak és sok iparág céljára teljesen használhatatlanok. A vastartalmú vizeket felhasználás előtt költséges eljárással vastalanítani kell. Dr. Papp Szilárd 2656 fúrt kút vizének vizsgálata alapján a vasasság mértékét megyénként csoportosította [2], Három csoportot 0—0,2 mg/l, 0,21—0,50 mg/l vastartalmú és 0,5 mg/l-nél vasasabb vizeket különböztetett meg. Közlése szerint a vasas vizű kutak száma Csongrád megyében a legkisebb : 42%. Pest és Zala megyében a vasas vizű kutak száma még nem éri el az 50%-ot. A többi megyében a fúrt kutak nagyobb része vastartalmú vize miatt az ivó, illetve az ipari vízellátást nagy mértékben megnehezíti, sőt bizonyos vonatkozásban teljesen lehetetlenné teszi. 373 fúrt kút vizének vizsgálata alapján közölte, hogy Szabolcs megyében a kutak 88%-ának vize nem használható fel. A fúrt kutak vize erősen vastartalmú még Bács, Szolnok és Heves megyében is, ahol számuk több mint 70%-ot ér el. A víz vizsgálatok a fúrt kutak elkészülésének idején történtek. Összefoglalásul megállapította, hogy országos átlagban a kutaknak kereken 65%-a sem használati, sem ipari víz szempontjából meg nem engedhető mennyiségű, vagyis 0,5 mg/l-nél több vasat tartalmaz. Rámutatott arra is, hogy az elvégzett vizsgálatok szerint a vas kútjaink túlnyomó részében nem a vízadó rétegből ered, hanem a víz agresszív hatása következtében a fúrt kutak szűrőcsöveiből és béléscsöveiből oldódott ki. Népgazdasági szempontból jelentős az a kár, amely fúrt kútjaink vastartalma miatt lép fel. Bélteky Lajos az előadottakkal egybehangzóan leszögezte [3], hogy mélységbeli vizeink minőségét leggyakrabban a megengedettnél nagyobb vastartalom rontja le. A vizek vasasságára a már ismertetett három csoportot alkalmazva közel 3000 fúrt kút adatai alapján megállapította, hogy * Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet. Budapest. ** Mélyfúrási Szerszámgyártó és Gépjavító Vállalat, Fúrásfejlesztési Osztály. Budapest. a túlságosan vasas vizű kutak gyakorisága a Dunántúlon a legkisebb (55,5%) és a Duna—Tisza közén — beleértve a Tiszától északra elterülő országrészt is — a legnagyobb (64,0%). A Tiszántúlon ez a gyakoriság 60,7%. A tájegységenkénti beosztás szerint a nagyon vasas vizek gyakorisága a Bodrogközben 100%-os, s utána Szabolcs és Szatmár megye következik 85,2, illetve 76,1%-kal. Az adatokból megállapítható, hogy az ország északkeleti részén van a legtöbb vasas vizű kút. Ezután a hordalékkaviccsal feltöltött folyóvölgyek és a Sebes- és Fehérkörös közti pleisztocén depressziós terület következik. A vasasság mélységbeli tagozódásával kapcsolatban közölte, hogy főleg a Tiszántúlon a mélység növekedésével a vastartalom, illetve a túlzottan vasas vizű kutak gyakorisága csökken, viszont a Dunántúl nagyobb részén a vasasság a mélységgel növekedik. Összefoglalásul megállapította, hogy az ország fúrt kútjainak kb. 60%-a a víz minőségével szemben támasztott igényeket túlzott vastartalma miatt nem elégíti ki. Közölte azt is, hogy a helyzet a valóságban ennél még rosszabb, mert a vízminták vétele sok esetben nem szivattyúval, hanem kompresszorral történik és nagyobb áramlási sebesség mellett, mint amilyennel a kutat üzemeltetik. Ennek következtében a vastartalom kisebb, mint az üzemeltetés alatti. Véleménye szerint népgazdasági szempontból a fúrt kutak cső-korróziójának megakadályozása azt eredményezné, hogy a túlnyomóan vasas vizű kutak aránya 60% alá lenne csökkenthető, tehát a víz minősége javítható, a vastalanítás költsége elmaradna és a kutak élettartama meghosszabbítható lenne. Vízgazdálkodási szempontból pedig jobban ki lehetne használni a kis mélységben levő durvaszemcséjű, nagy fajlagos vízhozamú agreszszív vizű rétegeket. Jelenleg ugyanis az ezek alatti, nagyobb mélységben levő finomabb szemcséjű, kis fajlagos vízhozamú rétegekbe való továbbfúrással próbálnak kedvezőbb összetételű vizet feltárni. Hazánkban az új fúrt kutak számát évente 500—600-ra becsülte. A beépített csőmennyiség évente 60—70 000 m-re, illetve 900—1000 tonnára tehető. Az évente létesített fúrt kutak értéke meghaladja az ötvenmillió forintot. E hatalmas beruházás élettartamának növelése és a vízkészletnövekedés minőségének javítása a népgazdaság elsőrendű érdeke. A szűrőcsövek és béléscsövek korróziója elleni védekezés tehát a hazai kútfúrás legégetőbb kérdése és megoldása a népgazdaság számára óriási előnyöket jelentene. Bélteky Lajos a kérdés megoldásának fontosságára más helyen is felhívta a figyelmet [4], Öttős Géza egyik tanulmányában [5] rámutatott a fémes szűrők hátrányára : a korrózió fellé-