Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és műszaki hírek

42 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. öllős G.—Vágás I.: Rizstelepek alakja és mérete Results of laboratory experiments concerning the varjation of the infiltrating volume aeross the band width were fully corroborated by field investigations earried out using the so-called seepage-meter pipe (Fig. 9) [3], Measurements earried out in the 25 m Long seepage basin (III. 5) at the Nagymaros mesauring station of the Chair I. for ííydraulics, Technieal University for Building and Transport, Budapest, yielded similar results (Fig. 10.). Following a theoretical approach the distribution aeross the band width of infiltration from the surface of a paddy field can be determined by assuming a linear „source" having an infinitely low water depth and extending horizontally (Fig. 11). From the basic relationship with complex variables [Eq. (2)], the distribution aeross band width of the water volume infiltrating at raised water surface conditions is expressed by Eq. (6) (Fig. 12), whereas velocitv distribution by Eq. (7) (Fig. 13). In cases where a more involved flow pattern is called for, the principle of superimposing may frequently be used to advantage. Thus e. g. in the case of a symmetrical seepage field, the flow pattern along the surface of infiltration can be produced by superimposing on the flow pattern deseribed by Eq. (2) and represented in Fig. 11, an infinite number of alternatives of the same flow pattern, which are displaeed relative to each other in the verticai sense by the distance — 2 k M (k = 1,2, . . .) (Fig. 14). Removing from the superposition shown in the figure the flow pattern according to Fig. 11, the symmetry about the straight line y — 0 remains unchanged (Fig. ló), consequently Eqs. (6) and (7) remain valid in the case of a symmetrical seepage field. Conditions for the occurrence of an infiltrationfree zone in the case of seepage at raised water surface conditions are finaljy related in the paper to the role played by the lowest seepage resistance (Fig. 16), pointing out the factors which influence the development as well as the extension of the infiltration-free zone. (E. g. the permeability of wide river beds is modified by sedimentation.) (Folytatás a 30. oldalról) Csúcsenergia-termelési kísérlet a tiszalöki vízerőműnél A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1960 októberében a tiszalöki vízerőműnél ,,A folyami vízerőművek felhasználása csúcsenergia-termelésre" c. kutatási témája keretében a Vízügyi Tervező Iroda, a miskolci, a debreceni és a nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság, továbbá a Tiszalöki Vízerőmű Vállalat támogatásával nagyszabású kísérletsorozatot folytatott. Csúcsenergián azt az árammennyiséget értik, amelyet a naponta jelentkező legnagyobb fogyasztás idején (reggel ós este) termelnek erőműveink. Ennek értéke többszöröse a nap más szakában termelt áramnak. A csúcsidőszakban országos viszonylatban áramhiányunk van, s ezt külföldi importtal szoktuk pótolni. A vízerőművek különösen alkalmasak csúcsenergiatermelésre, mert rövid idő alatt felterhelhetők, és jóval olcsóbb áramot szolgáltatnak, mint a hőerőművek. A vízerőművek csúcsenergia-termelési üzemében azonban nehézséget okoz az, ha a folyó vízhozama az adott időszakban kisebb, mint amekkora az erőmű emésztőképessége. Az ilyenkor fellépő hidraulikai jelenségek világviszonylatban mind ez ideig tisztázatlanok. Nem tudjuk pontosan, hogy a felvízben mekkora leszívás keletkezik, meddig terjed és milyen • sebesen halad visszafelé a leszívási hullám, mekkora és milyen sebes az áradás az alvizben, meddig tartható fenn a csúcsterm,elés állapota. További kérdés az, hogy a turbinák miképpen gyorsíthatók fel ahhoz, hogy az alvizben kialakuló sebességnövekedés ne okozzon mederkimosást és ne zavarja a hajózást, illetőleg az, hogy a csúcstermelést követően mennyivel kisebb vízhozamot kell a turbinákon átbocsátani ahhoz, hogy a mederben tározott víz a legkedvezőbben pótlódjék. Végül igen lényeges annak ismerete is, hogy mekkora leszívás és apadás engedhető meg ahhoz, hogy partomlások ne következzenek be. Már a jelenségek felsorolása is mutatja, hogy bonyolult és összetett problémát kell megoldani, amelyhez sok mérés szükséges. A tiszalöki helyszíni mérésekre — előkísérletek után — 1960. október 3. és 21. között került sor. A mérésekben 14 mérnök és technikus, 25 segédmunkás és 30 észlelő vett részt. A mérések során 12 rajzoló vízmérce és 12 sebességmérő szárny alkalmazására került sor. A vízállásészlelések a,'Tisza folyó Záhony és Tiszapalkonya helységek közötti szakaszára terjedtek ki. A kísérlet során előállították a vízemésztések jellegzetes üzemi állapotait. A mérésekhez a VITUKI számos új műszert és módszert alkalmazott. Így a Franciaországból nemrégiben beszerzett kronográf segítségével most mértek első ízben egy függélyben egyidejűleg 7 sebességmérőszárnnyal. A rajzoló vízmércék között 2 óra alatt körülforduló mércéket is alkalmaztak. A rajzoló mércéket nyugatnémet gyártmányú kapilláris üvegtollal működtették és ezáltal igen tiszta és pontos diagramokat kaptak. A vizén levő mérőhajóra és ladikokra távbeszélő vonalat vezettek, amelyen keresztül a kísérletvezető a mérést végző dolgozókkal bármikor tárgyalhatott. A csúcsenergia kísérlettel egyidejűleg a gáttáblákon rezgésméréseket is végeztek. Amennyiben a kísérletek eredményei kedvezőek lesznek, úgy a tiszalöki vízerőmű vízszegény időszakban is annyi csúcsenergiát termelhet, amennyit a turbinák maximálisan elbírnak. Az ismertetett kísérleteknek a tervezett nagymarosi és felsődunai vízerőművekre vonatkozóan is fontosságuk van, mert a csúcsenergia-termelés szempofttjai azoknál az erőműveknél is lényegesek lesznek. Starosolszky Ödön (Folytatás a 74. oldalon)