Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Cziráky József–Schiefner Kálmán: A Balaton-környéki szénsavas források

•Cziráky J. —Schiefner K.: Balaton környéki szénsavas források Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. 389 231 204/1936. XIII. B. M. rendelettel éppen a szénsavas fürdők miatt gyógyfürdővé nyilvánítottak — jelenleg gyógyfürdőzés nincs. A kút vizének 1958. és 1959. évi vegyelemzését az 1. táblázat tünteti fel. Az 1958 szeptember havi vizsgálat alkalmával 2,8 m-es depressziónál a kút vízhozama 40 l/p volt, szabad kifolyás esetén pedig 0,5 m térszín-feletti magasságban 3—4 l/perc. Az 1959. máj. 21-én tartott helyszíni vizsgálat eredménye szerint az Üj-kút vize kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos, szénsavas ásványvíz, mely a vizsgálatkor sem kémiai, sem bakteriológiai szempontból nem volt kifogásolható. A víz vastartalma felhasználását megnehezíti, minthogy állás közben kiválik. A víz vascsőre erősen agresszív. A Kolorit (Felmeyer) gyári kút. Halaváts Gyula [8. p. 35] adatai szerint a kút 1892. év tavaszán készült, 194,44 m mély és 500—120 mm-es átmérőjű csővel bélelték. A 148—172 mben feltárt homokrétegből fakad a savanyúvíz, melyet a kútfejre épített 31,5 m

3-es medencében tárolnak. A kút vizét először 1892-ben Lengyel Béla elemezte, akkor a víz szabad szénsavtartalma 1879,0 mg/l volt. A kút vizének 1959. évi elemzése az 1. táblázatban látható. Az alkáliákat is tartalmazó, kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos, szénsavas ásványvíz a vizsgálatkor bakteriológiai szempontból kifogásolható volt. Magas vastartalma a víz felhasználását megnehezíti. A víz vascsőre erősen agresszív. A kútra vonatkozó hidrometriai adatokat az irodalomban [5—7] megtaláljuk. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a székesfehérvári három említett artézi kút vize az 1959. évi vizsgálatok szerint a kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos szénsavas vizek csoportjába tartozik. Moha. A Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalat mohai gyógyvízpalackozó üzemének alapja az „Ágnes-forrás". Halaváts Gyula említett [8. p. 35] munkájában Kaposi A. [9] leírására hivatkozik. A kutat 1879—80. években fúrták. A fúrólyuk 39,18 m mély volt. A létesítés után a 11,2 C°-ú víz a felszín fölé emelkedett. A kutat 157 mm belső átmérőjű facsővel bélelték. A kút tisztításakor, 1949-ben 36 m-ig jutottak le a szerszámokkal. A kút rétegsorrendje az irodalomban [3. p. 298.] megtalálható. A víz kékes színű homokból, 35,0—37,6 m-ből tör elő. A jelenleg negatív artézi kút vizét dugattyús szivattyúval emelik ki. A kút vizének nyugalmi szintje 1954. aug. 27-én 0,53 m-rel volt a cső-száj alatt. A víz hőmérséklete 11—13 C°, részletes adatokat az OBKI-jelentések [5—7] tartalmaznak. Papp Ferenc [3. p. 297.] szerint a víz széndioxid tartalma a pannon-korú beltenger zárt öblében felhalmozódott élőlények bomlása folytán keletkezett-. Az „Ágnes-forrás" vegyelmzéseinek összehasonlítását a 2. táblázat tünteti fel. A víz szabad szénsavtartalma 1880—1959. évek között lényegesen nem változott. Az 1959. aug. 14-én végzett vizsgálat szerint a kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos, szénsavas ásványvíz a vizsgálatkor sem kémiai, sem bakteriológiai szempontból nem volt kifogásolható. Vastartalma magas, mely felhasználását megnehezíti. A víz igen agresszív, mely 15 eő . P*

11 © o o in o «o -o *c I- £3 5 OS ONN nj SO cö «oo *©o\©o < CO HN"1 S S c H| 5 S £ í 0> CÍ <U < fcfc fc > ' s MM II© Í2 © Ü 0

8 o" 3 c a o CJ ©©2 OHJso ©"fi ^ 00 T Ift l> oo" oo" oo SO © CO CO 5 hr + i í-' P B O 3 S'S £ * <\4 •S S-2 + S

+ g Po-W , 1 'zZ.u 1 ^CO COJ .-ts .2 ° ^ ?3 fa W PQ-l-a í=4 XJ1 W m se- tfl 0 •g -2o 1 o«o § RS -o p W -f •«s - £ íi-<" > ® - ui S!»ü ^ > o a o SSmC