Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 349Hozzászólások Galli László: „A kutakból történő öntözés lehetőségei a Duna—Tisza közi Hátság területén" c. tanulmányához D r. V. NAGY I H K E a műszaki tudományok kandidátusa Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Jcútöntözéssel kapcsolatos kutatások helyzete A Hidrológiai Közlöny 1961. 2. számában jelent meg Galli Lászlónak a kútöntözés kérdéseivel foglalkozó, egyéni véleményét kifejező tanulmánya, melynek egyik alapvető hiányossága az, hogy a szerző nem tájékozódott megfelelően a kérdéssel kapcsolatos hazai kutatások helyzetéről és eredményeiről, így a közölt ismertetés nem lehet alkalmas arra, hogy a szakmai közvélemény megfelelő képet alkothasson a vízgazdálkodási gyakorlat eme fontos és népgazdasági szinten időszerű feladatáról. A kutakból való öntözés gondolata Magyarországon egy kissé régebbi keletű mint ahogy azt a szerző ismertetésében említi. Már 1926-ban megkezdik Boldog községben az ilyen öntözéseket s ezen a helyen 1938-ban mintegy 50 kh terület üzemelt. Ez a szám azóta több mint tízszeresére emelkedett. A további jelentősebb fejlődés 1950től különösen Heves megye egyes területein indult meg. A termelőszövetkezeti mozgalom erőteljes fellendülésével a kútöntözéssel szemben is növekedtek az igények. Az eddigi elszigetelt kisüzemi öntözéseket ma már a nagyüzemi öntözések irányába kell fejleszteni. Szakkörökben ismeretes, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság 1959 júniusában Szolnokon ankétot rendezett, ahol a széles szakmai közvélemény bevonásával részletesen megvitatták a kútöntözések feladatait és kijelölték a további fejlődés irányát az új követelményeknek megfelelően. Ezt követően a SZÖVOSZ elnöksége •az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Országos Földtani Főigazgatóság vezetőivel, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Állami Földtani Intézet bevonásával, egy szakmai értekezleten már konkrét fejlesztési programot dolgozott ki. Alapul szolgáltak a VITUKI által 1954-ben befejezett országos vízkészlet feltárások adatai, amelyek alapján kijelöltük azokat a területeket, ahol a talajvízből való öntözés lehetősége elsősorban fennáll. Az OVF 1959 októberében hozott kollégiumi határozata már részleteiben is meghatározta a talajvízből való öntözés jövőre vonatkozó általános kutatási tervét. A VITUKI az Állami Földtani Intézet szakvéleménye alapján a munkákat haladéktalanul megindította. Megállapítást nyert, hogy a kútöntözések céljára elsősorban alkalmas a Mátraalja, a Duna—Tisza közének Duna völgyi része és a Körös völgye. A VITUKI még 1959 októberében megkezdte Boconád község határában a helyszíni talaj mechanikai és próbaszivattyúzási munkákat s azokat 1959 decemberében be is fejezte. A december 31-én kelt szakvélemény megállapította, hogy a vizsgált község határában a kutakból 700 l/perc/km- fajlagos vízhozam termelhető ki folyamatosan a vízkészlet fogyasztása nélkül, de ez az érték is emelhető, ha a környező területeken arányos mértékben szüneteltetik az öntözést. A VITUKI szakvéleménye alapján a Vízügyi Tervező Iroda öntözőtelep berendezési tervvázlatokat dolgozott ki és elvégezte a gazdaságossági számításokat is. 1960 januárjában a VITUKI a Földtani Intézettel közösen az 1960—62. évi kútöntözések kutatási részlettervét is kidolgozta, majd 1960 februárjában elkészítette a Vízügyi Igazgatóság által végzendő helyszíni próbaszivattyúzások műszaki segédleteit s még ebben a hónapban benyújtotta a tájékoztató hidrológiai jelentését a Duna—Tisza közére vonatkozóan. A jelentés a Duna—Tisza közét két részre osztja. Az egyik a Duna kavicstörmelék kúpja, a másik a a Duna—Tisza közi Hátság területe. Megállapítottuk, hogy a Duna kavicstörmelék kúpján a vízszerzés lehetősége általában kedvező, míg a Hátság területein a talajrétegeződés igen változatos s így a víztermelés lehetőségeire vonatkozó általános vélemény is csak az egyes részvizssgálatok után fogalmazható meg kielégítőleg. A VITUKI 14)60 májusában jelentésben foglalta össze a kúttelepítésekkel kapcsolatos helyszíni tapasztalatokat, jelezve azt a hibás kúttechnológiát, amellyel az állami gazdaságok a kúttelepítést végzik. Ugyancsak 1960 májusában a VITUKI megkezdte vizsgálatait a vízháztartás és a vízutánpótlás kérdéseivel kapcsolatban a Solti Állami Gazdaság területén is, miután itt 505 kh öntözését tervezték. A párhuzamosan folyó vizsgálatok a Mátraaljai területeken 1960. áprilisában befejeződtek. A munkáról készült jelentés Heves megyére és a Jászságra vonatkozóan megállapítja, hogy a fajlagosan kitermelhető vízhozam átlagos maximális értéke 1100 l/perc/km

2 lehet. A jelentés a továbbiakban az egyes községekre vonatkozóan megállapítja, hogy hol növelhető az eddigi kútöntözéses vízfogyasztás és melyek azok a területek, ahol a vízfogyasztás további növelésére mód nincs. A további vizsgálatokat a talaj feltárásokkal és a próbaszivattyúzásokkal kapcsolatban kiterjesztettük a Tarna és a Zagyva folyó völgyére is. A szerző ismertetésében nem vesz tudomást arról, hogy a kútöntözés szempontjából szóbajöhető területeken részletes hidrológiai feltárási munka van folyamatban, amint ez a fentebb elmondottakból is kitűnik s nyilván arról sincs tudomása, hogy az OVF megbízásából a VITUKI még a múlt év elején megbízást adott az Állami Földtani Intézetnek a Duna—Tisza közének részletes feltárására. Csupán ezért kerülhetett sor részéről olyan megállapításokra, amelyek téves színben tüntetik fel a kútöntözéssel kapcsolatos kutatások