Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
4. szám - Vámos Rezső: Mikrobiológiai folyamatok és klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásban
346 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. Vámos R.: A H 2S képződés szerepe a halpusztulásban játszása szükséges, s e tényezők közül lényegesen fontos a víz lesavanyodása. Amint Rubencsik vizsgálataiból kitűnik, nagyon kismérvű savanyodás elégséges ahhoz, hogy a mérgező molekuláris kénhidrogén felszabaduljon és felszaporodjon. A 6. és 7. ábrából az is kitűnik, hogy a klimatikus tényezők közül a légnyomásváltozásnak jut főszerep. A víz felszínre ható levegőnyomás csökkenése után a felszín felé törekvő mocsárgázok (C0 2, CH 4, H 2S) finom kolloidális iszaprészecskéket ragadnak magukkal. Ezért a víz zavarossá válik. A vízrétegbe került redukált termékek, közöttük főképpen a vas-szulfid oxidálódnak, s ennek következtében oxigén-csökkenés áll be : ,,pipálni kezdenek a halak". A kolloidális ferro-vas oxidációja következtében ferrioxid-hidroxid képződik, amelytől a víz rozsdabarna színű, a halászok nyelvén „véres" lesz. A kénhidrogén koncentrációja természetesen a sekélyebb vízrétegben töményebb lesz, mint ahol mélyebb a víz. Ezért lép fel a betegség a sekély mederszakaszon, ahol a kénhidrogén képződéséhez, felhalmozódásához, felszabadulásához kedvezőek a körülmények. A sekély vízrétegben tehát átmenetileg olyan állapotok alakulnak, mint a Fekete-tenger mélyebb rétegeiben, de ez az aránylag rövid ideig tartó állapot is elégséges a teljes halpusztuláshoz. A holtágakban és a savanyú talajú halastavakban tavasszal, nyáron és a halpusztulás fellépésének idején uralkodó állapotokat a 8. és 9. ábra szemlélteti. Eddigi vizsgálataink szerint a H 2S toxikus koncentrációja 1—4 mg/l között váltakozik. A toxikus koncentráció nagymértékben függ a víz tulajdonságaitól és az időjárástól, de balfajonként is különböző. A kénhidrogén a légzési fermentek közül a citochromban a vasat inaktiválja, s ezáltal a légcserét megakadályozza. Verdoglobin csak postmortalisan mutatható ki, tehát a H 2S a haemoglobin vasát nem blokkolja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pusztulás akkor is beköTAVASZ [ff] NYÁR |>] 8. ábra. A redox-viszonyok alakulása tavasszal és nyáron 0U2. 8. ld3MeneHue pexciuua pedoKC eecHOíí [a] u jiemoM f&] Fig. 8. Changes in redox conditions [a] in spring, [6] in summer vetkezik, amikor a vízben bizonyos mennyiségű oxigén van, ugyanis a pusztulás nem az oxigén hiányától következik be, hanem azért, mert a halak képtelenek annak felvételére. A halak egyensúlyukat veszítve féloldalra dőlnek, végül lemerülnek a fenékre. Az elpusztult állatok tetemei a víz hőmérsékletétől függően kb. 1 nap elteltével felemelkednek a felszínre. -P Vízfelszín ^ ^ K ÉN H / D fí Q GÉ 9. ábra. A halpusztuláskor a H 2S a vízréteget a mérgezés mértékéig telíti 0U2. 9. Bo epeM.i nozuöejiu pbiö H„S Hacbiufaem eody do cmenenu ompae.iemin Fig. 9. At fish destruction the water layer is saturated to the extent of poisoning with H 2S Lúgos vízben a ~SH-ionok mennyisége szaporodik [6]. Ez az állapot szintén kedvezőtlen a halakra. Az algyői halpusztulásnál (1960) a tó vizének pH-értéke 9,2-re emelkedett. A pH-érték emelkedéséből a vízben, de főképpen az iszapban kimutatható szulfidból és a parti talajokban kimutatható nagymennyiségű szódából arra következtethettünk, hogy a tóban erőteljes szulfátredukció zajlott le. A ~SH tartalmú vizekben a molekuláris H 2S hatását a halak nem kerülhetik el. Ugyanis a kopoltyúk nagy felületén a légzéssel képződő széndioxid elősegíti a molekidáris H 2S képződését. Ez az állapot, ha nem is vezet a halak gyors pusztulásához, mégis káros, mert a légzésben, vele az anyagcserében beálló zavar, nemkülönben a kopoltyú-lemezek sérülése másodlagosan baktériumok (Pseudomonas punctata) és gombák (Saprolegnia) megtelepedését segíthetik elő. Megállapítottuk, hogy a halfajok érzékenysége nem egyforma. Legérzékenyebb a keszeg, majd a ragadozó halak következnek. Az iszaptúrók a H 2S-t viszonylag jobban bírják. A különböző halfajok H 2S iránti érzékenységének kísérleteiről más alkalommal kívánunk beszámolni. Az 1959 augusztusában a gyálai halpusztulás alkalmával többségében csak a keszeg pusztult el. Ebből az látszik, hogy a kénhidrogén akkor nem ért el olyan töménységet, amelytől a többi halfajok is elpusztultak volna. Megfelelő védekezési eljárás kidolgozására, vagyis a kénhidrogén megkötésére. illetve képződésének megakadályozására
