Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Rappn-Sík Stefánia: Ioncserélő gyanták alkalmazása a vízanalitikában

342 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. R. Sík Stefánia: Ioncserélő gyanták alkalmazása Ismeretes, hogy a lángfotométriás nátriumés kálium meghatározását a nagymennyiségben jelenlevő nitrát zavarja. Munkánk során gyakran kerülnek elemzésre olyan talajvizek, melyek több száz, sokszor ezer mg-nál is több nitrátot tartalmaznak literenként. A Na és K meghatározását zavaró nitrátot ugyanúgy választhatjuk el az alkálifémektől, mint azt a litium elválasztásánál és meghatározásánál leírtuk. Ezzel az eljárással egyben a többi kationt is elválasztottuk és a vizsgálandó oldatban csak alkálifém ionok vannak. A fenti eredményekből láthatjuk, hogy a vízelemzések során gyakran és nagyon jó eredménynyel használhatjuk az ioncserélő gyantákat. Az ioncserélő gyanták segítségével a vízelemzések módszerei meggyorsíthatok, egyszerűsíthetők, az elemzés pontossága nő és az egyes ionok meghatározási pontossága ellenőrizhető. Összefoglalás Ioncserélő gyanták segítségével a korszerű vízelemzések gyorsabban végezhetők el, pontosságuk növelhető és ellenőrizhető. Ioncserélő gyantával meghatározhatjuk a vizek összes-só tartalmát ; a szulfát meghatározás előtt lágyíthatjuk a vizeket úgy, hogy a vízben maradék keménység nincs. Igen híg vizek gyorsan betöményíthetők, a vizek nyomelem tartalma feldúsítható ioncserélő gyantákon. Ioncserélő gyantákkal az egyes alkotórészek meghatározását zavaró másik alkotórész könnyen eltávolítható más analitikai elválasztás alkalmazása nélkül. IRODALOM 1. Abrahamczik, E. : Bestimmung kleiner Mengen von Schwermetallen in Wássern. Mikrochemie ver. Mikrochimica A. 25, 228 (1938). 2. Abrahamczik, E., Blümel, F. : Massanalytische Mikrobestimmung von 1/100 n Sulfatlösungen mit Na-Rhodisonat als Indikátor. Mikrochimica Acta 1, 354. (1937). 3. Bahrdt, A.: Z. anal. Chemie. 70, 109 (1927). (Samuelson : Ion Exchangcrs in Analytical Chemistry 2 oldal). 4. Blumer, M. : A field method for water investigation with ion exchanger. Experientia 4, 351 (1948). 5. Federova, G. V. : Use of sulfocoal (sulfonated coal) for analytical purposes. Izvest. VTI. 15, 28 (1946). 6. Hilfiger, I. P. : Sehnellverfahren zur quantitativen Bestimmung des Gesamtsalzgehaltes von Wássern. Chim. anal. 31, 226 (1949). 7. Hoek, H. : Bestimmung des Gesamtkationengehaltes von Wássern. Chimia 2, 227 (1948). 8. Kehrcn, M.—Stommel, H. : Chem. Ztg. 51, 913 (1927). 52, 163 (1928). (Samuelson: Ion Exchangers in Analytical Chemistry 145. oldal.) í). Kunin, R.—McGarvey, F. X. : Monobed Desionisation with Ion Exchange Resin. Ind. Eng. Chem. 43. 734 (1951). 10. Liebig, G. F.— Vanselov, A. P.—Chapman, H.D. : The suitability of water purified by synthetic ion exchange resin for the growing of plants in controlled nutrient cultures. Soil Sci. 55, 371. (1943) 11. Lur'e Yu. Yu.—Stefanovich, S. N. : Use of organolites in analytical chemistry II. Zavodskaya hab. 13, 660 (1947). 12. Nydahl, F. : lásd Samuelson, O. : Ion Exchangers in Anal. Chem. 166. old. 13. Reents, A. C.—Kahler, F. H. : Mixed Bed Desionisation. Ind. Eng. Chem. 43, 730. (1951). 14. Robertson, R. S.—Nielsen, M. F. : Quick test determination dissolved solids. Power, 95, 87 (1951). 15. Quentin, K. E. : Ermittlung des Gesamtgehaltes an Mineralstoffen in der Wasseranalyse. Z. anal. Chemie. 146, 18 (1955). 16. Samuelson, O.—Schramm, K. : Use of ion exchangers in analytical chemistry XXI. Determination of totál salt concentration by means of anionexchange resins. Svensk. Kem. Tid. 63, 307 (1951). 17. Samuelson, O. : Ion Exchangers in Analytical Chemistry. Almqvist and Wiksell. Stokholm. 1952. 18. Wilberg, E. : Flammenphötometrische LithiumBestimmung. Z. anal. Chemie, 131, 405 (1950). riPHMEHEHME MOHOOEMEHHBAlOmHX CMOJI B rHJIPOAHAJIHTHKE LUmerpanuH UIUK (Pariimé) ABTOP paccMaTpiiBaeT B CTATBE NPIIMEHHMOCTB HOHOOSMEHIIBAIOIMIX CMOJI B riiflpoaHajiHTHKe. Ilo TaKOMy cnocoGy aBTop onpeAeJiiui coAep>KaHne B BOAO Bcex cojiefi. ÍIpeiiMymecTBOM 3Toro cnocoőa HBJIAETCA TO, HTO MOJKHO HM RI0JIB30BATBCH npii nojiHoií rHApoanajiiiTiiKe AJIJI nocpeflCTBeHHdro onpeaeneHHH HHTpaTa, HJIH Ha+K. HoHOo6MeHiiBaiomHH cnocoö npi-iMeHHJiCH n A-ra KOHneHTpauHii BECBMA PA3ÖABJIEHHBIX BOA, B nepBoií onepeAH B uenflx nccjieAOBaHHH MNI<p03JieMCHT0B. C noMombio noHooÖMeHHBaiouuix CMOJI öbijni OTAejieHbi iwanomiCJieHHbie HOHH MEJIO^HORO METAJUIA H3 BOÁM, coAepwamefi MHOTO meji0HH03eMejibHbix MeTamiOB. JLAHHBIIÍ cnocoö npiiMeHjieTcji B nepBoií OMepeAH HJIH onpeAeAemia KOJIHMeCTBa JIHTII5I. ABTOp A0I<a3ajl, MTO nOJIHblH aHajIH3 MOWHO NP0B0AHTB no HEÖOJIBINOMY KOJNMECTBY BOAH C noMOiiibio HOHOoÖMeHiiBaromero cnocoőa, Aanee Memaromne HOHH MOryT 6i>iTb yAajieHU h 6e3 npiíMCHCHnji Apvrnx aHajiHTHMecKHx OTAejienun. The Use of Ion-Exchange líesins in Water Analysis By Mrs. R. S. Sik Potential uses of ion-exchange resins in water analysis are investigated in the paper. The totál salt content of water has been determined by this method. The advantage thereof is that it lends itself for the indirect determination of nitráté, respectively Na + K in totál analyses of water. The ion-exchange method has been used for increasing the concentration of very weak aquatic solutions, mainly for trace element determinations. Ion exchange resin has been used to separate the slight amount of alkaline metál ions present from waters containing much alkali earth metals. The method is mainly used for the quantitative determination of lithium. Totál analyses by the ion exchange method have been found possible with very small samples and disturbing ions could be removed without the necessity of recurring to other analytical separation.