Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Finály Lajos: A biológiai szennyvíztisztítás néhány fejlődési és tökéletesítési kérdése

328 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. Finály L.: Biológiai szennyvíztisztítás néhány kérdése az esetleg fennálló hátrány miként küszöbölhető ki. (A kérdést az oldómedencék újbóli „divatbajötte" teszi indokolttá.) A csepegtetőtestes tisztítás körüli kutatásnak nem várt újabb lendületet adott az ún. toronycsepegtetőtestek „feltalálása". Ezek működése során az ún. nagyterhelésű, sőt a régi szokványos berendezéseken végzett megfigyelésekkel is bizonyos mértékig ellentétes jelenségek tapasztalhatók. Ezzel kapcsolatban utalok a VITUKI kitűnő vizsgálataira (Toókos Ildikó : Változó terhelés hatása a toronycsepegtetőtest működésére.)* Komoly figyelmet érdemel a levegőző, vagy oxidáló ároknak nevezett biológiai tisztítóberendezés kipróbálására és esetleges bevezetésére tett javaslat is.** Ezt a nálunk valószínűleg nagyon célszerűen alkalmazható berendezést tervezőink már az első ismertető előadás óta több alkalommal számításba vették (egyelőre persze csak feltételesen). Ebben a berendezésben a biológiai tisztítás mesterséges végrehajtása és a befogadó vízben történő természetes lefolyása mintegy összefonódik. Az oxidáló árok mesterséges vagy „elő-" befogadó szerepét is betöltheti. Üzemeltetését illetően véleményem szerint kívánatos mielőbb meghatározni, hogy a benne áramló víz egyértelmű és kellő mértékű mozgásban tartására szükség van-e valóban a levegőztetés forgókefés megoldására, vagy a levegőztetés pl. légbefúvással is történhetik-e. Ennek egyebek mellett az az előnye is volna, hogy ha a fő tisztítás légbefúvásos rendszerű, az ott amúgy is rendelkezésre álló sűrített levegő és légbevezető rendszer itt is felhasználható volna. Másik, szintén főképpen műszaki kérdés az iszap eltávolítása és további kezelése. Az erre vonatkozó érdekes javaslatok gondos tanulmányozást és kipróbálást érdemelnének. Már elvi természetű fontos kérdésnek tartom annak a gondolatnak a megvizsgálását, hogy az oxidáló árok egyúttal a befogadó víz hozama egy részének — vagy akár egészének — a szennyvízzel, levegőztetés melletti, előzetes összekeverésére miképpen és milyen előnyökkel használható fel. Az utóülepítőkből távozó biológiailag tisztított szennyvíz csekély, sőt hazai tapasztalataink szerint legtöbbször egyáltalán nem tartalmaz oldott oxigént, ami egyébként is csekély oxigéntartalmú aránylag kis vízhozamú befogadó esetében rendkívül kedvezőtlen. E gondolat célszerű megvalósítása tehát sok esetben nagyon megjavíthatja a befogadó terhelhetőségi viszonyait. A szokványos kivitelű közönséges (kis-) s nagyterhelésű csepegtető testek további fejlesztési irányául elsősorban is azt kellene végre általános érvénnyel eldönteni, hogy hazai (terhelés, vízhozam és hőmérséklet) viszonyaink között mi az a legkisebb testmagasság, amely mellett mindkét típus megbízható működése biztosítható. További fontos tisztázandó kérdés az, hogy a testmagas* A tanulmány előreláthatólag lapunk 19(51. 5. számában jelenik meg (Szerk.). ** Körösmezey László : Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására. Hidrológiai Közlöny. 1961. 2. ságnak mi az összefüggése a szennyvíz töménységével, a töltőanyag szemnagyságával és szemösszetételével. Minthogy ezekre a külföldi irodalom is nagyon tág határok közötti véleményeket, tapasztalati megállapításokat közöl, legfőbb ideje, hogy szennyvízlaboratóriumaink az ilyen irányú kutatásokat is teljes részletességgel megkezdjék. A testmagasság csökkentésének népgazdasági jelentőségét, elsősorban az alföldi jellegű településeink esetében nem is kell külön hangsúlyozni. A csepegtetőtestek biológiai tenyészetében érdekes eltérések tapasztalhatók, ami nem egy esetben gyaníthatólag — vagy biztosan — bizonyos ipari szennyvizekkel hozott, vegyi anyagok jelenlétére, hatására vezethető vissza, amire sok esetben csak a jelenségből lehet következtetni, de sok esetben határozottan meg is lehet állapítani. Feltűnő eltérések tapasztalhatók a szemcsebevonat vastagságában, színében, struktúrájában is. Módot kellene keresni annak megvizsgálására is, hogy ezek a jelenségek a test tisztítóképességét befolyásolják-e és ha igen, miképpen. A csepegtetőtest szellőzése Végül még egy sokat vitatott, nem jelentéktelen kérdés : a test természetes vagy mesterséges szellőztetése, s ezzel kapcsolatban a testek szabad elhelyezése vagy légzáró körülépítése. A természetes légcserére nézve a kasszikus felfogás ma is az, amit Imhoff közölt zsebkönyvében. Én a magam részéről ezt csak egyik tényezőként tudom elfogadni. Kétségtelennek tartom a test saját levegőfogyasztásának beszívó, illetve a biológiai oxidáció egyik főtermékeként keletkező s a levegőnél nehezebb széndioxid lefelé áramlásának hatását (mintegy a test lélegzését). A mesterséges szellőztetés esetében még mindig tisztázatlan annak fontossága és iránya, a szállítható levegő mennyisége, továbbá a levegőztetés folytonos vagy megszakításos voltának kérdése. Márpedig ez gazdaságossági szempontból elég jelentős, hiszen gépi felszerelés, annak üzemeltetése, jókarbantartása, ellenőrzése és üzemanyag (villamos áram) kell hozzá. Meg kell mondanom, hogy nem egy nagy terhelésű, zárt (tehát önmagában rosszul szellőző) hazai csepegtetőtest esetében a ventillátor üzembentartása és szüneteltetése közötti várt különbségek a működési eredményben nem voltak határozottan észlelhetők. Persze lehetséges hogy ezt más ható tényezők, rendellenességek összejátszása okozta. Ennek a kérdésnek a tisztázása ismind elméleti, mind gyakorlati és gazdaságossági szempontból nagyon kívánatos. HEKOTOPbIE BOllPOCbl PA3BHTHH H YCOBEPUIEHCTBOBAHHH BHOJlOrHMECKOfl OMHCTKH. CTOMHblX BO.K JlaÜOUl 0UHOAU üpeoSjiaflaiomyK) nacTb MHoroo6pa3Hbix H KOMnneKCHbix npoÖJieM. OMHCTKH CTOMHMX boa peflKO mcdkhO' peuiHTb OKOHMaTejibHO. Ha MHoroHHCJieHHbie omKpbimue eonpocbi OTbiCKHBaeTCH OTBCT, KOTOPMH nacTo yKpbiBaeTCH cpeflH fleficTByiomnx ({taKropoB, noíiBjiínoinnxcH 3a HCCJie/lOBaHHkMH aeÜCTBHHMH. B OCHOBHOM npiiHUHne OMHCTKH CTOHHblX BOA nO nOCJieAOBaTejlbHblM CTaflHHM, npoÖHBaeT öpewb SnojionmecKHii cnoco6 aKTHBHOro HJI