Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

306 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. Joó O.—Marjai Gy.: Nagyüzemi öntözési kísérletek Über die Möglichkeiten von Bewiisserungsversuchen im Grossbetrieb Dr. Joó, 0. und Dr. Marjai, Qy. Die zur Bewásserung eingerichteten Gebiete Ungarns sind im letzten Jahrzent stark angewachsen. Auf dem Gebiet der Bewásserungen beharren neben bedeutsamen Ergebnissen noch viele Aufgaben ihrer Lösung. Derartige teohnisehe Fragen sind : Trennung des Netzes der Bewásserungskanále vom Entwásserungskanalnetz, Vervollkommnung der Wasserverteilung und Wassermessung, Verminderung der Wasserverluste, Modernisierung der früher errichteten Bewásserungsanlagen, sowie der Bewásserungstechnik, Auswahl geeigneter Bewásserungsverfahren und inneren Einrichtungen, usw. Die Lösung dieser offenen Fragen wird gefördert, indem an der im Bau befindlichen Bewásserungsanlage von 2000 Katastral-Joch (Abb. 1.), die einen Teil der auf 4000 Katastraljoch geplanten Musterwirtschaft der Forschungsanstalt für Bewásserungs und Reiskultur (Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet) Szarvas, bildet.Vergleichsuntersuchungenim Grossbetrieb der für Ungarn in Betraeht kommenden Bewásserungseinrichtungen und Bewásserungsarten angelegt werden. Die musterhafte Bewirtschaftung wird zugleich eine gute Propaganda für eine erfolgreiche Bewásserung sein und die Ausbildung von Fachleuten begünstigen. Nach Bau, Inbetriebsetzung und hinreichender wissenschaftlieher Auswertung der Bewásserungsanlage können die Fragen der Wasserdosierung, der günstigen Durehbildung des Netzes der Bewásserungskanále, der inneren Einriehtung der Saatfolgen in der Bewásserungswirtschaft, der Messung des Bewásserungswassers, der Art von Unterhaltung und Überholung der Bewásserungseinrichtung sowie deren Charakteristiken unter den Verháltnissen eines Grossbetriebs beantwortet werden. Die mit 1 bezeichnete Saatfolge ist eine Reiskultur, die Fruchtfolgen 2,3,5 gelten für Ackerbewásserung, wáhrend die Fruchtfolgen 4,6, für Weidenwirtschaft. Für die Fruehtfolge 1 sind vier, für die Fruchtfolgen 2,3,4 je zwei und für die Saatfolge 5,6 je eine innere Einriehtung anzuordnen (Abb. 2.). Die Bewásserung erfolgt als Stauberieselung über provisorische Kanálé durch verschiedene Kunststoffröhren gespeiste Berieselungsfurchen und Streifen sowie über verschiedene Beregnungsanlagen und zwar an ungeebneten, teilweise oder vollstándig planierten Erdoberfláchen. Das Netz der Bewásserungskanále besteht aus hoeh-oder tiefgeführten sowie doppeltwirkenden (beund entwássernden) offenen G-ráben, ferner aus Niederund Hochdruckleitungen. Je nach ihrer Wandung sind die Kanálé Erdkanále mit Betonplatten verschiedener Abmessung und Bauart verkleidet, oder mit abgedichtetem Boden begrenzt, oder auch schalenartige Kanálé aus Stahlbeton und verzinktem Eisenblech (Abb. 3,4,5). Der Kanal No. 13 besteht aus Versuchsstrecken mit versehiedenartigen Verkleidungen. Der Baustoff für Rohrleitungen ist Schleuderbeton, Asbestzement und Metall. Betriebsführung lásst sich im System des Kanals No. 11 von untén her automatiseh, im System des Kanals No. 12 vom Oberwasser her auch halbautomatisch betátigen (Abb. 6), über „freie" Steuerung der Fallen und Sehützen. An einem Teil aller vier Anordnungsarten der Fruehtfolge No. 1 werden Versuche für die Automatisierung des Wassernachschubs von Reiskulturen angelegt. Die Wassermesseinrichtungen werden in den Kanálén dem Bedarf entsprechend eingeordnet. Gemáss dem Investitionsprogramm wird die Bewásserungsanlage bis Ende 1962 fertiggestellt werden. Die tiefbauíichen Arbeiten erfordern eine spezifische Investition von ungefáhr 13 000 Ft/Kat. Joch. Der Abschnitt III. des Berichtes beschreibt die Möglichkeiten für die Ausnutzung zwecks Versuche der erörterten Bewásserungseinrichtung mit besonderer Rücksicht auf die technischen und kulturtechnischen Anforderungen. Hidrológiai előrejelzési Az 1961 április 11—14-én a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságának támogatásával az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság által rendezett konferencia elsősorban a Dunamedence hidrológusai közötti tudományos együttműködést kívánta szolgálni. A konferencia 5 munkabizottsági ülésén az alábbi hat előadás hangzott el : Stelczer Károly a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatója (Budapest) : A hidrológiai előrejelzések múltja és jelenlegi helyzete Magyarországon; Dr. Szesztay Károly (Budapest) : A hajózás számára készülő vízálláselőrejelzések két módszere ; Dr. Kalinin Q. P. (Moszkva) : A vízállások és vízhozamok előrejelzése a nempermanens vízmozgás alapegyenleteinek közelítő megoldása alapján ; Dr. Kresser W. (Bécs) : A vízfolyások hosszúidejű vízhozamelőrejelzésének lehetőségei és feltételei ; Dr. Kaczmarek Z. (Varsó) : A hidrológiai előrejelzések statisztikai módszerei ; Wemelsfelder P. J. (Hága) : Naponkénti vízálláselőrejelzések a Rajnán. A konferencia tudományos eredményeit és határozati javaslatait a hidrológiai előrejelzéseket felhasználó szakintézmények széleskörű részvételével megtartott nyilvános beszámoló ülésén dr. Lászlóffy Woldemár ,,A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének szükségessége és lehetőségei" c. előadásában foglalta össze.Az ülésen a Magyar Tudományos Akadémia képviselője, dr. Németh Endre professzor elnökölt, a zárószót Dégen Imre országos vízügyi főigazgató mondta. A hozzászólások között Púja Frigyes, a Dunabizottság alelnöke, dr. Dési Frigyes, az Országos Meteorológiai Intézet konferencia Budapesten igazgatója és dr. Bélay József a Magyar Hajózási RT vezérigazgatója üdvözölte a konferenciát. A konferencia munkabizottsági ülésein mintegy 40-en vettek részt, a következő országokból : Ausztria (2), Bulgária (1), Csehszlovákia (1), Hollandia (1), Magyarország (27), Német Dem. Köztársaság (3), Lengyelország (1), Románia (1), Szovjetunió (2), Jugoszlávia (1). Képviseltette magát a konferencián a Meteorológiai világszervezet (WMÖ), a Meteorológiai Világszervezet Európai övezete Hidrológiai Munkabizottsága (WMO, RA—VI ; WSH), a Dunabizottság és a Nemzetközi Hajózási Kongresszusok Állandó Szövetsége (AIPCN). A konferencia résztvevői a bemutatott jelentéseken kívül megvitatták a további tervszerű együttműködés lehetőségeit is és megállapították a Duna teljes vízgyűjtőterületére kiterjedő tudományos munkaközösség megalakításának szükségességét. A konferencia résztvevői a munkaközösség állandó irodájának fenntartására — Magyarország központi fekvését és több mint hét évtizedes múltra visszatekintő hidrológiai szolgálatát tekintve — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet kérték fel. (Budapest, VIII. Rákóczi út 41.). A konferenciával kapcsolatosan rendezett kiállítás a magyar hidrológusoknak az 1886. évből napjainkig kiadott tárgykörbe vágó munkásságát, ill. az arról külföldön megjelent ismertetéseket mutatta be. A konferenciát egy napos tanulmányút fejezte be, amelyen a Budapest feletti Dunaszakasszal és az ott tervezett vízlépcső tervével ismerkedtek meg a résztvevők. Dr. Sz. K.