Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
4. szám - Frank Melanie: Az öntözés hatásfoka
Frank M.: Az öntözés hatásfoka Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 293 (1. láblázat folytatása) Sorszám Év Öntözés módja Termés [q/kh] Csapadék [mm] Öntözővíz [mm] Csap. + önt. víz [mm] Vízfogy. együttható Eltérés [%] Fajta megnevezése Sorszám Év Öntözés módja Termés [q/kh] Csapadék [mm] Öntözővíz [mm] Csap. + önt. víz [mm] (1) j (2) Eltérés [%] Fajta megnevezése Sorszám Év Öntözés módja Termés [q/kh] Csapadék [mm] Öntözővíz [mm] Csap. + önt. víz [mm] egyenlet szerint Eltérés [%] Fajta megnevezése 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 1 9. 10. 11. Kúnhegyes 4. 1 1953. 1 Sávos | 18,5 1 191 1 no/i 301 1 I 992 i 5. 1 1956. | Sávos | 21,0 32 123/1 155 — 424 Vöröshere — Vöröshere Javasolt mértékadó érték Az 1—3. sorsz. alattiak üzemi, a 520 480 4—6. sorsz. alattiak parcellás kísérletek. B) Másodéves 1954. | Sávos . 1954. 1 Sávos . 1951. I Sávos 1954. Sávos 1951. önt.-len 1951. Esőszerű 1951. , Esőszerű Javasolt mértékadó érték Az 1—2. sorsz. alattiak üzemi, a Kisújszállás 83,0 331 291/2 I 622 466 431 1 8 Füveshere 41,6 331 160/2 501 692 665 4 Füveshere Kúnhegyes 82,5 388 223/2 1 611 — 426 1 — Vöröshere 65,8 437 124/1 i 561 — 491 1 Vöröshere Szarvas 18,4 360 — 1 360 — 1126 1 — Vöröshere 58,1 360 50/1 410 — 406 — Vöröshere 60,7 360 60/2 420 — 392 1 — Vöröshere 420 380 3—7. sorsz. alattiak parcellás kísérletek. Másodvetésíí zöldtrágya-nfivények [e] Kisújszállás 1. Napraforgó [f] 1. 1952. Sávos 236 107 209/2 316 _ 77 2. 1953. Sávos 168 75 191/2 266 95 91 4 * 3Í 1954. Sávos 179 74 180/2 254 —• 82 — 4. ! 1954. Sávos 254 74 180/2 254 — 58 Istállótrágyázott | 1954. | Sávos | | 1952. | Sávos | | 1954. | Sávos | 2. Napraforgó Viktória borsóval [g] | 74 | 180/2 | 254 | 3. Zabosbükköny [h] | 107 I 209/2 I 316 | | 1953. | Barázdás . 4. Szegletes lednek [i] 37 | 74 | 180/2 | 254 | Másod vetésű silókukorica [j] Kisújszállás \ 146 | 87 | 150/2 | 237 | I 89 | | 393 | 100 | 93 2 I Ez a szám egyben m 3 víz/tonna termés-t is jelent. Jellemezhetjük azzal az értékkel is, amely azt mutatja, hogy területegységre számítva 1 q termés előállítása hány mm vizet igényelt, (kh. mm/l q termés). Az előbbi kifejezési módnak előnye, hogy nincsen területegységhez kötve, így közvetlenül összehasonlítható adatokat ad a különböző területletmérték egységet (kat. hold, hektár, acre stb.) használó országok között is. A vízfogyasztási együttható számítási alapjául tehát az a vízmennyiség szolgál, amely a tenyészidő alatt mint csapadék lehullott, továbbá mint öntözővíz a táblára került és amelyet a talaj vízkészletéből a növény felhasznált. Tehát a gyökérjárta réteg víztartalmának vetéskori és betakarításkori különbsége. Ezek szerint a vízfogyasztási együttható (Vfe) a következő összefüggésből számítható ki : yj c __ [(<?* + Ö) + {V e - V v)]T ^ (1 ) * Q ahol Cs = a tenyészidő alatti csapadék mm-ben ; ö = a tenyészidő alatti öntözővíz mm-ben ; T = a területegység m 2-ben (tehát kat. hold esetében 5755) ; Q = a területegységre eső termelés kg-ban ; V e = a gyökérjárta réteg nedvességkészlete a tenyészidő elején mm-ben ; Vv = a gyökérjárta réteg nedvességkészlete a tenyészidő végén mm-ben. Az így nyert szám liter/kg vagy m 3/tonna értékben adja meg a vízfogyasztási együtthatót. Az üzemekben azonban egyelőre nem számíthatunk mindenhol arra, hogy a talaj nedvesség készletét mérjék. Éppen ezért különböző időjárású években, különféle növénnyel bevetett táblán végzett vizsgálatok adataiból összehasoidító számításokat végeztem olyképpen, hogy a talaj nedvességkészletének alakulását a tenyészidő elején és végén figyelembe vettem, majd figyelmen kívül hagytam, tehát csak a tenyészidő alatti csapadékból és öntözővízből számítottam a vízfogyasztási együtthatót. Ez utóbbi esetben Vf e — + * r , (2) E kétféle módon számított • vízfogyasztási együttható értékek közötti különbség az eddigi adatok szerint, tavaszi vetésű öntözött növényeknél — beleértve a másodterményeket is — 0—18% között mozog, középértékben 6,6%. A (2) egyenlet szerinti számításnál a vízfogyasztási együttható értékének alakulását bizonyos