Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - A szolnoki ivóvíz fluorozó üzem

A szolnoki ivóvíz fluorozó üzem Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 279 gyón keresztül egyszerre két szivattyút mozgat, mely egység így egy nyomócsőbe való adagolást végez. A lökethossz állítása a körhagyó excentricitásának változtatásával történhet. A hálózati vízben a fluorid-koncentráció kb. 1 mg/l kell hogy legyen, az évszakoktól függően minimális eltéréssel, amely értéket meglehetősen pontosan tartani kell. Ezért az adagolás sebességének a vízszállítási sebességgel arányosan kell történnie. Ez az adott berendezésben egy olyan zárt szabályozási körrel van megoldva, amelynél az alapjel-képző elem egy, a nyomócsőbe szerelt mérőperemhez kapcsolódó differenciál-manométer, melynek tengelyén potenciométer mozog. A szivattyú szabályozó egysége potenciométeren fellépő feszültségeséssel arányos egyenfeszültséggel táplálja a meghajtó elektromotort, melynek fordulatszáma a tápfeszültséggel arányosan változik. Az ellenőrző jelet a motor tengelyére tekercselt tachométer-dinamó szolgáltatja, mely a fordulattal arányos feszültséget hoz létre. A két feszültség összehasonlítását végzi a szabályozó-egység, mely lényegében a feszültség- ós áramstabilizáló elemeken kívül egy mágneses erősítőből áll. Bele van szerelve továbbá egy m

3/óra-ra és löket/óra-ra kalibrált voltmérő, mely a tachométer-dinamó feszültsége alapján a motor fordulatával a löketszámot méri ós összehasonlítható a differenciál-manométer m

3/óra állásával is. A két nyomóvezeték a két szivattyúval egymástól függetlenített, külön differenciál-manomóterrel és szabályozó egységgel rendelkezik. Az adagolás beállítása az oldat elkészítése után az oldat koncentrációjának kémiai meghatározása birtokában a dugattyúk megfelelő lökethosszának beállításával történik. Az adagolás elvi sémáját az 1. ábra szemlélteti. A műveletek tervezése során figyelembe kellett venni a nátriumfluorid toxikus hatását is, miért is a raktározás ós esetleges nyersanyag kimérési célokra egy külön raktár-helyiséget, az oldat előkészítéséhez, melyben az oldókádak foglalnak helyet,egy oldóhelyiséget.ós az adagoló-szivatty úk, valamint a műszerek ós szabályozó egységek céljaira egy műszerszobát kellett létrehozni. Az adagoló üzem vázlatos alaprajzát a 2. ábra mutatja. Az ismertetett üzemrósz építészeti és gépészeti szerelése lényegében befejeződött, üzemeltetésére a közeljövőben kerül sor. Mészáros Pál A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet balatoni vízkémiai vizsgálatai (Előzetes közlemény) A VITUKI rendszeres Balaton kutatása 1957. évben a „Balaton" kutatóhajó üzembeállításával kezdődött. Az intézet Vízminőségi Osztálya négy éven keresztül rendszeresen vizsgálta a Balaton vízkémiai viszonyait. A cél az, hogy átfogó képet kapjunk a Balaton vizének minőségéről ós szennyezettségi viszonyairól. A vizsgálatokat biológiai ós bakteriológiai vizsgálatok egészítették ki. A vízmintákat a kutatóhajóról vettük. Analitikai feldolgozásuk a hajó laboratóriumában törtónt. A mintavétel helyét a grafikus hátrametszés alapján rögzítettük. A mintavételekkel egyidejűleg a szól sebességét ós a hullámok magasságát is regisztráltuk. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a Balaton nyílt vizének minősége közel egyenletes képet mutat. Vannak azonban olyan komponensek, melyek a Balaton hossztengelye mentén egyenletes változást mutatnak. A Balaton vízkémiai szempontból 3 medencére osztható: északi, középső és déli medencére. Az északi medencében magasabb a sótartalom, mint a déliben, a középső medence sótartalom értékei pedig átmenetet képeznek az előbbi kettő között. A Balaton vizére jellemző, hogy magnóziumtartalma magasabb, mint a kalciumtartalma. Rendkívül érdekes a magnézium ós kalcium egymáshoz viszonyított aránya is. A magnóziumtartalom magasabb az északi ós középső medencében, mint a déliben, viszont a kalciumtartalom változása ellentétes. A keszthelyi öbölben már olyan nagy a változás, hogy a Balatonra jellemző magnézium-többlet a Zala hatására megszűnik ós a kalcium ionok jutnak túlsúlyba. Vizsgáltuk a Balaton szennyezettségét is. Megállapítottuk, hogy a part mentén, különösen a somogyi parton, jelentős a szennyeződós. Ezek a szennyeződések azonban a tó nyílt Vizébe jutva eloszlanak ós 50—-100 méteren túl már nem éreztetik hatásukat. A Balaton nyílt vize szennyezettség szempontjából jelenleg nem kifogásolható. Kivétel ez alól a keszthelyi öböl környéke, ahol részben Keszthely városi szennyvizeinek, részben a vágóhídi szennyvizeknek és nem utolsó sorban a Zala folyónak hatására szennyeződós észlelhető. A VITUKI 4 éves Balaton vízminőségi programját 1960. év során lezártuk ós az eredményeket részletes közlemények formájában, rövidesen nyilvánosságra hozzuk. Pásztó Péter