Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
3. szám - Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése - Hozzászól: Predmerszky Tibor, Papp Szilárd
266 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Felszíni vizeink radioaktív szennyeződése* <;AÁL LÁSZLÓNÉ oki. vegyész, az Országos Közegészségügyi Intézet tudományos munkatársa JI. TAAJl HH>K.-XHMHK, íiayqHbiii coTpaflHHK rocyAapcTBeHnoro HHCTnTyTa 3flpaBooxpaiienn>I 1IIÍS. A. UAÁL. B. Chem. Sc., Scientific Collaborator, Institutc for Public Health Az atomipar fejlődésével egyidőben a vizek radioaktív elszennyeződésének, illetve az elszenynyeződés elleni védekezésnek a kérdése is egyre inkább előtérbe kerül. A vizek radioaktív elszenynyeződés elleni védelme elsőrendű fontosságúvá válik, ha meggondoljuk, hogy a víznek az emberi életben akár egészségügyi, akár gazdasági szempontból milyen nagy a jelentősége. A radioaktív anyagokkal szennyezett víz ivásra, mosdásra, fürdésre, különböző ipari oélokra, esetleg öntözésre és haltenyésztésre is alkalmatlanná válhat és szennyezett voltával széles néprétegek hosszú időre szóló egészségügyi károsodását idézheti elő. A természetben előforduló vizek radioaktivitása vagy természetes aktivitás, amelyet a víz a kőzetekből vesz fel, vagy ún. mesterséges aktivitás, amely már a radioaktív szennyeződés következménye. A vizek természetes aktivitása Természetes aktivitása minden víznek van. Ez érthető is, hiszen a föld kőzetei valamennyien tartalmaznak radioaktív anyagokat. 1 km 2 felületű földkéreg felső 30 cm-es talajrétege átlag 7 tonna thoriumot, 3,5 tonna uránt, 1,2 tonna kálium 40-et tartalmaz. Ezen anyagok összaktivitása kb. 20 curiere tehető [1], A vizek természetes aktivitása változó: attól függ, hogy föld alatti vagy föld feletti útjuk során milyen kőzeten haladnak át. Az üledékes kőzetek aktivitása általában kisebb (pl. a mészkő aktivitása 0,2—2 X 10 _1 2 c/g. Az eruptív kőzetek aktivitása az üledékes kőzeteknél azonban már nagyobb: 1—6 X 10~ 1 2 c/g. Ezért pl. a gránitos kőzetekben mozgó, vagy azon átfolyó vizek rádium vagy rádiumemanáció tartalma is általában nagyobb. Érdekes megfigyelés továbbá az is, hogy olaj-vagy széntelepeken áthaladó folyók vizének természetes aktivitása általában szintén emelkedik. Hazánkban Szalay professzor [2] végzett kőzetaktivitási vizsgálatokat. Megállapította, hogy Magyarországon kevés az aktív kőzet, de gránitjaink és egyes széntelepeink aktivitása aránylag nagy. A Velencei-hegységben végzett forrás és kutatóvizsgálatok során magam is megállapítottam, hogy az ottani vizek rádiumemanáció tartalma az ivóvízben megengedett értéket túllépi. A Tatabánya környékén eddig végzett vízvizsgálataink ellenben azt mutatják, hogy még a szénen keresztülhaladt és felszínre került víz aktivitása sem éri el az ivóvízben megengedett maximális értéket. A víz természetes aktivitása uránbányák közelében is erősen megnövekedhet. Uránfeldolgozó üzemek környékén az üzemi aktív hulladékvizek elhelyezése, illetve elszivárgása miatt a termé* Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályáról. szetes vizek rádium, urán, esetleg thorium tartalmának növekedésével számolni kell. A magyar szabvány szerint a természetes vizek rádium tartalma 4 X 10~ 8 mikrocurie/ml lehet. Ivóvíz rádiumemanáció tartalmára vonatkozóan a magyar szabvány nem közöl értéket. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség a vízben megengedhető rádiumemanáció maximális mennyiségét 1 x 10—" c/l-ben jelöli meg. Tekintve, hogy a vizek természetes radioaktivitása a gyakorlatban is egyre jelentősebbé válik, ennek meghatározása főleg ivóvizek esetében nem hanyagolható el, sőt az ivóvíz természetes aktivitásának ismerete ma egészségügyi szempontból is szükséges. A vizek természetes aktivitása mellett egyre nagyobb közegészségügyi jelentősége van a mesterséges aktivitás megjelenésének és következményeinek. A mesterséges aktivitás az atomipar fejlődéséhez kapcsolódik. A felszíni vizek radioaktív elszennyeződését főleg az atomreaktorok és a velük kapcsolatos üzemek okozzák, de a radioaktív anyagokat mindinkább felhasználó kórházak és kutató intézetek aktív szennyvize is oka lehet a szennyeződésnek. Különösen a vízhűtéses reaktoroknál rendkívül nagy gondot jelent a gyakran napi 20 000 m 3-re is tehető kisebb aktivitású hűtővíz elhelyezése 13]. Ezt a nagymennyiségű hűtővizet rendszerint felszíni vízből nyerik. Felhasználás után minden különösebb kezelés nélkül, esetleg néhány órás tárolás után — miközben a rövid felezési idejű anyagok egy része elbomlik — visszaengedik ugyanoda. Más ipari szennyvizekkel ellentétben aztmban a radioaktív szennyvizek nem bomlanak le, nem oxidálódnak útjuk során, hanem a radioaktív anyag megmarad a vízben, esetleg az iszapban rakódik le, vagy ami még veszélyesebb, a folyó élővilágában koncentrálódik. A plankton és egyéb, vízben élő lények, illetve növények ugyanis nagymennyiségű sugárzó anyagot képesek szervezetükben felhalmozni minden különösebb károsodás nélkül. Ezért radioaktív anyagokkal terhelt felszíni vizeknél nemcsak az a veszély áll fenn, hogy a belőlük kivett és ivásra felhasznált víz okozhat egészségügyi ártalmat, hanem a vízbe állandóan belekerülő kismennyiségű sugárzó anyag a víz-plankton hal táplálkozási láncon át koncentrálódva is megkárosíthatja az embert. A radioaktív anyag természete és a kumulálódás lehetősége szükségessé teszi a felszíni vizek sugárzás elleni védelmének és ilyen szempontból történő állandó ellenőrzésének megszervezését. A kérdés elsősorban közegészségügyi, ezen belül pedig környezetegészségügyi feladat. Az állandó ellenőrzés, a szenynyeződések nyomonkövetése, a szennyeződés okának felderítése nagy felkészültséget, különleges szakképzettséget és korszerű műszereket követel meg.
