Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Szebellédy Lászlóné: Vizeink minősége a mezőgazdasági felhasználhatóság szempontjából - Hozzászól: Donászy Ernő, Szabolcs István

248 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Szebellédy L,.-né: Vizeink mezőgazdasági felhasználhatósága vei foglalkoznunk, hiszen az adatok alapján jóval alatta maradnak a káros összetevők a megengedettnek. Ha azonban a továbbiakban, pl. Hortobágy— Berettyó főcsatornát a Tiszalöki öntözőrendszer másik öntözővizet szolgáltató vízfolyását nézzük, a kép sokkal kedvezőtlenebb. A Hortobágy— Berettyó a legjobban terhelt lecsapoló és belvízlevezető főcsatorna, amelyen erősen éreztetik minőségrontó hatásukat a hőforrások, belvizek és csurgalékvizek. Vize öntözésre így nem alkalmas, csak mechanikai vízjavítás, vagyis jóminőségű vízzel történő hígítás után. A Hortobágy—Berettyóhoz hasonlóan még sok holtág, valamint kisebb belvízzel terhelt vízfolyás és csatorna vize csak jóminőségű vízzel történő hígítás után használható. Az eddigi előadásokban említett síkvidéki tározók vize öntözés céljára szintén csak hígítva alkalmas. A Tisza a Keleti Főcsatorna és Körösök vízminőségénél nem elegendő követelmény tehát, hogy minőségük nem haladja meg a legjobb minőségű talajnál előírt értékeket, hanem ennél jóval alacsonyabb sótartalommal és nátriumtartalommal kell őket megőriznünk, hogy az öntözőrendszerek megengedettnél rosszabb minőségű vizeinek javítására alkalmasak legyenek. Az öntözővizeknél ugyanis, ahol a magas sótartalom a szennyező forrás, az egyébként élővizeknél megszokott öntisztulásra nem számíthatunk, a hígításon kívül az egyetlen lehetőség a szennyezések távoltartása. A Hortobágy—Berettyó iskolapéldája az öntözés szempontjából káros szennyeződések hatásának. A Hortobágy—Berettyó vízminősége Tiszavasvárinál még megfelelő, majd a belekerülő belvizek és hőforrások hatására fokozatosan romlik. Befogadója a debreceni és az igen magas sótartalmú hajdúszoboszlói szennyvizeket hozó Köselynek, valamint az ugyancsak rossz minőségű Kadarcs— Karácsonyfoki csatornának. Ezzeí kapcsolatban kissé részletesebben kívánok foglalkozni az elfolyó gyógyvizek elhelyezésének kérdésével: a Kondoros—Kösely Korpádéren keresztül a Hortobágy Berettyóba jutó hőforrások mezőgazdasági szempontból jelentkező szennyező hatásával. Ahhoz, hogy egy vizet ásvány-, illetve gyógyvíznek minősítsünk, hozzátartozik a magas sótartalom. Hazánkban a gyógyvizek révén évenként 420 ezer kg só jut a felszínre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyógyvizeink uralkodó alkatrésze a nátrium. Legtöbb helyen föklpátokból keletkezik, amelyek a földkéreg elterjedtebb ásványai, valamint más nátriumban gazdag színes ásványokból. A nátrium velejárója sok esetben a magas hidrokarbonát tartalom. Konyhasós forrásaink nátriumja pedig a tenger visszamaradt sójából oldódik ki. A hőforrások vízminőségének hidrokarbonát tartalma általában 1500—2000 mg/l. Kloridtartalmuk 1200—2000 mg/l között mozog, nátriumszázalékuk 96—98%. Oldott sótartalmuk 7500— 6000 mg/l. A 2. táblázat a tiszántúli hőforrások közül a négy debreceni és a négy hajdúszoboszlói hőforrás kútjának hatását tünteti fel, a Tócó—Kondoros—Korpádér—Kösely vízfolyásokra, amelyek éppen e hőforások hatására a Tiszántúl legrosszabb minőségű vízfolyásai közé tartoznak. A négy debreceni kút közül a Kerekes-telepi — a legalacsonyabb sótartalmú — a Kondorosba kerül. A II. oszlop tehát ennek az aránylag nem nagy mennyiségű víznek a hatását tünteti fel. A másik három kútnak a vize és debreceni fürdők elfolyó szennyvize a Tócóba, majd a Tócó—Kondoros egyesülésével a Kösélybe jut. A III. oszlop adatai a Kösély vizét mutatják Debrecen és Hajdúszovát között, amiben már benne van mind a négy debreceni hőforrás vize. Amint látjuk a nátriumszázalék 17-ről 63-ra, az oldott só 390-ről 1200 mg/l-re emelkedik. A IV. oszlop ugyancsaka Kösély vízének minőségét mutatja Hajdúszovát és Szoboszló között. Tekintettel arra, hogy ezen a részen befolyás nincs, a vízminőség nem sokat változik. A kismértékű változás csak felhígulás. A strandfürdő csak időszakosan enged le nagy mennyiségű vizet és így a táblázatban feltüntetett romlás is csak időszakosan következik be, ami nagyon jól észlelhető a Tócó vízinek vizsgálatánál. A II. oszlop vizéhez jön a továbbiakban az V. oszlop holt Kösely vize. A holt Kösely a négy Hajdiiszoboszlói kút vizét hozza, mint a fürdő elhasznált szennyvizét. Ez a víz a Korpádéren át jut a Köselybe. A hajdúszoboszlói források vize, amint látjuk, még károsabb hatást gyakorol a befogadókra, mint a debreceni hőforrásoké. A Kösely vizének minősége a továbbiakban aszerint változik, hogy kap-e a Keleti Főcsatornából vizet, vagy sem. 2. táblázat Hőforrások hatása a Kondoros—Kösely—Korpádér vizére TÜ6A. 2. BnuHHue mepMOAbHbix ucmoHHmoe na eody KoHdopom—Keuienb—Kopnadep I. KoHflopom nepea TepMajtbUbiM HCTCWHHKOM ; II. KoHaopoui 3a Tepiwa/ibHbiM HCTOMHHKOM ;> III. Kemejib Mewjjy AeőpeqeH H XaftnyC0B3T ; IV. KenieJib MeWfly XaftflycoBaT H XaMaycoöocjio ; V. CTapo- penbe Kemejib co CTOMHOH BOAOÜ Xaflflyco6oc;io ; VI. Kopnaaep ; VII. Kemejib 3a BOCTOHUMM MarnCTpajibHbiM Kana.ioM Table 2. Effect of thermal springs on the water of Kondoros-Kösely-Korpádér I. Kondoros before the thermal spring, II. Kondoros after the thermal spring. III. Kösely between Debrecen and Hajdúszovát, IV. Kösely between Hajdúszovát and Hajdúszoboszló, V. The dead branch of Kösely charged with the sewage of Hajdúszoboszló, VI. Korpádér, VII. Kösely after the Eastern Main Canal. I. II. III. IV. V. VI. VII. Na % 17.3 42, fii 63,3 55,0 92,2 75,6 89,3 Mg % 28,7 39,5 33,03 33,49 59,02 61,22 35,23 Cl- [mg/1] 19,8 88, «5 196,6 190,1 1 124,0 322,6' 295,8 ItOO

s- [mg/11 353,8 372.16 671.1 1 597,89 1367.0 732,11 622,3 Összes só [mg/l] 388,0 496,0 1215,0 1180,0 3071,0 1200,(1 1324,0 I. Kondoros a hőforrás előtt; TJ. Kondoros a hőforrás után; IIl. Kösely Debrecen H.-szovát között; IV. Kösely H.-szovát H.-szoboszló között; V. Holt Kösely a H.-szoboszlói szennyvízzel; VI. Korpádér; VII. Kösely a Keleti Főcsatorna után.