Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly: Felszíni vizeink minőségének szerepe az ipari vízgazdálkodásban - Hozzászól: Beregszászy Sándor, Csoport Dezső

Bolberitz K.: Felszíni vizeink és az ipari vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 237 megfelelőbbet elképzelni egy megadott ipari célra, mely ne lenne a felhasználás, a termelés szempontjából még alkalmasabb; a másik oldalról viszont, ha egy vízminőség még felhasználható valamely ipari célra, akkor egy ennél valamivel rosszabb minőséggel sem áll még meg a termelés, csak különféle nehézségek fognak lassanként jelentkezni. Mi következik ebből ? Mindenekelőtt az a kihatásaiban rendkívül nagy horderejű tény, hogy ha az ipar felszíni vizet használ és ennek a felszíni víznek minősége romlik, az ipar igyekezni fog alkalmazkodni ehhez a romláshoz. Annál is inkább megteheti ezt, mert ez a minőségromlás rendszerint nem egyik napról a másikra jelentkezik, hanem időszakosan és fokozatosan, sokszor szinte észrevétlenül, mint egy alattomos betegség, amely mindjobban rontja a termelés körülményeit és nem egyszer az áru minőségét is. A vízminőség iránti igény rugalmas lévén, az ipar — ugyanúgy, mint egy lappangó betegségnél — rendszerint csak akkor figyel fel a felszíni vízminőség romlására, amikor már számottevő bajok jelentkeznek. Ez a tény a felszíni vizek minőségromlásának kialakulásában igen fontos tényező, melyen segíteni legjobban maga az ipar tud: a vízminőség megfelelő ellenőrzésének bevezetése útján. Egy másik — az előzőek alapján levonható —• következtetés az, hogy célszerűbbnek látszik az ipari minőségi vízigényeket a meglehetősen bizonytalan számok és határétékek helyett inkább a víz azon sajátosságaival jellemezni, amelyeknek az egyes ipari felhasználások szempontjából lényeges szerepük van. Sorra véve a víz legfontosabb jellemzőit, a legáltalánosabb és szinte minden felhasználásnál jelentkező igény az, hogy a víz ne legyen agresszív, ne támadja meg a vezetésére és tárolására szolgáló anyagokat, a fémeket és a mésztartalmú építőanyagokat. Minthogy a felszíni vizek nagy általánosságban nem agresszívek, már ez a tény önmagában olyan, mely a felszíni vizeknek a kútvizekkel szembeni kiterjedt alkalmazását az iparban igen kívánatossá teszi. Általános igény, mely egy-két alsórendű felhasználástól eltekintve csaknem minden ipari felhasználásnál jelentkezik, a víz kémiai összetételére vonatkozik, oly értelemben, hogy a víz kis sótartalmú és minél lágyabb legyen. Az ipari felliaználások túlnyomó részében a víz lágysága igen nagy jelentőségű; minél lágyabb tehát a felszíni víz, annál értékesebb az üzemben. A felszíni vizeknek ebből a szempontból is előnyük van a kiitvizekkel szemben, mert utóbbiak tekintélyes része többé kevésbé kemény vizet szolgáltat. Fokozottabb követelményként jelentkezik az igény a víz átlátszóságával szemben, ami azt jelenti, hogy a víz lebegőanyaga minél csekélyebb legyen. A lebegőanyag ugyanis a vezetékek belső erózióját segíti elő, a technológiai felhasználásoknál pedig a termékekbe jutva rontja azok minőségét. Ebből a szempontból a felszíni vizek a forrásés kútvizekkel szemben már hátrányos helyzetben vannak, mert kisebb-nagyobb mennyiségben mindig tartalmaznak lebegőanyagot. Tudjuk viszont azt, hogy a felszíni víz a lebegőanyagoktól többnyire már egyszerű ülepítéssel megszabadítható. További ipari minőségi igényként lép fel a biológiai tisztaság kérdése. Az algák és más élő szervezetek (kagylók), ha túlságosan elszaporodnak, elsősorban a hűtővizeknél károsak, mert a hővezetés szempontjából káros lerakódásokat képeznek, sőt eltömődéseket is okozhatnak; jelenlétük káros lehet természetesen minden érzékenyebb technológiai felhasználásnál is. A kútvizek ezen a téren is megelőzik a felszíni vizeket, mert a melegebb mélyfúrási vizektől eltekintve, algaveszély a kútvizeknél kevésbé szokott előfordulni. Az algaveszély kiküszöbölésére ma már megvan a mód (kémiailag a víz klórozása, rezezése, fizikailag a mikroszűrők alkalmazása). A nagyon igényes felhasználásoknál megkívánja az ipar az előbbieken kívül azt is, hogy a víz baktériumtartalma minél kisebb mértékű legyen és ezen belül természetesen azt, hogy fekáliás szenynyezésre utaló mikroorganizmus lehetőleg egyáltalán ne forduljon elő. Ez az igény elsősorban az élelmiszeriparban lép fel. Ezen a téren a kútvizek — szűrt vizük folytán — nagy fölényben vannak. Igaz, hogy a felső talajvizet összegyűjtő kutak vize gyakran szennyezett, de még így is biztonságosabban használhatók, mint a változó szennyezettségű*felszíni vizek. A felszíni vizek rendszerint kisebb-nagyobb mértékben mindig szennyeződnek és még felső folyásuknál is — ahol baktériumszennyezés még alig érhette őket — mindig ki vannak téve akcidentális szennyeződésnek. Ha tehát ívóvízminőségű vízre van szükség, a még oly tiszta felszíni víz is fertőtlenítésre szorul. A legmagasabb igények, amelyek az ipari felhasználásnál előfordulnak, megfelelnek a jóminőségű ivóvízzel szemben támasztott követelményeknek. Vonatkozik ez a víz teljes íz-, szagés színmentességére. Érzékeny élelmiszereknél (papír, textiliák, keményítő) merül fel ilyen felfokozott igény. A felszíni vizek, ha nem szennyezettek, a lebegőanyagok eltávolítása után általában megfelelnek a kívánalmaknak. A kútvizekben ezzel szemben gyakori a vas- és mangántartalom, amelyek nagy igényű ipari célokra való felhasználásukat akadályozzák. •3. táblázat Iparág Kis sótartalom (lágyság) Lebegőanyag mentesség Biológiai tisztaság Baktérium mentesség íz-, SZÍ11-, szagtalanság Salakoltóvíz Zagyszállítóvíz — — — — — Mosóvizek (cukorrépa, burgonya stb.) Építőanyagipar — — — — — Kazánvíz + — — — — Kender-, lenáztatás, feldolgozás + — — — — Bőrfeldolgozás, meszezés . — — — — — Bőrfeldolgozás, cserzés . . + + • — — — Hűtővizek + + + •—• — Cellulózgyártás — —— + Papírgyártás t— + — — + + + + — + + — — — Textilfestés, kikészítés . . . + + + + — Élelmiszeripar + + + + Gyógyszer, tinóm vegyszer + + + + + Fürdővíz + + + + — + + + + +