Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Varró István: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből - Hozzászól: Szakáll Kálmán

Varró /.: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 219 jellegű. A karsztforrások erősen a csapadék hatása alatt állanak és esőzés, hóolvadás alkalmával a víz rövidebb-hosszabb időre zavarossá válik. Lebegő-hordalék tartalma általában nem nagy, a tó túlfolyójánál nem megy 50 mg/l érték fölé. A forrásokból táplálkozó tó túlfolyóján száraz időjárás esetén is kb. 3000 1 folyik le percenként. Ez olyan nagy vízmennyiség, hogy hazai viszonylatban már számításba jöhet kisebb regionális vízmű létesítésére. A tóról lefolyó víz hasznosítására vízmű építése van folyamatban. A vízmű üzemeltetésében a tó előülepítő szerepet tölt be. A vízminőség változásának ellenőrzése céljából három különböző időpontban végeztünk vizsgálatokat (4. táblázat). A kapott eredmények4. táblázat A Szalajka völgyi Nagy-tó vlzminüségváltozásának ellenőrzése Taöji. 4. KonmpoAb u3MeHenuit Kanecmea eodu 03epa Hadb e doAitne CaAaüna Table 4. Gontrol of the changes in gvality of the water in the Great Laké in the Szalajka Valley !!>58. 1958. 1959. VII. 29. XI. 18. I. 28. Levegő hőfok 25,0 8,5 0,5 C° Víz hőfok 14.4 8,4 3.7 C° pH 7,5 7,5 7,5 összes száraz maradók . . 228,(1 225,0 265.0 mg/l SiO, 3,5 2,5 2.5 mg/l Ca

2

+ 63,4 79,5 81,6 mg/l Mg

2 + 4,6 4,(1 7,9 mg/l m. lúgosság 3,34 3,90 4.29 min /1 OHC1 Összes keménység 9,91 12,2(1 13,21 nkf Karbonát keménység . . . 9,35 10,92 11,90 nkf Állandó keménység 0,50 1,28 1.31 nkf cr 6,5 5,5 7,5 mg/1 SOi" 20,1 20,(i 23,9 mg/l O

s fogyasztás 1,18 1.66 1,27 mg/1 NO," 0 0 0 mg/l NO gy. nyom gy. nyom gy. nyom. NH, 0 0 nyom Na

+ 9,2 3,0 5,5 111 g/l Lebegő anyag 8.0 0,6 5,5 mg/l Megjegyzés opalizál tiszta opalizál Jód 1,18 0,74 0,92 y/1 Bróm 0 0 0 y/1 Fluor 0,05 0,05 0,05 mg/l bői megállapítható, hogy nagy ingadozás a víz minőségében nincs. Az összes keménység értéke 10—13 nkf között váltakozik. A szennyezettségre . utaló alkatrészek: nitrát (NO3 ), nitrit (NOjj"), ammónia (NH4) és oxigénfogyasztás vagy egyáltalán, vagy csak minimális mennyiségben mutathatók ki. A vegyvizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a tó vize megfelelő minőségű és ivóvíz céljára a szükséges kezelés után felhasználható. Karsztos jellegű víz lévén, szükségesnek látszott egyes biológiailag fontos elemek meghatározása. A vizsgálatok az alábbi eredményeket adták: jód: 0,74—1,18 yj1, bróm: 0, fluor: 0,05 mg/l. Ezen értékek igen csekélyek, a protektív értéket sem a jód sem a fluor nem éri el. Tehát gondoskodni kell a vizet fogyasztó lakosság jódozott sóellátásáról és a későbbiekben a víz fluorozásáról. Célszerű volna a hazai víztározók problémájával kapcsolatban e tó vizének rendszeres vizsgálatát is bekapcsolni a kutatásba vegyi, bakteriológiai és biológiai szempontból. Néhány felszíni vízmű jellemzése Az eddigiekben a felszíni vizek minőségével foglalkoztunk ivóvízszerzés szempontjából. A következőkben néhány felszíni vizet hasznosító vízművet kívánok ismertetni. A szolnoki vízmű hazánk egyik legrégibb felszíni vizet felhasználó vízműve. A vízmű építését 1909 tavaszán kezdték cl és 10 hónap múlva, 1910 februárjában helyezték üzembe. Vizét a Tiszából nyeri. Mint érdekességet említem meg, hogy a napi fejadagot 100 literben szabták meg és a távlati, 30 évre tervezett vízigény szerint napi 3700 m

3-t kellett volna szolgáltatnia. Ezt a teljesítményt már 3 év múlva, 1913-ban elérte. A megépített vezeték hossza 28.500 m volt és ehhez csatlakozott 1 db. 600 m

3-es vasbeton víztorony. Eleinte vegyszeradagolás nélkül működött és a szolgáltatott víz minősége megfelelő volt. Az eljárás azon az elven alapult, hogy lassú szűrőket alkalmaztak (kb. 0,14 m/óra szűrősebességgel). Ilyen kis áramlási sebesség mellett nemcsak a mechanikai tisztítást lehetett elvégezni, hanem a szűrők felületén kialakult biológiai hártya következtében a víz biológiai tisztításon is átment. Természetesen vigyázni kellett a szűrők terhelésére, nem volt szabad azokat túlterhelni, mivel a biológiai szűrőréteg átszakadása esetén megszűnik a jó tisztítás. A város nagyütemű iparosodása miatt az állandó vízhiány megszüntetése érdekében 1947ben megváltoztatták a vízkezelési technológiát és a vegyszeres adagolás mellett bevezették a gyorsszűrők alkalmazását. Először három, majd Í949ben újabb három gyorsszűrőt építettek be, 600 m

3/ó teljesítménnyel, ami napi 14 000 m

3 kapacitásnak felel meg. A lassú szűrők megszüntetésével és derítőkké való átalakításával a derítők összes térfogata 5600 m

3-re emelkedett. Az átfolyási idő 14 000 m

3 víz termelése esetén kb. 9 óra. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a vízmű derítőmedencéjének kapacitása bőségesen fedezi a szükségletet, viszont a szűrők annál kevésbé. Az elmondottakból megállapítható, hogy a vízmű további bővítése aránylag könnyen megvalósítható, de leggazdaságosabb volna a régi vízmű mellett új vízmű megépítése. A szolnoki vízműnél, ugyanúgy, mint más felszíni vízműveknél, a legtöbb nehézséget a derítéshez szükséges vegyszeradagolás mértékének megállapítása okozza. Mielőtt az idevágó kismintakísérletek eredményeit ismertetném, a lebegőhordalékról szeretnék néhány adatot ismertetni. Különböző mérések alapján a víz lebegőhordalék mennyisége 20—3500 mg/l érték között váltakozik. A 2000 mg/l feletti értékek ritkábban, csak nagy árhullámok levonulása alkalmával adódnak. Az átlag, illetve gyakorisági érték 50— 200 mg/1 között van. Ha a számtani középértéket vesszük, úgy az átlag 560 mg/l. Vízmű tervezésénél természetesen számításba kel levenni a szélsőséges értékeket, valamint azok gyakoriságát is. A lebegő-hordalékanyag szemeloszlásáról a 2.