Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége - Hozzászól: Pászót Péter, Páter János

202 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége vízisportra, haltenyésztésre — ipari és ivóvízellátásról nem is beszélve — egyesek már szóba sem kerülhetnek. Ezért felszíni vizeink minőségi számbavétele céljából célszerűnek látszott azokat osztályokba sorolni. Ehhez azonban meg kell határozni azokat a kémiai és bakteriológiai feltételeket, amelyeknek bizonyos célú felhasználások esetében az élővizeknek meg kell felelni ők. Vagyis meg kellett állapítanom a hazai folyóvizek normáit. Ezeket elsősorban egészségügyi szempontból igyekeztem hazai vonatkozásban felszíni vizeinkre megadni, de ezek a normák nemcsak az ivóvízellátás, fürdés, üdülés, a vízisport, hanem az ipari és a mezőgazdasági vízellátás szempontjait is érintik. A felszíni vizek normáinak megállapításához előbb az ország felszínivíz kataszterét kellett felállítani. Felszíni vizeink minőségének megismeréséhez 10 évig tartó, igen kiterjedt vizsgálatsorozatból álló tudományos és adatgyűjtési munkára volt szükség, amelyek eredményeinek egy részét 1—22. ábrában tüntettem fel. A sok ezer vizsgálat azt mutatta, hogy a felszíni vizelc szennyeződésére legjellemzőbb a coliszám és az organikus anyagtartalmat kifejező oxigénfogyasztás. A biokémiai oxigénigény — mint már hangsúlyoztam — körülményes és számos külső tényező által befolyásolt metodikája miatt csak nehezen reprodukálható, igen erősen ingadozó értékeket szolgáltat és ezért ennek figyelembevétele nem minden esetben lehetséges. Az ammónia tartalom többnyire párhuzamosan halad az oxigénfogyasztással és ezért többnyire ugyanazt mondja. Csekély mennyisége sokszor a kimutathatóság alsó határán mozog és ezért finomabb megkülönböztetés nem minden esetben válik lehetségessé. Az oxigéntelítettségi százalék csak nagyobb szennyeződés esetében ad megkülönböztethető értéket. Ezért a szennyeződések mértékének kifejezésére az oxigénfogyasztást és a coliszámot választottam és ennek alapján felszíni vizeinket szenynyezettség szempontjából négy osztályba soroltam be. Az első osztályba kerültek a felszíni vizek viszonylatában tisztának minősíthető vizek, vagyis amelyek még ivó-, vagy élelmiszeripari vízellátás céljaira is aránylag egyszerű kezelés után felhasználhatókká tehetők. Az egyes osztályok határértékeinek megállapítása céljából kiindultam azokból a hazai adottságokból, amelyek felszíni vizeinkben fennállanak. Az organikus anyagtartalmat, mint a szennyeződést kifejező oxigénfogyasztás első osztályának határétékeként az ivóvízminőségi normát vettem figyelembe, mivel az igen nagy számú vízvizsgálati adatból megállapítottam, hogy jelentékeny számban találhatók hazánkban olyan felszíni vizek, amelyek ezt a feltételt kielégítik. Ezért tehát kémiai szempontból első osztályba soroltam azokat a felszíni vizeket, amelyek oxigénfogyasztásainak középértékei 0—2,5 mg/l közé estek. A második osztály felső határértékének megszabásánál tekintettel voltam azokra a nagyobb hazai felszíni vizekre, amelyeknek vízfelhasználása a megfelelő előkészítések után a gyakorlat szerint minden fennakadás és egészségügyi ártalom előidézése nélkül folyamatban van, de az elvégzett vizsgálatok szerint vizükben organikus anyag az ivóvízben megengedettnél nagyobb mennyiségben található. Ezek a hazai mértékadó felszíni vizeink a Duna, a Balaton és a Tisza. Ezeknek a vizeknek, de különösen a Dunának organikus anyagtartalma oxigénfogyasztásban kifejezve 6,0 mg/l-t is eléri. Ezért a második osztályba soroltam mindazokat az oxigénfogyasztás alapján kissé szennyezettnek minősíthető felszíni vizeket, amelyek oxigénfogyasztásainak középértéke 2,5—6,0 mg/l közé esett s amelyek még ivó-, vagy élelmiszeripari vízellátás céljaira is megfelelő kezelés után felhasználhatók. A harmadik osztály felső határértékét azok a vizsgálatok szabták meg, amelyeket közismerten szennyezett felszíni vízfolyásokon végeztünk. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy ezekben az oxigénfogyasztások értékei meghaladják a 10 mg/l-t és a coliszámuk is olyan nagy, ami már szennyvizekben is előfordul. Ezért a harmadik osztályba soroltam mindazokat a szennyezettnek minősíthető felszíni vizeket, amelyek oxigénfogyasztásainak középértéke 6—10 mg/l közé esik és amelyek felhasználása sem ivó-, sem élelmiszeripari vízellátás, de főleg fürdőzés céljára már nem javasolható. Az elmondottaknak megfelelően a negyedik osztályba soroltam mindazokat az erősen szennezettnek, szinte szennyvíz jellegűnek minősülő felszíni vizeinket, amelyek oxigénfogyasztásainak középértékei a 10 mg\l-t meghaladják és amelyek felhasználása ezért még ipari célokra is alig jöhet szóba. A bakteriális szennyeződések normáinak megállapításánál súlyt helyeztem arra, hogy azok összhangban legyenek az oxigénfogyasztás normáival. E célból az elvégzett sok ezer vizsgálatból megállapítottam, hogy az oxigénfogyasztás alapján felállított négy osztályban a coliszámok középértékei milyen határok között ingadoznak. Ennek megfelelően az I. osztályba soroltam mindazokat a bakteriológiai szempontból is tisztának minősíthető felszíni vizeket, amelyeknek coliszáma 1 ml-ben 0 és 10 közé esik. A II. osztályba sorolhatónak találtam mindazokat a bakteriológiai szempontból is kissé szennyezettnek minősíthető felszíni vizeket, amelyeknek coliszáma ml-enként 10—100 közé esett. Ezek még fürdőzés és vízisport, megfelelő kezelés és fertőtlenítés után pedig ivó- és élelmiszeripari vízellátás,céljaira felhasználhatók. A III. osztályba kerültek azok a bakteriológiai szempontból is szennyezettnek minősíthető felszíni vizek, amelyeknek coliszáma ml-enként 100—-1000 közé esett. Ezek felhasználása vízisport és fürdőzés céljaira már aggályos lehet. A IV. osztályba soroltam mindazokat a bakteriológiai szempontból is erősen szennyezettnek, illetve szennyvíz jellegűnek minősíthető felszíni vizeket, amelyeknek coliszáma ml-enként meghaladja az 1000-eí. Ezek esetében már sürgős intézkedések megtétele szükséges. Ezeken a tisztasági normákon kívül lehetségesnek tartottam még az elvégzett vizsgálatok alapján felszíni vizeink összetételük szempontjából való osztályozását is. Akémiailag jellemző vízalkatrészek mint klorid, szulfát, összes keménység és összes oldott szilárd alkatrész tartalmuk alapján is négy osztályba sorolhatónak találtam a felszíni vizeket.