Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége - Hozzászól: Pászót Péter, Páter János

Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 197 patak dorogi szakasza szerepel, míg a többi (Concótól eltekintve) csak kisebb mértékben szennyezett. A 14. ábra adatai alapján a vizek — a középértékeket tekintve — csak kis mértékben tekinthetők kloridosoknak. Szulfát tartalom szempontjából már más a helyzet. így a Concó, a Szt. Jánospatak és a Bükkös-patak kivételével a terület felszíni vizeinek túlnyomórésze erősen szulfátosnak tekinthető. A vizek keménysége között nagy az ingadozás és általában keménynek tekinthetők. Egyedül csak a Bükkös-patak vize kisebb keménységű. A vizek összes oldott szilárd alkatrész tartalma a keménységüknek megfelelően, a Bükköspatak kivételével szintén nagyobb. Tehát ipari vízként való felhasználásra kevésbé kerülhetnek szóba. 8. A Dunántúl északnyugati része E terület felszíni vizei közül a következőket vizsgáltuk: Fertő-tó, Lajta, Rábca, Fertő—Hansági-főcsatorna, Rák-patak, Ikva, Rába, Perint, Pinka, Marcal, Torna, Tapolca, Gerence, Bakonyér, Cuhaárok. A 17 vízfolyás 29 mintavételi helyéről származó vízmintáiból összesen 6930 alkatrészmeghatározást végeztünk. A15. ábra adatai szerint bakteriológiai szempontból a terület felszíni vizeinek minőségében igen nagy ingadozások észlelhetők. Tisztának találtuk a Rábca, Horgasér, Bakonyér és a Marcal marcaltői szakaszát. Szenynyezettnek, szennyvíz jelleget meghaladó mértékben az Ikvát találtuk Sopron alatti szakaszán, ezenkívül a Perint-patak Szombathely alatti szakaszát. Az oxigénfogyasztás szempontjából az egyes mintavételi helyek középértékeinek különbségei az erősen szennyezett Ikva és Perint-patakok kivételével, már nem olyan jelentékenyek. Organikus anyagtartalom szempontjából aránylag tisztának, szinte ivóvíz minőségűnek tekinthető a Rába rábapatonai szakaszán kívül, valamint a Torna és a Gerence-patakok vize is. A biokémiai oxigénigény metodikájának bizonytalanságát az Ikva-patak esete igen meggyőzően tükrözi vissza, ahol középértékben kereken 40 mg/l oxigénfogyasztás, ugyancsak középértékben 4 mg/l biokémiai oxigénigénnyel áll szemben. Az oxigéntelítettség százaléka a coliszámmal és az oxigénfogyasztással egyértelműen fejezi ki az Ikva túlterheltségét, így az Ikva-patak Sopron alatti szakaszán az átlagos oxigéntelítettség csak 52%-ot tesz ki, míg a minimum 21%-ra süllyed le. , tooo C'OUSUM Imi-ben !00• 100•a C OXIGÉN _ fogyasztás H/'J 33 St g I 25 II H n « H ií MH B fl H I nH B fl I -Sí ^ ^ ^ ^ I ^f ti ^ ."-a^ II -SI 1 3 100• 10 • KLORID %• H/'J fo' w 30 7010tS « 20 U 50 SS SS soo iSO ' *00 SZULFÁT 3so H/] Z 200• 150 100 50 0• Ül LUGOSSÁB % s 2 ÍVÖSSZES KEMENYSEG 3oHJ o1t00 ÖSSZES SZILÁRD sooHü S, to « 60 & SZ I 50 53 St 53 n n n ff H m U n » « SS 50 fű M 11 « « « S? í? -5 -S J§ £ ^ >5 <§ • \ ^ ^ ^ ^ Jt .f® 1 •s s & "S A £ 2

3 * I • 4t 1 l Co § ^ Ca CQ 13. ábra . ábra 13—14. ábra. Északkelet-Dunántúl felszíni vizeinek minősége 0ui. 13—14. Kanecmeo noeepxnocmHbix eod ceeepoeocmomiozo 3aöyHaa Figs. 13—14. Water quality of surface waters in northcastern Transdanubia