Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Kallós Imre: A talajvízállás változása a talajvízmélység és a meteorológiai elemek függvényében

152 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Kallós I.: A talajvízállás változása a talajvízmélység függvényében víz mélységét jelenti (télen ez a maximális, nyáron ellenben a minimális), rn pedig az időszak végén kialakuló talajvízmélységet, ami télen a mmimális és nyáron maximális. Mivel vizsgálatainkba a nyári, tenyészidőszakot is be akarjuk vonni, a továbbiakban a párolgás hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tudjuk, hogy a párolgást elsősorban a talaj nedvességtartalma határozza meg, másodsorban a talajhőmérséklet, a léghőmérséklet és a légnedvesség. A párolgási tényező hatásának jellemzésére, vagyis az időben egymástól független, de a hasonló időjárási körülményekkel rendelkező esetek összehasonlítására egy veszteségi indexnek (Fi) nevezett olyan számot vezettünk be, amelyet az időszak átlagos léghőmérsékletének, relatív nedvességének, csapadékának és az indulási talajvízmélységnek értékéből képeztünk. A veszteségi index megszerkesztésénél figyelembe vettük, hogy az egyes tényezőkkel a párolgás mértéke egyenes, vagy fordított arányban áll-e [5], és hogy az azonos indexű eseteket jelképező pontok elhelyezkedése a számsíkon a várakozásnak megfelelő-e. Közismert, hogy a párolgási lehetőség a hőin érséklettel emelkedik, vagyis a léghőmérséklette

1 egyenesen arányos és a vízellátottsággal szintén. Nem kétséges az sem, hogy minél vastagabb talajrétegen kell a vízgőznek átdiffundálnia, annál kisebb mértékű lesz a talajvíz vesztesége párolgás révén, vagyis a párolgás a talajvíz mélységével fordítva arányos. Ugyancsak fékezőleg hat a párolgásra a levegő vízgőztartalma is. Annak érdekében, hogy ezt a veszteségi indexben kifejezésre juttathassuk, a levegő nedvességének a megítélésére a relatív nedvességet választottuk. A relatív nedvesség ugyanis azonos vízgőztartalom mellett a léghőmérséklet emelkedésekor csökken és ezáltal alkalmas a levegő vízfelvevőképességének érzékeltetésére is. ha nem magát a relatív nedvességet, hanem az azt százra kiegészítő számértéket veszszük. Ennek a számértéknek a századrészét választottuk a veszteségi index tényezőjéül, hogy feleslegesen nagy szám ne legyen. Nevezzük ezt a 1 — kifejezést százalékos depressziónak, a harmatpont depresszió mintájára. A veszteségi indexet végül is a egyenlet szerint számítottuk, ahol T (C°) az időszak átlagos léghőmérséklete, R (%) az időszak átlagos relatív nedvessége. Természetes, hogy a mindkét évszakra kiterjedő általános feldolgozásban a téli időszakra is alkalmaztuk a különböző időszakok összehasonlítására használandó veszteségi indexet és így <t>ue. 2. 3aeucuMocmb Meytcdy Kpaüneü eAyöunoü (M) epynmoeux eod, onepejicawufeü 3UMneeo, UAU Aemneeo nepuoda u KpaüHeü ZAyöuHoü (m) epynmoebix eod, nocAedyiotiieü 3a 3UMHUM, UAU AemmiM nepuodOM, mamtce u noAUiecmeoM (Cs) eunadeHHbix ocadKoe 3a 3UMHUÜ, UAU Aemnuü nepuod, no omnouieHUHM, onpedeAeHHbiM no daHHbiM 5-u naÓAwdameAbHbix KOAOötfee u HaxodmneüCH S6AU3U nux KAUMamutecKux cmanifuü, ynumbiean undeKC nomepu (Fi), onpedeAeHHbiű ÖAH daHHOao nepuoda: Abb. 2. Zusammenhang zwischen der extremen Grundwassertiefe (M) vor der W inter-bzw. Sommerperiode und der extremen Grundwassertiefe (m) nach der Winter-bzw. Sommer-Periode sowie der Niederschlagsmenge (Cs) wáhrend der Winter- bzw. Sommerperiode auf Grund der aus den Angaben von 5 Beobachtungsbrunnen und der in deren Náhe befindlichen Wetterstationen berechneten Quotienten mit Berücksichtigung der für die betreffenden Perioden berechneten Verlustindizes (Vi) 2. ábra. A téli v. a nyári időszakot megelőző szélső talajvízmélység (M) és a téli v. a nyári időszakot követő szélső talajvízmélység (m), valamint a téli v. a nyári időszak alatt le'iullott csapadék mennyisége (Cs) közötti összefüggés, 5 megfigyelőkút és ezek közelében levő klímaállomások adataiból számított hányadosok szerint, tekintettel a kérdéses időszakokra kiszámított veszteségi indexekre (Vi) KALOCSA