Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
2. szám - Varró István: A falusi vízellátás vegyészeti és egyes tervezési szempontjai
128 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Varró I.: A falusi vízellátás vegyészeti szempontjai után vagy alatt vett vízminta vegyvizsgálót céljaira nem megfelelő, mert a kompresszorral bevitt levegő megváltoztatja a víz kémiai összetételét. Vízművek létesítésére szolgáló kúttelepítéseknél lényeges a többszöri ellenőrző vegyvizsgálat. Ezeket a vízvizsgálatokat célszerű az egyes kutak vízadóképességének meghatározásához szükséges hosszantartó szivattyúzás alkalmával végezni : mégpedig a szivattyúzás megindítása után kb. 10—12 órával, a szivattyúzás időtartamának közepén, majd a végén. A mintavétel időpontjára, a szivattyúzás mennyiségére és mértékére nézve előírást adni nem lehet. Minden adott esetben a célnak legmegfelelőbben kell eljárni. Főszempont általában az. hogy a tervezett üzemi vízhozam mellett legalább egy vegyvizsgálat készüljön. A vegyvizsgálathoz szükséges vízmintavételkor ügyelni kell arra, hogy a szivattyú csőcsatlakozásai jól zárjanak, mert ha levegő jut a vízmintába, ez az eredményeket meghamisítja és helytelen vízkezelési technológia megválasztásához vezethet. A helyszíni vegyvizsgálatok alkalmával — különösen kismélységű kutak esetében — be kell járni a szóban forgó területet és meg kell állapítani, hogy milyen létesítmények találhatók a közelben, mennyire van kitéve a terület szennyező behatásoknak stb. Meg kell továbbá állapítani, hogy a védőterületekre vonatkozó előírások mennyire tarthatók be. A helyszínen tapasztaltakat a vegyészeti szakvéleménynek tartalmaznia kell és egyúttal javaslatot kell adni az esetleg szükséges intézkedések megtételére. Sekélyfúrások esetében a vegyvizsgálati eredményeket károsan befolyásolja, hogy sokszor a kiszivattyúzott vizet nem vezetik el, hanem az a kút közvetlen közelében levő talajfelszínen folyik szét, majd a talajba visszaszivárog. Ez egyébként kihatással van más adatok meghatározására is. Ezt a hibát feltétlenül kerülni kell. A víz vastartalma, vastalanítás A falu vízellátása terén sokszor nehézséget okoz a víz nagy vas- és mangántartalma, amely korábban említett, a talajban lejátszódó kémiai folyamatok következményeként áll elő. A lakosság az ilyen vizet nem szívesen fogyasztja. Ezért a nagy költséggel megépített — egyébként nagy vízhozamú — kutak ilyenkor kihasználatlanok. A vasas víz fogyasztása ugyan az egészségre nem ártalmas, azonban háztartási vagy ipari célokra való felhasználása sok kellemetlenséggel jár. Bélteky Lajos adatai szerint a Dunántúl mélységi vizei 55,5%-ban, Duna—Tisza köze 64%, Tisztántúl pedig 60,7%-ban tartalmaznak 0,5 mg/l feletti vasmennyiséget [3]. Saját tapasztalataink szerint ez a százalékos megoszlás még kedvezetőlenebb, azaz nagyobb százalékban találunk 0,5 mg/l feletti vastartalmú vizet a mélyfúrású kutaknál. Megemlíthetem, hogy a víz vastartalmát minden esetben helyszínen határoztuk meg több órás szivattyúzás után. Olyan mélyfúrású kutat, melynek vizét nagy vastartalma miatt a lakosság nem használta, találtunk pl. a Szigetközben és egyes gépállomásokon. Helyettük inkább a sekélymélységű ásott kutak — nem minden esetben kifogástalan — vizét fogyasztották. A frissen szivattyúzott, vagy rétegnyomás által felszínre került vastartalmú víz minden zavarodástól mentes. Apiennyiben vastartalma kb. 1 mg/l értékű, úgy az a kútnál általában fogyasztható, de amint egy ideig a levegőn állni hagytuk, úgy a ferrovegyületek azonnal oxidálódnak. A vegyi folyamat a következő : 4 Fe (HC0 3) 2 4- O., + 2 H„0 = = Fe (OH) 3 + 8 CÖ 2 A ferrohidrogénkarbonát oldhatatlan barna ferrihidroxiddá és széndioxiddá alakult át. Az ilyen víz levegőn opálossá válik, majd megzavarosodva lassan megbarnul [4], A vízben levő vasvegyület tartalmától függően, olajhoz hasonló úszó réteg képződik a víz felszínén, amely bizonyos idő elteltével pelyhes csapadékká alakul. Ez az olajhoz hasonló úszó réteg sokszor kialakul olyan sekély és mélyfúrású kutaknál, amelyeket nem üzemeltettek, vagy még nem kapcsolták be. Itt keli megemlíteni, hogy nem helyes a víznek csupán levegőztetéssel történő vastalanítása. A levegőztetett vasas vizet továbbvezetés előtt homokszűrőn kell megszűrni. Nem gazdaságos olyan nagyméretű medencéket tervezni, amelyekben elegendő idő állna rendelkezésre a vascsapadék nagymértékben történő leülepedésére. Az esetleg csak kis mennyiségben is továbbjutó vascsapadék károsan befolyásolja a vezetéket és a víz felhasználhatóságát. Szűrőberendezés mellőzése esetén a levegőztetéssel még ki nem vált vas a vezetékben válik ki. A kivált vashidroxid egy, része szintén továbbjut a vezetékben. A vaskiválást elősegíti a vezetékbe jutó vasbaktériumok gyors elszaporodása is. A vasbaktériumok fontos szerepet játszanak a vízvezetéki csövekben lerakodó vas- és mangántartalmú iszap létrejöttében — minthogy a vízből a vaskarbonátot is kiválasztják —, aminek következménye, a csővezeték eltömődése. Az eltömődést rendszerint a Crenothrix polyspora nevű vasbaktérium elszaporodása okozza. Ezenkívül gyakoribb vasbaktériumok még a Chlamidothrix ochracea, a Gallíonella ferruginosa, Cladothrix dichotoma stb. [5]. Munkánk során alkalmunk volt megvizsgálni egy, csupán szellőztetéssel végzett vastalanítást. A beruházó takarékosságból nem kívánt szűrőberendezést alkalmazni. A levegőztetés után a víz a tározómedencében kb. 1,5 órát tartózkodott. A nyersvíz vastartalma 4,5 mg/l volt. Az ellenőrző vizgálatokat a hálózatban, a közkifolyóknál végeztük. Megállapítottuk, hogy a hálózati víz vastartalma 1,7—3,5 mg/l között váltakozott. A vízben majdnem minden esetben észleltünk kivált ferrihidroxid csapadékot is. Minthogy a lakosság a vizet nem kívánta fogyasztani, a szűrőberendezést utólag kellett felállítani. Ennek kivitelezése természetszerűleg költségesebb és nehezebb volt, mert az újabb berendezést a meglévőhöz kellett hozzákapcsolni.
