Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
2. szám - Blum Anna: Szennyvíztisztítási kísérletek hidrociklonnal
114 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Blum A.: Szennyvíztisztítási kísérletek hidrociklonnal szám, amely megmutatja, hogy a felső kifolyó nyíláson távozó tisztított víz eredeti szilárd részecske tartalmának hány százalékától szabadult meg. A besűrítés mértéke szám, amely az alsó kiömlő nyíláson át távozó sűrítmény literenkénti szilárd részecske tartalmának arányát mutatja a beömlő szennyvíz literenkénti szilárd részecske tartalmához viszonyítva.) A kísérletek végrehajtásának leírása. A kísérletek első részét, melynek céljául a négyfajta ipari szennyvíz tisztításakor a hidrociklon optimális működésére jellemző paraméterek megállapítását tűztük ki, laboratóriumi méretben, az egyes szennyvizek összetételének megfelelő koncentrációjú, a szennyvízből kiülepített szilárd anyagból csapvízzel készített mesterséges szennyvízzel és 50 mm átmérőjű hidrociklonnai végeztük. A hidrociklon beömlő-, felső és alsó kiömlő nyílásának nagysága, valamint az örvénykereső átmérője és hossza változtatható volt. A hidrociklon beömlő csonkja elé szerelt csappal a beömlési nyomást is tetszés szerintire állítottuk be. Az első kísérletsorozatban cukorgyári usztatóvízet ciklonoztunk. A kísérletsorozat első részében a beömlési nyomást, a felső- és az alsó kiömlő nyílás, valamint az örvénykereső méreteit nem változtattuk, a beömlő nyílás nagyságát azonban az eredeti nagyság 3/ 4, % részével növeltük, illetve %, y 2, % részére csökkentettük. A kísérletsorozat második részében a beömlési nyomást, a beömlő- és az alsó kiömlő nyílás, valamint az örvénykereső méreteit változatlanul hagytuk, a felső kiömlő nyílás nagyságát azonban az eredeti nagyság %, % részével növeltük, illetve %, y 2, y 4 részére csökkentettük. Ugyanígy jártunk el az alsó kiömlő nyílás, az örvénykereső méreteinek, valamint a beömlési nyomás nagyságának a hidrociklon működésére gyakorolt hatása vizsgálatánál is. Meghatároztuk a betáplált szennyvíz koncentráció változásának hatását is. A részkísérleteket oly módon végeztük, hogy minden egyes paraméter változtatás okozta hatás megfigyelésénél az előző megfigyelésben az illető paraméterre optimálisnak megállapított méretet alkalmaztuk. Erőművi pernyés zagyvízzel, meleghengersori revés vízzel és papírgyári celluloz-rostos szennyvízzel végzett kísérletsorozatokban mindenben a fentiek szerint jártunk el. A kísérletek második részében azt a kérdést kívántuk tisztázni : érvényes-e az 50 mm átmérőjű hidrociklonnál optimálisnak mutatkozó paraméter arány a geometriailag hasonló, de nagyobb átmérőjű ciklonokra, valamint azt, hogy a ciklonátmérő növelése befolyásolja-e a tisztítás hatásfokát és a besűrítés mértékét. Ezeket a kísérletsorozatokat üzemi méretekben is használható 80, 150, 200, 300 mm átmérőjű hidrociklonokkal, az egyes szennyvizek összetételének megfelelő koncentrációjú, a szennyvízből kiülepített szilárd anyagból csapvízzel készített mesterséges szennyvízzel végeztük. Az első kísérletsorozatot cukorgyári usztatóvízzel, a 80 mm átmérőjű hidrociklonnai végeztük olymódon, hogy — mint azt a kísérlet első részében is tettük — a vizsgálandó ciklonparaméterek közül egynek a méretét változtattuk, míg az összes többiét állandónak tartottuk. Ugyanezt a módszert alkalmaztuk a 150, 200 és 300 mm átmérőjű hidrociklon és a másik három tisztítandó szennyvíz esetében is. A kísérlet harmadik részét a 150, 200 és 300 mm átmérőjű hidrociklonokkal üzemi körülmények között hajtottuk végre. Azt kívántuk ugyanis vizsgálat tárgyává tenni, milyen befolyást gyakorol a hidrociklon működésére a tisztítandó szennyvíz koncentrációjának és beömlési nyomásának az üzemmenettől függő változása, valamint azt, hogy mekkora a hidrociklon egyes alkatrészeinek kopása. A kísérletsorozatokat úgy végeztük, hogy a kísérleti berendezést az egyes szennyvizeket produkáló üzemekben állítottuk fel és a tisztítandó szennyvizet közvetlenül a gyári csatornából szivattyúztuk, az előző kisérleteknál optimálisnak bizonyult paraméter aránnyal működtetett hidrociklonokba. A kísérlet negyedik részét ugyancsak üzemi körülmények között, azzal a céllal folytattuk, hogy választ kapjunk arra, hogyan befolyásolja a hidrociklon működését, ha a ciklon felső, vagy alsó kifolyó nyílását — szivattyú közbeiktatása nélkül — sorba kapcsoljuk kisebb átmérőjű ciklonokkal, a tisztítás hatásfokának, illetőleg a besűrítés mértékének növelése érdekében. A különböző szennyvizekkel végzett kísérletsorozatokban úgy jártunk el, hogy az üzemi csatornából a szennyvizet a 300 mm átmérőjű hidrociklonba szivattyúztuk, a ciklon felső, illetve alsó kifolyását pedig közvetlenül a 200, 150, 80, 50 mm átmérőjű hidrociklonokba vezettük. A kísérleti eredmények értékelése A kísérletek első részében, a cukorgyári usztatóvíznek az 50 mm átmérőjű hidrociklonnai történt tisztítási kisérletsorozatából kitűnik, hogy a beömlő- és a felső kiömlő nyílás nagyságának változtatása adott esetben nincs befolyással sem a tisztítás hatásfokára, sem a besűrítés mértékére, míg az örvénykereső méretei, a beömlési nyomás és az alsó kifolyó nyílás nagysága mindkét tényezőt jelentős mértékben módosította. A betáplált szenyvíz koncentrációjának növekedése a kísérleti koncentráció határok között a tisztítás hatásfokát nem, a besűrítés mértékét azonban csökkenti. Erőművi pernyés zagyvíz és meleghengersori revés víz betáplálása esetében a hidrociklon működése a cukorgyári usztatóvíz tisztításánál optimálisnak bizonyult ciklonparaméterekkel volt a legmegfelelőbb. A papírgyári celluloz-rostos vízzel végzett kisérletsorozatnál az egyes ciklon paraméterek változása a cukorgyári usztatóvíznél tapasztaltakhoz' hasonlóan befolyásolta a tisztítás hatásfokát és a besűrítés mértékét, az optimális
