Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Rajczi Kálmán: Az optimális belvízlevezetőképesség országos átlagértékének meghatározása

Rajczi K.: Optimális belvízlevezetőképesség meghatározása Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. 83 16. táblázni Időszak Szivattyútelep Csatorna Járulékos összesen 1871 —1875 48 8,3 56,3 1876—1880 5 66 12,2 83,2 1881 — 1885 15 102 20,2 137,2 1886—1890 30 150 31,0 211,0 1891—1895 40 222 40,2 302,2 1896—1900 53 300 61,0 414,0 1901—1905 73 438 88,1 599,1 1906—1910 92 546 110,0 748,0 1911—1915 112 588 120,7 820.7 1916—1920 126 684 140,0 950,0 1921—1925 134 744 151,4 1029,4 1926—1930 158 774 160,8 1092,8 1931—1935 186 852 179,0 1217,(1 1936—1940 230 972 207,0 1409,0 1941—1943 328 1380 295,0 2003,0 1947 300 1380 289,5 1969,5 számítva, 1 mázsa búzának 256. forint felei meg. Az átszámítás tehát elvégezhető és eredményeit az alábbi táblázatban közöljük : 17. láblázat Itt is a gabona mázsa egyenértéket vezetjük be. A gabona mázsa egyenértékre a kiszámított forint értékekről az alábbi meggondolás alapján térünk át. A földmunka egységára és a kenyér egységára közti arány állandónak vehető. A múltban a kubikus 1 m

3 föld mozgósításáért nagy általánosságban 1 pengőt kapott és ekkor az átlagos kenyérár 24 fillér volt kg-ként. Napjainkban a 12 forintos átlagos 1 m

3 utáni keresetnek megfelel a kg-kénti 3 forint kenyérár. A 4-es szorzószám tehát állandónak tekintendő. 1 kg kenyér árából visszafelé Időszak q [l/sec km'] Müvek értéke 11 [1000 Babona mázsában! Blg 1871—1875 0,50 220 440 1876—1880 0,75 325 434 1881—1885 1,25 536 430 1886—1800 2,00 824 413 1891—1895 3,00 1180 394 1896—1900 3,85 1615 420 1901—1905 5,32 2340 440 1906—1910 6,66 2925 440 1911—1915 7,55 3210 426 1916—1920 8,53 3715 435 1921—1925 9,23 4020 436 1926—1030 9,95 4270 429 1931—1935 1 1,40 4750 416 1936—1040 13.40 5500 410 1941 — 1943 19,60 7820 399 1947 18,90 7690 406 1950 20,00 8460 423 Mivel a B/q érték csak néhány százalékkal ingadozik számtani középértéke körül, azt állandónak tekintjük és így B — 423 000 q mázsa gabona egyenérték. A kárelhárítást terhelő évi ráfordítást (R) a létesítmények értékének százalékában az alábbi módon határozzuk meg : 1. Művek évi amortizációja a) Szivattyútelepek 350 millió forint értéke után évi 4% 14 millió Ft b) Földművek 1500 millió forint érteke után évi 1% 15 millió Ft c) Műtárgyak és gátőrházak 319,5 millió forint értéke után évi 1,33% 4,26 millió Ft 2. Művek évi fenntartása a) Évi 2% 7 millió Ft b) Évi 3% 45 millió Ft c) Évi 0,5% 1,6 millió Ft 3. Üzemelés több évi átlaga 16 millió Ft 4. Vízügyi szervek belvízvédelmi kiadásainak több évi átlaga (személyi és dologi kiadások) .... 30 millió Ft 132,86 millió Ft ami a művek 2169,5 millió forint értékének 6,12 százaléka. Napjainkban tehát az évi ráfordítás az eddigi teljes beruházás 6,12%-a. Mivel az igen alacsony fokú kiépítés esetén is voltak elkerülhetetlen üzemelési és fenntartási költségek, melyek a kiépítés növekedésével nem növekedtek arányosan, az alábbiakban a ráfordítás és a művek fajlagos kiépítése közti kapcsolatot- több konktét esetben meghatározzuk : 1. 1896—1900-as évek átlagában q = 3,85 1/seckm

2 értéknél 8% 2. 1931—35. évek átlagában q = 11,4 1/seckm

2 értéknél 6,5% 3. Távlati tervben szereplő 38 1/seckm

3 értéknél 5,5%. Az összetartozó értékpárokat ábrázoló pontok log-log skálán felrakva egyenesbe esnek, melynek egyenlete % = io. g-o.165 1

0 70.165 alakban fejezhető ki, azaz 10 B 42 300 q R = 100-5-0,165 ,J 0,165 42 300 r/>83

5 IV. Itelvizlevezető műveink optimális vízvezetőképességének meghatározása A vizsgálatot olyan követelmények alapján kell elvégeznünk, melyket egyrészt a kárelhárítás gazdasági, másrészt a belvízvédelem műszaki adottságai alapján választunk meg. Ilyen követelmény véleményünk szerint elsősorban az lehet, hogy a belvízvédelmi műveknek beruházással történő növelésével oly mértékig menjünk el, ahol a kárelhárítás hatásfoka maximális lesz, és ahol a beruházások a lehető legnagyobb mértékig hasznosulnak. A kárelhárítás hatásfokát a ráfordítás egységére jutó kárcsökkenéssel, míg a belvízvédelmi beruházások hasznosulásának mértékét az ismert relatív hatékonysági együtthatóval mérjük. Elöljáróban leszögezzük azonban azt. hogy a belvízvédelmet nem tekintjük jövedelmező vállalkozásnak, azt szükségszerűen kell végezni, ezért a relatív hatékonysági együttható nem mérhető össze más célt szolgáló beruházás — pl öntözés — együtthatójával. Nem vizsgálunk tehát olyan feltételeket, mint pl. R + K — minimum, vagy A'-vel jelölve a megmentett értéket R = É