Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Rajczi Kálmán: Az optimális belvízlevezetőképesség országos átlagértékének meghatározása

Rajczi K.: Optimális belvízlevezetőképesség meghatározása Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. 79 A vizsgált időszak kárait csak azonos alapon összegezhetjük. Azonos alapnak a piaci árak nem felelnek meg, ezért a gabona egyenértéket vezetjük be : 1 q búza egyenértékű 1 q rozs egyenértékű 1 0,9 q gabonával q gabonával 1 q árpa, zab, kukorica 0,85 q gabonával 1 q burgonya 0,33 q gabonával 1 q vegyes zöldség 0,33 q gabonával 1 m

:

) erdei fa 1 q gabonával 1 q rizs 3 q gabonával 1 q széna 1 q gabonával 1 q vegyes takarmány 0,2 q gabonával 1 kéve nád 0,03 q gabonával 16 216 200 q gabona történő bontás nélkül az 5 éves átlagok összegét osztjuk 69/5 = 13,8-del. Egy évre esik átlagban tehát 72 500 kh 100%-ban elpusztított vetés és hasonlóképpen számítva 290 000 kh évi átlagos elborítás. A 100%ban elpusztult vetéskár kh-ként (6. táblázat) 6 172 600 q gabona „ , , , , „ , , ,—= 6.1 / q gabona egyenertek, 999 731 kat. hold M

6 míg az évi átlagban víz alá került 290 000 kh területen a teljes belvízkár A táblázat összeállítása során a hazai adatokon kívül a keletnémet vízgazdálkodási tervezésben jól bevált adatokat is figyelembe vettük (főleg Woermann nyomán lásd Miit. für die Landivirtschaft 1944. 36. füzet 789. old.). Rá kell mutatni azonban arra, hogy a fenti egyenértéken használati egyenérték értendő, azaz pl. nem a világpiaci árak alapján, hanem a hasznosítható kalória stb. alapján határozhatók meg. A vizsgált időszak kárai ezután már számíthatók. Egyéb alatt becsléssel az alábbi kárértékeket vesszük fel : 3 998 924 kat. hold = 4,07 q gabona egyenérték. 60 kh széna á 12 q-0,1 30 kh vegyes takarmány á 16 q-0,2 5 kh vegyes zöldség á 25 q 0,33 . . 5 kh erdő á 4 m

3 fa • 1 100 kh^egyéb 72 q gabona 96 q gabona 41,3 q gabona 20 q gabona 229,3 q gabona azaz kh-ként felkerekítve 2,3 q gabona egyenértékkel számolunk. A számításnál a mezőgazdaság közvetett kárainál, valamint az épület és közlekedési hálózat kárainál felvett arányokat állandónak tekintjük. Ezeket ugyanis a mezőgazdaság közvetlen kárainak függvényében fejezzük ki, a mezőgazdaság közvetlen kárait pedig az 1 kh-ra eső termésátlagok gabona egyenértékével mérjük, melyekkel együtt tehát a közvetett károk is változnak. Összesíti) táblázat a belvízkárokról (1000 (| gabona egyenértékben] 6. táblázat Időszak 100%-ban elpusztult vetés 1000 kb Ezen a kár Teljes borítás 1000 kh Mezőgazdaság közvetlen kára Teljes belvíz kár 1871 — 1875 40 132,3 160 264.6 376,3 1876—1880 200 885,4 800 1 770,8 2 426,7 1881—1885 220 1307,1 880 2 614,2 3 440.6 1886—1800 •65 351,3 260 702,6 936,0 1891—1895 45 288,6 180 577,2 740.5 1896—1900 65 469.3 256 938,6 1 210,5 1901—1905 30 205.5 120 411.0 541.0 1906—1910 32,9 224.0 131,6 448,0 575,3 1911—1915 146,5 1156,8 586,0 2 313,8 2 984.7 1916—1920 Nincs adat 1921—1925 19,77 122,9 79,08 245,8 322,2 1926—1930 20.073 147,1 20,292 294,2 377,9 1931—1935 9,334 63,6 37,336 127,2 ' 165,0 1936—1940 83,4 651,0 333,6 1 302.0 1 679.9 1941—1943 20,777 153,3 83,108 306,6 402,0 1947 2,977 14.4 11,908 28,8 37,9 999,731 6172.6 3998,924 12 345,2 16 216,2 A táblázatban 5 éves csoportosításban évi átlagértékek szerepelnek. Az egy évre eső értéket tehát úgy kapjuk meg, hogy minden egyes csoportban lévő értéket öttel történő szorzás után összegezzük és ezután elosztjuk a figyelembevett évek számával — 69-cel. Ehelyett azonban évre Ez utóbbi az előbbinek 66%-a. Az évi átlagos belvízkár nagysága tehát hazánkban a vizsgált évek adatai alapján 290 000-4,07 = 1 180 000 q gabona egyenértékű volt és csak a mezőgazdaságban évi átlagban 895 000 q gabonával egyenértékű közvetlen kárt okozott. Fentiek alapján általánosítva kimondhatjuk, hogy abban az esetben, ha a mezőgazdaság termelési eredményei alapján a területegység évi termék értéke „t", a belvíz borította területeken a népgazdaságot ért teljes belvízkár az elborítás alá került terület egységére vonatkoztatva 0,66 ,,t" nagyságú lesz. Az eddig lefolytatott vizsgálat során nem vehettük figyelembe azt, hogy belvízvédekezés a vizsgálati időszak alatt is folyt. Ha elődeink a védelmi műveket nem építették volna ki, a károk is nagyobbak lettek volna. Az alábbiakban megkíséreljük ezen — védekezés következtében — elmaradt károk számbavételét. A védelem sikere mindenkor a védelmi művek fajlagos vízvezetőképességétől függ. A volt Tiszavölgyi Társulatok Központi Bizottságának az évi közgyűléshez intézett jelentéseiből, valamint „Vízitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok" című 1902-ben és 1907-ben megjelent Földművelésügyi Minisztériumi kiadványok alapján ugyancsak öt éves időszakokra vonatkozó évi átlagokban megállapíthatjuk az akkori meglévő szivattyútelep-kapacitásokat és csatornahosszakat. A művek fajlagos vízvezetőképességének meghatározása egyéb adat hiányában az alábbiak szerint történt: A kereken 7 millió kh = 40 000 km

2 belvízgyűjtő terület vízmentesítésére eddig 25 000 km hosszú csatornahálózat és 695 db csőzsilip, illetve egyéb gravitációs leeresztőmű épült, melyekkel 500 m

3/sec a gravitációs levezetések teljesítőképessége. 1 km csatornahosszra esik tehát 0,0278 egység gravitációs leeresztőmű és 0,02 m

3/sec gravitációs levezetőképesség. Fentiek alapján egy gravitációs leeresztőműre = 0,72 m

3/sec átlagos víz0,0278 szállítási érték vehető fel, ami a jelenlegi átlagos kb. 1 m csőátmérőnél v = 0,92 m/sec átlagsebességnek felel meg, tehát elfogadható. A vizsgált — 1871 óta eltelt — időszakban a fejlődés dinamikáját igen nehéz utólag megállapítani. Lineárisnak nem vehetjük fel, mert a fejlesztések súlypontja mindenkor a szivattyús átemelések