Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamára

Szigyártó Z.: A mederváltozások hatása a kisvízfolyásokra Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. 7 Ami a változások mértékét illeti, a vízhozamgörbe magassági helyzete ez alatt az időszak alatt kereken 10 centiméter ingadozást végzett. Ez a vízhozamgörbe-ingadozás azonban a középvízállás körüli 70 cm-es vízállásnál, a középvízhozamnak megfelelő, mintegy 0,7 m

s/s vízhozamhoz viszonyítva, 90%-os vízhozam-ingadozásnak felelt meg. De jelentősek a pár nap alatt bekövetkező változások is. így például az előbbiekben már említett 1958 februári, mintegy egy hetes mederingadozás idején, a vízhozamgörbe kereken 4 cm-es süllyedése következtében, február 12. és 14. között, az előforduló 70 cm-es vízállás mellett 39%-kal több víz folyt le, mint az ezt megelőző napokban. Ha viszont az 1958 június végi maradandóbb jellegű mederváltozás hatását vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy 1958 júniusában, az akkor előforduló 75 cm-es vízállás mellett, 66%kal több víz folyt le másodpercenként, mint a körülbelül 8 cm-es vízhozamgörbe-emelkedést előidéző mederváltozás után, a következő liónapban. A mederváltozásoknak a vízhozamgörbére gyakorolt hatása tehát még ennél, a többihez viszonyítva jónak tekintett állomásnál is igen jelentős. A mederváltozások üteme pedig sokkal gyorsabb annál, semhogy azt a vízhozamnyilvántartó hálózat állomásainál lehetséges legsűrűbb, mintegy egy hónaponként ismétlődő ellenőrző mérései* alapján hűségesen követni lehetne. Éppen ezért a 3. ábrán újból felraktuk a mérések alapján számítható pontokat, most már minden megkülönböztetés nélkül. Valahogy ilyen lenne a havi mérések alapján kialakult kép mintegy 8—10 év múlva abban az esetben, ha az átlag havonként előálló vízhozamgörbe-változások teljesen rendszertelenül következnének be. Ilyen körülmények között ugyanis a havi mérések során hol erre, hol meg arra a görbére eső értéket mérnénk meg anélkül, hogy a mérési eredmények ingadozásának okát fel lehetne mérni, s az egyes víz3. kép. A Bán-patak Bánho.'vát I. elnevezésű vízhozamnyilvántartási szelvénye 1957 július elején Qomo 3. Cmeop no peeucmpaiiuu pacxodoe nod Ha3eaHueM BaHXopeam I. HŰ pytbe Ban e Hanajie UWA.H 1958 e. III. 3. Oaging seetion Bánhorvát I. on the Bán Brook early in July, 1958 hozamgörbéket és azok érvényességi idejét meg lehetne határozni. Más szóval, ha a vízhozamgörbék változására valóban a teljes rendszertelenség a jellemző, úgy a 3. ábrán felrakott pontok közé behúzott egyetlen vízhozamgörbét kell hogy elfogadjuk a havi mérések alapján megszerkeszthető legmegbízhatóbb vízállás-vízhozam kapcsolatnak. Az erre az esetre elvégzett pontossági vizsgálatok viszont már rendkívül kedvezőtlen képet mutattak. A mért értékeknek a középvízhozam mintegy 20%-át kitevő szórása és azok 21,8%-os átlagos relatív szórása ugyanis már önmagában kétessé teszi az így nyert vízhozamgörbe segítségével meghatározható vízhozamnyilvántartási adatok megbízhatóságát [8]. A 3. ábrán bemutatott vízhozamgörbe azonban csak akkor érvényes, ha állomásunkon a víz3. ábra. .4 mérési pontok közé behúzott egyetlen vízhozamgörbe 0ue. 3. EöuncmeeHHa.H Kpuean pacxodoe, iipoeedeHHan Mejtcdy TTIOHKÜMU u3Mepemiü Fig. 3. Single rating curve fitted betireen observation data Érvényesség-• -+- 1957. V. 1 - 1958 XI. 30. Szórós o mérési lartomónybavISOl/s Átlagos relatív szórás-21,8% t JELMAGYARÁZAT: • A'radás ° Apadás Tetczés 1,0 1,5 vízhozam, d[m

3/s] inpatak, Bánhorvát /