Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
1. szám - Zsilák György L.: A szilvásváradi Szalajka-völgy hidrológiai és hidrogeológiai vizsgálata
58 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. HIDROGEOLÓGIA A szilvásváradi Szalajka-völgy hidrológiai és hidrogeológiai vizsgálata* ZSIL A K GYÖRGY LÁSZLÓ 1. Általános geológiai és hidrológiai viszonyok A Szalaj ka-völgyben levő források a Biikkhegység Ny-i oldalában fekvő Szilvásvárad községre nyíló közel ÉNy—DK irányú tektonikus eredetű mély völgyiben fekszenek. A völgy vízfolyása a Szalaj ka-patak. Ez vezeti le a források vizét. A Felső Szalajka-forrás alatt a völgyfeneket jelentős vastagságú mésztufa réteg kíséri. Ennek vastagsága ismeretlen. Ebbe vágta bele 1. ábra. A Szalaj ka-völgy helyszínrajza &ue. 1. riAaH doAUHbi Ca/iaüKa Abb. 1. Situationsplan des Szalajka-Tals magát a patak, kialakítva a völgy természeti szépségeként ismeretes vízeséseket (1. kép). 1958 nyarán végzett vizsgálataink során sikerült ezt a réteget nyomon követni és kiékelődésének helyét megállapítani. A nagy vízesések körüli területen feltételezhetően vastag a tufaréteg, a sziklaforrás alatt egy lezökkenés figyelhető meg. Az itt lemélyített talajmechanikai fúrások még 8 m mélyen sem jelzik a mésztufa alját. A Magpergető kertjében és a kerülőlaknál lemélyített 2 f., ill. 3 f. jelű fúrások 4,5~3,2 m összvastagságot jeleznek. A 4 f. jelű helyen a talajmechanikai fúrásban nem találunk mésztufát . A tufa kiékelődésének vonalát az 1. ábra szemlélteti. Az út baloldalán állandóan megfigyelhető egy vonalmenti vízszivárgás. Ennek a körülménynek ismerete elvégzett vizsgálataink módszerét és a levont következtetéseket lénye* A tanulmány az ÉM FTI mérnökgeológiai osztályán készült. gesen befolyásolta. A vizsgálatok során két jelentős forrás Felső Szalajka-forrás és Szikla-forrás vízjárási adatait és jellegét figyeltük meg, valamint a Sziklakapunál észlelt Szökevényforrásokat. Megfigyeléseink és méréseink során kiderült, hogy a Felső Szalajka-forrás és a Szikla-forrás mellett a Szökevény-források száraz időszakban a völgy jelentős víztáplálói. Ez jól megfigyelhető a hidrológiai hossz-szelvényen is a 3. sz. mérőhelynél (2. ábra). A völgy forrásai közül a legnagyobb vízmennyiséget a Felső Szalajka-forrás bocsátja a patakba. A forrás a Bükk-fennsík mészkövében kialakult földalatti vízjáratok egyik kibukkanása, ahol a mészkőrétegek és az ahhoz támaszkodó vízvezető agyagpala érintkeznek. A forrás vízgyűjtő területe a tőle D-re, DK-re húzódó Bükkfennsík. A vízgyűjtő terület nagysága nem állapítható meg pontosan, közelítéssel 8—10 km 2-nek becsülhetjük. Ez a terület erősen karsztosodott. A lehulló csapadékvíz a mészkő repedésein és dolináiban azonnal elnyelődik, úgy, hogy a felszínen a legcsekélyebb vízfolyások is hiányoznak. A fentiek következtében a felszínre hulló csapadékmennyiség 1—2 napos késéssel megjelenik. Bővebb csapadék, vagy hirtelen hóolvadás esetén a forrás olyan nagy vízmennyiséget ad, hogy a patakmeder nem tudja levezetni. Viszont tartós szárazság esetén a forrásküszöb süllyesztése előtt a forrás teljes kiapadását is észlelték. A Szikla-forrás a karbon agyagpala rétegei közé települt, a völgytengelyre közei-merőleges csapásirányú mészkővonulatból, a kampilli mészkő meredek állású rétegeiből ered. A vízgyűjtő terület a forrástól K-re húzódó területrész, nagysága kb. 4—6 km 2-re tehető. A forrás a csapadékkal köz1. kép. Szálajka-völgyi vízesés 0omo 1. Bodonad e donuHe Ca/iaüne Bild 1. Wasserfall im Szalajka-Tal 7 Mésztufa 5 Pafokhcrdalék 5 Márga, homokkő 4 Szürke oolitos mészkő 3 Sölétsziirke mészkő ? Aggagpala mészkő lencsi 1 Világosszürke mészkő Q> Vízmérések helye ,2f Talajmechanikai fürosok *észlufo kiéHtoaésene* vona'o Magper^eíó félts Szalaj he crclesz la* Potok vasút Geológiai halárak [Szókevémj/o p-ós ot' %tJzikl(hforrá§JŐ)*jS'Fe!sóSzaln/*a forrói Mértek. !U
