Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

538 Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. Bérezik Á.: Egy sajátos föld alatti élőhely állatvilágáról B AajibneiíincM flaeTCH cxeMaTHMHoe cpaBHeHHe 3i<ojiornMecKiix ycjiouníí uccjiejiouaiiiiux IIOA3CMHI>IX PUTBHH, K3K „HCKyCCTBCHHlJX neiUCp", C CCTeCTBeHUblMli riemepaMH. ycTaiioBjierio, MTO B 3TOM OTHOIJICHUH myŐIIHHOC pacnojiojKeHHe na 35—40 M, TCMiiepaTypa ao3Avxa ii cOAep>i<aHiie Bjiarn B BO3AVXC MBJIMIOTCH nofloöllblMH, a CaMbIMlI XapaKTt'pHbIMli paajBIHUMMIl HBJIfllOTOl B03pacT nycTor, HX HcnyccTBCHiiaji crena (MI;U>I ropHbix nopoA 3A HH.MH) II B neKOTopoii cTcneHii CBCTOBIJC ycjioBIIM. B aaKJiioMeiiiiii icacaiorcji BO3MO>KHI.IC ({topMu oőpaaonamiM HaiiACHHbix (Jiayii ii O>KUAAEMOE nx CBOÍÍCTBCIIHOC 6y;iyiuee. ycraHOBJieno, MTO 3ACCI. naiiponiB npnxo;;a c noBepxnocTH Oojiec 3naiHTCJil>HbiM HBJIÍICTCÍI npHB03. CTeneHb II (|)0p.\ia 3aCCJieiIH5l CO CTOpOHbl MacciiBa nopo/i ONPT'ACAMCTCÍI CTeneHbio uhiCTpoeHiiH ŐCTOBHoro TOHHCJIJI. BepoMTuo, MTO BuiMcyica3aniia>i ijiayiia nornGHeT BCJICACTUIIC ycJioBiiíí >KH3HII B nojmocTbio 3aKpblTblX cyxnx ÖKTOHHBLX TOHIICJDIX. ttber die Tienvelt einer eigenlümliehen unleriidischen Lehensstatle Dr. .4. Bérezik Kandidat der biologischen Wissenscliaften Verfasser hatte zusammen mit I. Andrássy und Gy. Kertész im Jahre 1955 die Gelegenheit, an vier Baustellen der im Bau befindliehen Untorgrundbalin in Budapest hydrobiologisclie und faunistische Untersuchungen durclizufüliren. Es wurdc an 4(i verscliiedonen Stetlen von 10 Sammlungsorten verschiedenen Charakters eine Anzahl von Matériáién (Tabelle 1) gesammelt, von denen 18 Alateriale als steril zu bezeichnen ivarén. Es wurde gefunden 33 Arten. Ilire Spezifikation ist mit Angabe des Typs des Fundortes in der Tabelle 2 aufzufinden. Desweiteren vergleiclit Verfasser in grossen Zügen die ökologiscken Verliáltnisse der untersuchten unterirdisclien Kavornen als „künstliehen Ilöhlen" mit denjenigen der natürliolien [Iölilen. Er stollt fest, dass ihre Tiefenlage von 35—40 rr», die Lufttemperatur, sovvio die Luftfeuelitigkeit ahnlich sind, wáhrend das Zeitalter, die künstliche Wandung (die hinter ilir liegenden Gesteinsarten) und bis zu einem gewissen Grad die Liohtverháltnisse in dieser Ilinsicht die kennzeiehnenden Abweichungen bedeuton. Zum Scliluss spricht er über die Mögliohkeiten des Zustandekommens der gefundenen Fauna und über die voraussichtliche Zukunft dieser eigent ümliehen Fauna. Er stellt fest, dass in diesem Fali gegenüber einer Zuwanderung von der Oberflaelie her die Einscbleppung überwiegt. Ausmass und Form einer Bevölkerung von der Gesteinsmasse bor ist vom Ausmass dós Ausbaus des Betonstollens be,stimmt. Es erselieint als siclier, dass infolge Kint rőten des endgültigen Zustandes — infolge <ler in volkommen trockenen Betonstollen zustandenkommenden Lebensverhaltnisse — zumindest die hier besclireibene Fauna zngrundegeht. Babos Zoltán: Vízrendezések tervezésénél mértékadó csapadékok. Az É. Al. Mélvépítési Tervező Vállalata Alt. Műszaki Osztályának kiadványa, Budapest, 1959.-— 145 lap + 44 rajzmelléklet. Irodai sokszorosítás. Babos Zoltán munkája az első műszaki szempontból készült- összefoglaló feldolgozása a hazai nagy csapadékoknak, ezért hidrológusok és tervező mérnökök egyaránt nagy örömmel ós elismeréssel fogadják. Az ország csapadékviszonyaira vonatkozó irodalmunk nem nevezhető éppen szegényesnek (maga a szerző is. munkája végén, 35 magyarnyelvű tanulmányt ill. könyvet sorol fel), de a vízügyi tervező gyakorlat szempontjából legfontosabb nagy csapadékok eddigi, műszaki célokra készült feldolgozásai (Bacsó, Tarján—Reidner, Szepessy) távolról sem olyan sokoldalúak és részletesek, mint Babos tanulmánya. A mű hét fejezetből áll, amelyekhez 47 címet felölelő bibliográfia és az észlelési adatokat tartalmazó hat terjedelmes táblázat járul. Az I. fejezet a < sapadékadatok jelentőségét világítja meg a vízimérnök .szempontjából és egyben vázolja a szerző célkitűzését : olyan alapanyagnak az összeállítását, amely lehetővé teszi a kis vízgyűjtőterületek vízi munkálatainak megtervezéséhez szükséges, megszabott gyakoriságokhoz tartozó legnagyobb vízmennyiségeknek az eddiginél megbízhatóbb és pontosabb kiszámítását. A II. fejezel a nagy csapadékok általános jellemzésével, főként területi kiterjedésével foglalkozik és — többek közt —i- összefüggést állapít meg a 24 órai csapadék magassága és legnagyobb területi kiterjedése között (9. ábra). A III. fejezetben a hazai csapadékmérőhálózat kialakulásáról és fejlődéséről kapunk igen részletes képet, amelyből nem hiányzik a külföldi állomáshálózatok sűrűségével való összehasonlítás sem. A mű legfontosabb és egyben legterjedelmesebb fejezete a negyedik, a 24 óra alatt lehullott nagy csapadékok feldolgozását adja 425 észlelőhely adatai alapján. Hazánk éghajlatára vonatkozó ismereteinket új megállapításokkal egészíti ki a szerző a 13. ábra kapcsán, amikor kimutatja az 50 mm-t meghaladó 24 órai csapadékok gyakoriságának területi megoszlásában mutatkozó szabályosságot : a nyugatról kelet felé való határozott csökkenést, t'j a nagy csapadékok havonkénti eloszlásának számszerű ismertetése is. A 14/a—f jelű ábrasorozaton, amely egyes vidékeknek a különböző ismétlődési gyakoriságú 24 órai csapadékairól tájékoztat, 5 térkép épül fel (lő—19. ábra). Ezek a mellékletek a 24 óra alatt leesett 100, 10, 3, 2 és 1% gyakoriságú (tehát átlag 1, 10, 33, 50 ill. 100 évenként egyszer elért ill. meghaladott) csapadék nagyságáról nyújtanak áttekintést. .4 rövididejű csapadékok alkotják az V. fejezet tárgyát. 497 észlelőállomás kisszámú és hézagos feljegyzéseinek feldolgozásával lti tájegységre vonatkozóan ad itt a szerző képet a 10 1500 pere (0,10—24 óra) tartalmú, 100, 50, 33, 25, 10, 2 és 1 évenként átlag egyszer elért ill. meghaladott csapatlékok magasságáról ill. hevességéről (21. a—p ábra) és ezzel nyújtja a legnagyobb segítséget a műszaki gyakorlat számára. Az adatok felhasználására vonatkozóan ad útmutatást a VI. fejezet, míg a VII. fejezetben tanulmányának 1956. évi befejezésétől az anyag sajtó alá rendezéséig eltelt 3 év nagy csapadókaival egészíti ki művét a szerző. Ez a rövid tartalmi vázlat is megvilágítja, hogy milyen nagyszabású és fontos munkáról van szó. Nem a szerzőn múlik, hogy eredményei nem tekinthetők véglegeseknek. Hiszen ő maga mutat rá több helyen is anyagának hiányosságaira és eredményeinek ebből következő tájékoztató jellegére. A szerző a tervezőmérnök szemléletével nyúlt anyagához : támpontokat keresett a gyakorlat számára és kihozta a hézagos adatokból is azt, amit lehetett. Elméleti szempontból lehetne munkájához észrevételeket fűzni, de többre ezzel sem jutnánk. S bizonyos, hogy a nagy csapadékokra vonatkozó feljegyzések összeállítása már egymagában véve hézagpótló, és kii ml aló pontja lesz minden későbbi idevágó adatfeldolgozásnak. Esőíró-hálózatunk jelenlegi szomorú, vízügyi szempontból szégyenletes és egyben katasztrofális, állapota miatt ilyen adatfeldolgozásra még akkor is csak ti—10 év múlva kerülhetne sor, ha az Orsz. Meteorológiai Intézet azonnal felállíthatná a hiányzó 2—300 rajzoló műszert, és megerősítené csapadékmérő osztályának az állomáshálózat külső ellenőrzésével és belső adatfeldolgozással foglalkozó személyzetét. Ezért kell úttörő jelentőségűnek és alapvetően fontosnak mondanunk Babos Zoltán munkáját és különösen ezért illeti köszönet és elismerés az anyag közrebocsátásáért a Mélyépítési Tervező Vállalatot. Dr. Lászlóffy Woldemár