Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Zalán Béla: Vízmennyiség-mérés a hálózati veszteség tükrében

50 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. Zalán B.: Vízmennyiség mérés a hálózati veszteség tükrében H = a mérőrendszer által elkövetett hiba [± %], -áí = Venturi-mérő alaptűrés [i %], A

6 = Differenciál manométer és leolvasási hiba [± %]. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a vizsgált gépház mérőberendezése i 1,41% tűrésen belül dolgozik, tehát megfelelő. A fentiek szerint egy új gépháznál megvizsgáltuk a mérőrendszer hibáit, de a 25—30 évvel ezelőtt tervezett és beépített mérőberendezéseknél több hibatényezőt kell még figyelembe venni. Ezek közül legfontosabb a mérő előtt szükséges egyenes csőszakasz nem megfelelő hossza. Ennek kihatásait a Szovjet Toperverh—Serman kísérletei, illetve a német irodalom alapján állítottuk össze. Az 5. ábra. amelyen feltüntettük, hogy az üzem (összes gépházak összes mérőberendezései) hogyan tartotta be a ma érvényben levő szabványoknak megfelelő egyenes csőszakaszokat, s ezek a vízmennyiséggel súlyozott átlagok figyelembevételével milyen %-os hibát okoznak. A mérőperem és Venturi-mérő által elkövetett hiba átlagosan ^ 0,6%. Ugyanezeknél a régi Venturi-mérőknél a lerakódások következtében keresztmetszet szűkülés mutatkozik, mely azonos vízszállítás mellett nagyobb nyomásesést okoz. Ennek következtében a műszer mutatója nagyobb értékre áll be. Ez a mérésben mindig -j- hibaként jelentkezik. Több gépházban szétszedtünk Venturimérőket, melyek alapján kiszámítottuk a keresztmetszet szűkülésből adódó hibákat. Ezekből megbecsültük a többi régi mérő által elkövetett hibát, mely az üzem egészére vonatkoztatva átlagosan + 0,6%. Ez igen lényeges, mert a 3. ábrán felrajzolt alaptűrések, az egész üzemre vonatkoztatva a 4. ábrán feltüntetett módon eltorzulnak. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az értékelésünk a laboratóriumi követelményeket nem elégíti ki, de üzemi szempontból kielégítő pontosságú eredményhez vezet. Éppen ezért a 0,1%, vagy ennél kisebb hibákat okozó tényezőket elhanyagoljuk és ± 0,3% értékkel vesszük figyelembe. Ezekután a szűkítőnyílással kapcsolt műszereket vesszük vizsgálat alá. A Fővárosi Vízműveknél a legkülönbözőbb típusú és gyártmányú műszereket találjuk, melyek szerkezet szempontjából különböznek, de működési elvük ugyanaz. A műszerek mindegyike lényegében higany differenciáli i ^ ír ír ír ír ö 1 ? 0.3 Í 1 4 0 5 0 6 6 4. ábra: Alaptűrés eltorzulása a lerakódások miatt <t>ue. 4. HcKayicenu.H OCHOBHOZO donycKa iu-3a ocaMcdenuü Abb. 4. Verzerrung der Grundtoleranz infolge Ablagerungen ^3,0 •Z?

2'

0 Cj 1,0 0 0 20 40 60 80 100 A szükséges egyenes csőszakasz ['/.] 5. ábra. A szűkitőnyílás előtti egyenes csőszakasz hatása a mérés pontosságára <t>ae. 5. BAUHHUH npnMoeo ynacrriKa mpyöbi neped cyucueawuiuM omeepcmueM Ha motHocmb lUMepenwi Abb. 5. Einjluss der geraden Rohrstrecke vor der Dr ősselöffnung auf die Messgenauigkeit manométer, mely közvetíti azt a nyomásesést, amely az áramló víz hatására a szűkítőnyílás kivezetésein jelentkezett és a nyomásesést lineárissá alakítva közvetlenül az áramló vízmennyiséget jelzi, összegezi és regisztrálja. Ezeket a feladatokat a műszereknek ± 2%-os hibahatáron belüli pontossággal kell teljesíteniük. Hogy ez ténylegesen tartható legyen, a mérőket üzemi fontosságuknak megfelelően 1 évenként, illetve a súlyponti telepek műszereit 2 havonként ellenőrzik. Ha a műszerek előbb hibásodnak meg, akkor az ellenőrzést természetesen a javítás után mindig elvégzik. Ezeket az ellenőrzéseket időpont szerint jegyzőkönyvekbe foglalva megőrzik, hogy a legközelebbi ellenőrzésnél támponttul szolgáljon. Ezeknek a jegyzőkönyveknek az alapján felrajzolhatók a különböző műszerek hibagörbéi, melyeknél megfigyelhető, hogy a hiba az érzékenységi küszöb felé jelentősen megnövekszik. Ezért nem szabad a műszert a skála végérték 20%-ánál alacsonyabb értékkel igénybe venni. Ha mégis ilyen előfordulna az elkövetett hiba megnövekedésével kell számolni. A több évtizedes használat alatt az érzékenységi görbe jelentősen eltolódhat, ami a szerkezeti kopásokra vezethető vissza. Az indukciós távjelző berendezéseknél (Siemens) az adóberendezés vasés rézveszteségeinek megnövekedése is maga után vonja az érzékenységi küszöb eltolódását. Ezeknél a műszereknél nemcsak az alsó határ, de a felső határ felé is mutatkozik a pontatlanság megnövekedése. Az ilyen műszereknél már csak a tényleges vízszállítás közelében lehet az előírt mérési pontosságot biztosítani (6. ábra). A fentiek figyelembevételével most már összegezhetjük az üzem által termelt és a csőhálózatba adott összes vízmennyiség mérési hibáit, vagyis felállíthatjuk a mérés közepes hibakorlátját (7. ábra). H - Y A\ + A* + A* + Aj' ahol II = az összes termelt vízmennyiség mérésében elkövetett közepes hiba [ + %], A

4 = a szűkítőnyílások (Venturi-mérő, mérőperem) vízmennyiséggel súlyozott alaptűrése %], \ ^ i ^ Vizmenr /súlyozó / átrág uisigget rt üzemi