Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

Rónai 'A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről Hidrológiai Közlöny Í960. 6. sz. 477 8. ábra. A terepszín alatti első vízzáróréteg (2 m-nél vastagabb) mélysége <l>u,'. 8. rjiyóutta 3ajtecaHun nepsodo eoöoynnpiioeo CAOH nod noeepxHoembw ÍCMAU (moAiiiuita eeo fioAbtue 2 M) Fig. 8. Depth of the first impervious layer (thiclcer than 2 m) below the terrain nak abszolút izohipszái sem magyarázzák a rendkívül magas állású talajvizet. A talajvízszint abszolút lejtése kicsiny ezen a területen és ennek környékén is. A Kisalföldön sokkal erősebb törést is találunk máshol a talajvíztükör lejtésében anélkül, hogy abból hasonló magas talajvízállás keletkeznék (lásd Győr környékét és a Rába vonalát). Természetesen nem lehetett a talajvízanomália okát helyi éghajlati jelenségekben sem keresni. A magas talaj vizű övezet nem kap több csapadekot, mint a többi kisalföldi terület, inkább kevesebbet. 'Nincs a felszín alatt közeli záróréteg, amely a felszíni csapadékvizet erre a területre terelné s itt a beszivárgást intenzívebbé tenné. A Kisalföld artézi fúrásainak feldolgozása hozta meg a magyarázatot a talajvízszint feltűnően magas állására a mosoni—csornai É—D-i irányú övezetben (8. ábra). Azt már láttuk, hogy a Kisalföld déli felének melyek a negyedkori folyami üledékekkel legnagyobb vastagságban kitöltött — tehát a negyedkorban legmélyebbre süllyedt — részei. Ha most azt kutatjuk, hogy ezeknek a folyami üledékekből álló rétegeknek mekkora része a sok vizet tároló és jó áteresztő kavics és durvahomok és mekkora a vízzáró iszap és agyag, akkor a 3. ábrán már bemutatott kavicsvastagsági térképet kapjuk. Ezen a térképen feltűnő egyezést látunk a legnagyobb kavicsvastagság és a rendkívülien magas talajvízállás területfoltjai között. Ott, ahol a Kisalföld déli részének közepetáján észak-déli irányú sávban a talajvízszint legjobban megközelíti a felszínt, a mélyben a legvastagabb kavicsrétegeket találjuk. Igen kevés és vékony iszap-, vagy agyagréteg iktatódik csak közbe, I I 0- hn I I J- S E3 s-to ül w-n £HÍ;Í-M gfgjj «ff ••'"/ so j J_JfI II. ábra. .1 vízzárórétegek összvastagsága a felszín alatti első őt) m-ben <t>iu. 9. CyMMupnaH MOUfHocmb eodoyno.pnbix CAoee na íAy6une nepeoeo 50 M nod tioeepxHocmbto 3CMAU Fig. !). Totál depth of impervious laycrs over the first 50 m depth below the terrain jóval kevesebb, mint a szomszédos — szintén központi fekvésű — területek alatt. A 8. ábra még jobban kiemeli a talajvízszint és a felszínalatti rétegek földtani viszonyainak összefüggését. Ez a térkép azt mutatja, hogy a felszín alatt milyen mélyen találjuk az első — 2 m-nél vastagabb — vízzáró réteget. A magas talajvíznek megfelelően északról-délre olyan területsáv húzódik a Kisalföldön, ahol a felszín alatt 50—100—150 m mélységig csak jó vízáteresztő rétegek vannak és iszap-agyag záróréteg nem iktatódik közbe. Hogy a 2 m-nél kisebb vastagságú közbetelepülő iszap- és agyagrétegeket se hanyagoljuk el — hiszen sok vékony réteg együttesen jelentősen korlátozhatja a különböző mélységű rétegekben levő víz egymással való érintkezését, keveredését -— olyan térképet is szerkesztettünk a rendelkezésre állott artézi kútfúrások adatainak alapján, amely az iszap- és agyagrétegek együttes, összes vastagságát adja meg a felszín alatti 50 m-es üledékszakaszban (9. ábra). A rendkívüli magas talaj vízállású területek alatt 50 m mélységig a kavicsrétegekbe közbetelepült iszap- és agyagcsíkok összeadott együttes vastagsága sem éri el a 2 métert. Ugyanakkor a szomszédos teriileteken nem ugyanaz a helyzet. A talajvízszint felszín alatti mélységének finom rajzát jóval ritkább fúráshálózat adatai alapján szerkesztett rétegvastagsági térképek természetesen nem követhetik minden részletébe]), de a nagy vonalak tiszta egyezést mutatnak. Egyedül a Hegyeshalom—Rajka körüli alföldperemi rész talajvízszintje nem emelkedik a felszín közelébe annyira, mint az ettől délebbre fekvő részeké, holott ezek alatt is nagy a kavicsvastagság és