Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Zalán Béla: Vízmennyiség-mérés a hálózati veszteség tükrében

48 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. VÍZELLÁTÁS Vízmennyiségmérés a hálózati veszteség tükrében ZALÁN BÉLA A hálózati veszteséggel az egész világon egyre szélesebb körben foglalkoznak, mert a gazdasági kihatásain kívül a fokozódó vízinség és az elszivárgó vizek mennyiségi csökkentése a Vízműveket egyaránt nehéz feladatok elé állítják. A hálózati veszteség komplex kérdéséből ebben a cikkben csak a vízmennyiség-mérőkkel, illetve a mérési hibákkal foglalkozunk, hogy a tényleges vízveszteséget a lehető legpontosabban értékelhessük. Üzemi szempontból a vízmennyiség-mérőket két főcsoportba soroljuk. Az első csoportban, a gépházak által szállított vízmennyiségeket mérő, úgynevezett fővízmérőkkel foglalkozunk, míg a másik csoportban a fogyasztói vízmennyiségmérő berendezéseket ismertetjük. A gépházak fővízmérői és a fogyasztói mérők által mért vízmennyiségek között a gyakorlatban mindig mennyiségi különbség mutatkozik, amelyet helytelenül hálózati veszteség néven könyvelünk el. Ez a hálózati veszteség nemcsak a fővízmérők és a fogyasztói mérők által elkövetett hibákat, hanem a fogyasztói mérők érzéketlenségéből származó hibákat is tartalmazza, továbbá a méretlenül vett vizet (utcai locsolás, csőhálózat öblítés és más tűzicsapon át vételezett víz) és nem utolsó sorban a csőhálózati meghibásodások következtében elfolyt vizet stb. E felsorolásban szereplő tényezők a vízveszteség pontos értékelését befolyásolják. Az elmondottak után, a víz útjának megfelelően — a kutakból a fogyasztók felé — először a gépházi fővízmérők jellegzetességeit tárgyaljuk. Mielőtt azonban a részletes tárgyalásba bocsátkoznánk, felsoroljuk, hogy a Fővárosi Vízműveknél milyen mérőberendezéseket használnak fővízmérők céljaira : 1. Venturi-mérőket (klasszikus — mérőtorok kiképzésű •— és rövid Venturi-mérőket), <,,0 3,0 ^2,0 1,0 4/ # f f p/ V ni / / X Wol f^

3 0,5 1,0 1,5 2,0 fm/secl 2,5 3,0 1. ábra. Nyomásveszteség a vízsebesség függvényében <t>ua. 1. nomepu nanopa e 3aeucuMocmu om cKopocmu eodu Abb. 1. Druckverlust in Abhangigkeit der Fliessgeschwindigkeit 2. mérőperemeket (egyszerű furatos és gyűrűkamrás mérőperemeket), 3. Woltmann szárny kerekes mérőket. E felsorolás egyben a csőátmérőknek, illetve a szállított vízmennyiségnek megfelelő alkalmazási sorrendet is jelenti. A mérésből származó nyomásveszteség ugyanis, nagy mérendő vízmennyiség esetén számottevő energiát emészt fel. Ha tehát nagy mennyiségű víz méréséről van szó, mindig érdemes gazdaságossági vizsgálatot végezni, hogy a drágább, de kisebb nyomásveszteséget okozó Venturi-csövet. vagy az olcsóbb, de nagyobb nyomásveszteséget okozó mérőperemet alkalmazzuk-e. A Fővárosi Vízműveknél kialakult gyakorlat szerint, állandó üzemű gépházaknál 300 mm-es csőátmérő felett Venturi-mérőket, 0 200—300 mm között mérőperemeket, 0 100—200 mm között vegyesen mérőperemet és Woltmann-mérőket, 0 Í00 mm alatt pedig Woltmann és más szárny kerekes mérőket alkalmaznak. A gazdaságosság azonban egyedül még nem határozza meg, hogy milyen mérőberendezést alkalmazhatunk, ennek vizsgálatára később még visszatérünk. Most nézzük meg, hogyan alakul a mérők által okozott nyomásveszteség különböző vízsebességek esetén (1. ábra). Venturi-mérőnél és mérőperemnél nemcsak a vízsebesség, de a szűkítési viszonyszám is befolyásolja a nyomásveszteséget, ezért az l. ábrán m = 0.3-as szűkítési viszonyszámú Venturi-mérő és mérőperem nyomásveszteségeit ábrázoltuk. Az összefüggéseket az összes gyakorlatban használatos szűkítési viszonyszámra pedig a (Pi — Vi)% = t{m) görbéi alapján kapjuk meg (2. ábra). 100 sc tír 10 — 'ró 0,1 0,2 0,3 -ar 0,i 0,5 at 2. ábra. Nyomásveszteség a nyomásesés százalékában &ue. 2. Flomepu nanopa e %-ax om n"e30MempuiecK0e0 ytijiona Abb. 2. Druckverlust in Prezenten des Druckgefalles