Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
6. szám - Salamin Pál: A domborzat befolyása a hó halmozódására és olvadására
440 Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. Salamin F.: .4 do:nborzat befolyása a hó halmozódásóra HASZNOS V^-^tf / SS Mátra északi lába Gombásig MATRÁ Mátra-fennsík MÁrRASZENTISTVÁN Jh k mmmmiLi W 40 60 Terület [f] To'lhegt/et*!?? JEIMAEYARMT Mintavételi helyek [ff] Magassági határ [A] Jipusteniletekhotintipu!5iáiml[c\ Magassági pont [ff] Esések [f] < 0.100 0.100-0,199 OM -OM =-0,350 2. ábra. Az ég táji fekvés és az esés alakulása a Kövicses patak vízgyűjtőterületén. Mátra &ue. 2. H3Mehienue yKAOHa u pacnoAoyicenuH no cmpane ceema na eodocöope pynbH Keeuiem. Mampa |a] Mecra BSHTHH npo6, |6) BbicoTHan rpamma, [c] rpannna TnnoBbix TeppHTopntt c HOMepoM THria, [ií] BbicoTHaa TOHKa, (F) YK/IOHÍJ, [/| rmomasb, lg] yicnoH Fig. 2. Orientation and slope conditions over the catehment area of the Kövicses Creek, Mátra rangé [a] íMinipling points, [b] altitude limit, [c] boundaries of typical regions with type number, [(1] elevatlon mark, [e] slopes, [f] area, [g] slope lünk réteket és legelőket. Szántók kiterjedtebben csak a vízgyűjtőterület legmélyebb, nyugati részén (Pásztói öblözetben) vannak. Talaja a felső fennsíki részen sötét erdőtalaj, középső részén fakó és a legalsó részén pedig barna erdőtalaj. Párhuzamos vizsgálatra a közeli Bükk hegységben a Garadna patak vízgyűjtőterületének felső részét (F = 16,7 km 2) választottuk ki, amelyet korábbi tanulmányunkban már bemutattunk [7—9]. Ezért jelenlegi tanulmányunkban csak a terület magasság és esés szerinti megoszlását vázoltuk fel, a Kövioses-vízgyűjtőre vonatkozó görbék mellett (1—2. ábra). Külön rámutatunk arra, hogy a Kövicses vízgyűjtőjében a lejtők lényegesen enyhébbek, mint a Garadna vígyűjtőjében. A Kövicses vízgyűjtőterülete, hóolvadási szempontból, jól jellemzi a magyar Középhegység enyhébb lejtésű, tehát legnagyobb részét. A Garadna vízgyűjtőterülete viszont a magyar Középhegység néhány meredekebb részletére jellemző. A vizsgálati módszereket és ezekkel kapcsolatosan a mintavételi helyek kijelölésének elveit előző tanulmányainkban részletesen ismertettük [2, 7—9]. A vizsgálati módszerek kialakításánál figyelemmel voltunk minden hő- és minden vízháztartási folyamatra. A hőliáztartási folyamatok sorában a legjelentősebbek a hóréteg hézagaiban és felületén levő levegő vízgőztartalmának cseppfolyósodása vagy szilárdulása, a napsugárzás, a levegőnek a hótakaró felé irányuló sugárzása, a hőkicserélődés levegőből, a liórétegre hulló eső hatása, a hővezetés a levegőből és a talajból. A vízháztartási folyamatok közül kiemelhetők a szilárd vagy a cseppfolyós halmazállapotú csapadék szerepe, a levegő vízgőztartalmának a hótakaró belsejében vagy a felszínén cseppfolvosodó vagy szilárduló részének vízháztartási szerepe, a párolgás és az elszivárgás | I—9j. A vizsgálati munka során elsősorban a hótakaró vastagságát, víztartalmát és térfogatsúlyát határoztuk meg. valamint a hó olvadása és halmozódása szempontjából azonos jellegű típusterületeket határoltuk el. Az elhatárolást a mátrai vízgyűjtőterületre az 1—2. ábrán mutatja be. (A bükki vizsgálati terület felosztását a szakirodalomban már közreadtuk 18J). Az 1. ábra. a művelési helyzetet és az elhatárolt részterületek sorszámát tünteti fel. A 2. ábra az égtájat és az esést, valamint a területek jellegét megadó típusszámot mutatja. A típusszám két számjegyből álló szám, amelynek első számjegye a magasságot a következő felosztás szerint jellemzi : 1. >850 m A. f. 2. (350—850 m A. f. 3. 500—650 m A. f. 4. 350—500 m A. f 5. -=350 m A. f. második számjegye a domborzati helyzetet és a fedet tséget. jellemzi: 0-—1 erdős terület, éspedig 0 tágas, fővölgy oldala, a csatlakozó völgyfenék, gerinc 1 szűk mellékvölgy 2—5 csemetés, fiatalos, bozótos, ligetes terület, éspedig 2 völgyfenék 3 fővölgy oldala 4 mellékvölgy 5 fennsík, gerinc, nyereg 6—9 rét, legelő, szántó, éspedig 6 völgyfenék 7 fővölgy oldala 8 mellékvölgy 9 fennsík, gerinc, nyereg.
