Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
5. szám - Kender J.: A tatai langyos források hidrobiológiai viszonyai
Kender J.: A tatai langyos források hidrobiológiái viszonyai Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 425 3. táblázat A Fényes források 0„ <0 S, és SIO, tartalma [mg/1] Tabelle 3. Gehalt der Fényes-Quellen an 0 2, C0 2 und Si0 2 (in mg/l) [a] SSttigungsgrad Table 3. 0 2, C0 2 and Ci0 2 content of the Fényes springs (ppm) [a] saturation I. forrás II—III. forrás co, SiO a T [C] 0. [mg/l] telítettség [%1 [a] o 2 [mg/l] telítettség [%] [a] co, SiO a T [C] 1042. XII. 7. 2,64 30,24 4,56 52,23 11 21,6 1943. I. 15. 2,97 33,37 5,16 57,98 93,2 10 21,0 11. 7. 3,66 41,13 5,88 66,07 70,8 11,5 21,0 III. 9. 4,55 52,12 — — 84,4 11 21,8 V. 14. 4,80 54,98 7,04 80,64 72,4 10 22,0 VI. 11. 2,52 29,38 4,28 49,88 68,8 10,6 22,8 VII. 19. 2,04 23,77 3,0 34,97 84,8 8,5 22,8 VIII. 10. 2,57 29,95 4,75 55,36 70,4 9 22,7 IX. 13. 2,24 25,66 3,62 41,46 68,8 10 22,4 X. 4. 2,86 32,76 6,56 75,14 68,4 9 22,4 XI. 20. 2,60 29,78 3,66 41,92 60,4 10 22,2 A forrástól 2 km-re : IX. 13. 11,95 139,2 32,6 10 23,6 X. 4. 16,73 191,7 — —. 28,6 .—22,4 XI. 20. 9,44 106,1 — — 28,6 10 1 21,0 Oxigénviszonyok Biológiai szempontból döntő tényező, hogy a forrásmedencék vize meglehetősen oxigénszegény. Az abszolút mennyiségek és a telítettség szélső értékeit a 2. és 3. táblázat szemlélteti. A legmagasabb telítettség csak 55%. A maximumok a tavaszi (március—május) és az őszi (október—november) hónapokra esnek, amikor a források teljesen átlátszó vizében a fényintenzitás az asszimiláció szempontjából optimális. Nyár elejétől, mikor a növényzet pusztulása megindul, csökkenni kezd az oxigénmennyiség és a mélypontot (23,7%) június—júliusban, a nyári napforduló táján éri el. Pedig a napsugárzás intenzitása és tartama is, mennyiségi szempontból ekkor maximális, de az asszimilációs optimumot a kristálytiszta vízben még 2—3 m mélységben is túlhaladja. Az alacsony oxigénmennyiség részben a levegőből pótlódik, de jelentősebb szerepe van a lefolyásokban a vízszin alatti növényzetnek. Ebből a szempontból tanulságos a Fényesforrások oxigénviszonyait részletesebben szemügyre venni. A forrásmedencék egymástól 50—100 m távolságra következnek. Az első mintavétel a legfelső forrásban történt. Itt a maximum 55%. Ettől kb. 120 m-re a II. és III. medencét összekötő lefolyásban már ugyanakkor 80% a telítettség. Ezt a distanciát a két mintavételi hely oxigénértékei az egész év folyamán megtartják. Innen 2 km-re a lefolyásban már 191%-os erős túltelítettség jelentkezik. Hogy az oxigénmennyiségeknek ebben a növekedésében nem az abszorpció, hanem az asszimiláció játssza a főszerepet, arra a következő tények mutatnak. X. 4-én a három mérési helyen az oxigéntelítettség 51,5, 75,12, 191,5% volt. A mérés derült időben d. u. 3 órakor történt. XI. 20-án ugyancsak d. u. 3-kor 29,7, 41,9, 105,9% a telítettség értéke. A mintavétel idején is, de az azt megelőző napokon erősen borult, esős idő, gyakori ködszitálás és d. u. 3-kor már szürkület volt. A fényviszonyok kedvezőtlenek, viszont ezekből az adatokból olvasható ki az abszorpció szerepe. Kutatásra vár még az a kérdés, vajon az oxigénmennyiség változása a forrásmedencéktől távolodva mennyiben befolyásolja az élővilág kvalitatív összetételét, amiből az oxigénigényre lehetne következtetni. Kémiai viszonyok. A havonkénti elemzések, adatait a 4. táblázat tartalmazza. Az egyes ionok mennyiségének évi változása meglehetősen kismértékű. A vizek kalcium-magnézium-hidrokarbonát típusúak (2. ábra), mint a Lukács fürdő Malom-taváé, vagy a közeli Szomódi forrásé [4], Állatvilág. A Fényes forráscsoportból gyűjtött anyag egy része a háború folyamán elveszett, így 58 állatfaj jelenlétét sikerült megállapítanom. Az Angol-park forrásaival közös 24 faj. A többit néhány kivétellel a Nagy-tóból is gyűjtöttem. Ennek magyarázatát abban látom, hogy a Nagy-tó lefolyásának mederrendezése, vagy nagyobb vízleeresztések alkalmával annak vize átcsaphat a Fényes-forrás rendszerébe, így sodródhatnak oda a Nagy-tóéval közös állatok. Az alábbi felsorolás csak azokat a fajokat tartalmazza, melyek az Angol-park forrásaiban nem fordulnak elő. Protozoa: Difflugia sp., Epistylis sp., Cnidaria: Hydra circumcineta. Turbellaria: Planaria lugubris, A Fényes-forrás kémiai analízise [mg/l] Tabelle 4. Chemische Analyse der Fényes-Quelle (mgII) Table 4. Chemical analysis of the Fényes springs (ppm) 4. táblázat Na+ Ca+ + Mg++ , so— 4 Cl— HCO 3 össz. kem. Wartha pH 1942. XII. 7 13,20 81,07 59,66 60 13,3 481,9 25,06 7,9 7,38 1943. I. 15 26,97 72,29 63,16 60 13,3 509,3 24,64 8,35 7,21 II. 7 21,62 73,93 60,94 50 15,3 494,1 24,36 8,1 7,38 III. 9 16,58 75,00 61,52 00 13,3 481,9 24,64 7,9 7,48 V. 14 15,27 81,71 54,24 50 16 469,7 23,91 7,7 7,48 VI. 11 12,79 84,21 54,24 45 14,3 481,3 24,25 7,89 7,38 VII. 19 18,56 89,22 51,15 50 15,1 488,0 24,25 8,0 7,38 VIII. 10 16,30 85,50 51,19 50 16,3 468,5 23,74 7,68 7,38 IX. 13 16,20 80,00 50,89 45 14,3 481,9 24,02 7,90 7,38 X. 4 16,21 90,50 49,63 50 14,3 475,8 24,08 7,8 7,38 XI. 20 10,65 91,14 51,67 50 16,3 475,8 24,64 7.8 7,58 A forrástól 2 km-re a lefolyásban : IX. 13 79,22 62,32 _ 14,3 475,8 25,42 7,8 7,73 X. 4 13,36 82,93 55,41 —. 14,7 477,02 24,36 7,82 7,90 XI. 20 22,10 84,21 52,85 50 13.3 494,1 23,94 8.1 7.96
