Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

4] 8 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Palik P.: A barlangok algavilágáról may alsó be assumed. In this ease the algae are supplied with nutrients by the latter. (However, the number of iron bacteria revealed by the investigations was very small. Their significance can thus be but very little.) 3. Algae may, on the other hand, utilize organic matters digested partly by bacteria and primitive fungi for their nutrition. 4. An other theory is, that algae may rely upon chemosynthetic processes for their biologica] functions (e. g. by the aid of hydrogenase ensime). Finnország vízrajza* Északi testvéreink országáról, a Nemzetközi Geofizikai Unió ez évi kongresszusának színhelyéről hidrológiai irodalmunkban kevés szó esett még. Pedig — részben a fizikai-földrajzi adottságok különbözőségeinek egymás mellé állításával, részben a példaszerűen megszervezett vízrajzi szolgálatával — sok érdekes tanulságot nyújthat a magyar hidrológusoknak is. H. Renqvist rövidre fogott, de igen sokat nyújtó tanulmányát lapozva *— amely Finnország földrajzi monográfiájának hidrológia fejezeteként készült — az első pillanatra meglepő lehet, hogy egy vízrajzi ismertetés nem a folyókkal és a vízrendszerekkel, hanem a tavakkal kezdődik. 22° 31° • 1 ' I krr Bár az ország délkeleti részén fekvő Mikkeli tartománynak 24%-át borítják tavak, országos átlagban „csak" 8%-ot ér el a kereken 50 000 nyilvántartott, nagyobb tó felülete (1. ábra). A tavak általában a jégkorszakot követő gleccsermozgások idején kimaró* H. Renqvist: The inland waters of Finland, Hydrograjisen Tomiston Tieionantoia, XIII. Helsinki, 1951. pp. 40, fig. 22. table 6. The problem of assimilation without light is not yet completely solved. Algae species living exclusively in caves have not yet been investigated from this respect. These studies should be carried out in the caves themselves, with special regard to Cyanophyte species. A further problem remaining to be answered is the place of origin of the algae found in the caves. According to our assumption corroborated by observations, the majority of species existed there since the formation of the caves. dott hosszú, keskeny, gyakorta szeszélyesen szerteágazó és viszonylag sekély terepmélyedéseket töltik ki. Tizenhét tónak van 200 km

2-nél nagyobb felülete, közülük hat lépi túl a Balaton 600 km

2-nyi felületét. Legnagyobb közülük a Saimaa 4400 km

2 víztükörrel. A tavak átlagos mélysége 8—15 m, a legnagyobb mélységek sehol sem lépik túl a 80—100 m-t. (Norvégiában 35 tónak van 100 m-nél mélyebb vize.) A tavak felületét a déli területeken általában november végétől április végéig, az ország északi peremén október közepétől május végéig borítja jég. Finnország területén a sokévi csapadékátlag északról délfelé kismértékben növekedve 500 és 600 mm között változik. A fajlagos lefolyás, a közelítően egyező csapadékátlagok ellenére, a hazai területekhez viszonyítva 6—8-szorta nagyobb, mert a lefolyási tényező átlagértéke — délről északra növekedve -—- 0,45 és 0,70 között van! A lefolyási tényezők szembetűnő különbözőségét elsősorban is a hazainál átlagosan 5—6 0°-kal hidegebb éghajlat, és a viszonylag igen vékony felső talajréteg alatti vízzáró alapkőzet magyarázza. Finnország területének mintegy felérő] a Botteni öbölbe, a másik feléről pedig a Ladoga-tóba, a Finn-öbölbe, a Balti-tengerbe, a Fehér-tengerbe és az Északi Jeges-tengerbe jutnak a folyók medrében lefolyó vizek. Az ország 320 000 km

2-nyi területe igen sok kisebb vízrendszerre oszlik. Ezek közül mindössze ötnek van 20 000 km

2-t és huszonháromnak van 2000 km

2-t meghaladó vízgyűjtője. Legnagyobb vízgyűjtőterülete (52 300 km

2) a Ladoga-tóba torkolló Vuoksi folyónak van. Geológiai értelemben Finnország folyói még nagyon fiatalok; hosszszelvényükben hosszabb kisesésű — gyakran tavakon átfolyó — és rövid zuhatagos szakaszok váltogatják egymást. A folyók vízhozamainak éven belüli eloszlása — főként a nagyobb tavakat magukban foglaló vízrendszerekben — meglehetősen kiegyenlített. A legkisebb vízhozamok tél végén, az olvadást megelőző napokban mérhetők. A maximális vízhozamok •— a terület nagysága és a tavak tározódási viszonyai szerint -— az olvadás kezdetétől számítva 1—3 hónap múlva alakulnak ki. Ezt követően az átlagos vízhozamok görbéje a télvégi mélypontig csaknem egyenletesen csökken. Finnországban a vízerőhasznosítás áll a vízgazdálkodás előterében. A műszakilag gazdaságosan hasznosítható vízerőkészletet 1,5-—2 millió kW-ra becsülik, amiből 1950-ig kereken 0,7 millió kW-t hasznosítottak. Az 1951-ig megépültek közül 24 vízierőműnek van 5000 kW-t meghaladó teljesítménye. Legjelentékenyebb közülük a Vuoksi folyón épült Imatra vízierőmű 150 000 kW kiépítési teljesítménnyel. Az egy lakosra jutó hasznosított vízerő-teljesítmény 1947. évi statisztika szerint 110 W és ezzel Finnország a világstatisztikában Norvégia, Svájc, Kanada, Svédország, Ausztria, Japán, Korea és az Egyesült Államok mögött 9-ik helyet foglal el. Jelentékeny szerepe van Finnország vizeinek, elsősorban az ország délkeleti harmadát csaknem összefüggően behálózó tórendszereknek, a belvízi hajózás szempontjából is. A zuhatagos szakaszokkal és vízerőművekkel sűrűn megszakított folyókon inkább csak faúsztatásra nyílik lehetőség. Az utóbbi években több folyón számottevő mértékű mederszabályozást végeztek, elsősorban a parti települések ármentesítése céljából. Szesztay Károly