Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Károlyi Z.: Zátonyvándorlás és gázlóalakulás – különös tekintettel a magyar Felső-Dunára

Károlyi Z.: Zátonyvándorlás és gázlóalakulás Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 35]^ 1932 4. ábra. Zátonyelfajulás a Bagoméri kanyarban Oue. 4. npeoöpa3oeaHue nepenama e u3euáe BaeoMep Fig. 4. Bar deterioration in the bend at Bagomér A zátonyvándorlás akadályokat leküzdeni igyekvő erejét mutatja többek között a Duna 1814 fkm-énél levő ún. Bagoméri kanyarulatnál tapasztalt elfajulás is (4. ábra). A jobb oldalon lefelé vándorló zátony elérte az éles kanyarulatot és abba jelentékenyen benyomult. Ezáltal a sodrot annyira a bal (domború) oldalra szorította, hogy a görbületi sugár meg nem engedhető mértékűre csökkent. Ennek következményeképpen a FelsőDunán nagy, máshol nem észlelt — 14—15 m-es — mélységek is keletkeztek. A zátony azonban nem tudott tovább vándorolni. Az éles kanyarulat tehát gátat vet a zátonyvándorlásnak, de mivel a felülről lefelé nyomuló zátonyok az ilyen kanyarulatnál egymásra torlódnak, az mindig elfajulásra vezet. A 4. ábrán jól látható, hogy még a homorú. oldalon is halad a zátony lefelé. A zátonyvándorlás további akadálya a nagyobb mellékág, vagy mellékfolyó betorkol lása is, ha ennek vize hordalékban szegény. Az oldalágból kifolyó hordalékszegény víz ugyanis elragadja azt az anyagot, amely a zátony alsó végén le akar rakódni, ezért a zátony nem tud lefelé nyúlni. Példák erre az 1835 és 1821 fkm-nél levő baloldali és az 1832, 1816 és 1810 fkm-nél levő jobboldali mellékág-beömlések, ahol a zátonyok — bár a hordalék tovább halad — nem tudnak vándorolni. A leírt hazai példákból következik, hogy a zátonyvándorlás, ha a zátonyok szabályos előrehaladása elé valamely akadály (éles kanyarulat, sarkantyú-sorozat kerül), veszedelmes elfajulásokra vezethet. A zátonyok egymásra torlódását, különösen ha a vándorlás elég gyors, nehezen lehet kivédeni. A helyi jellegű szabályozás csak tüneti kezelés és a helyzeten rendszerint inkább ront, mint javít, mivel a felülről torlódó zátony csak még nagyobb elfajulást okoz. 2. A gázlók alakulása A gázló két ellenkező értelmű kanyarulat közötti átmenetben (inflexióban), illetőleg attól valamivel lejjebb, keletkezik. Itt van a két ellenkező értelmű csavarvonalú vízmozgás átváltódása. Ezért a gázlóban alakul ki a legkisebb vízmélység. Az ún. jó gázló keresztszelvénye lapos, csészealakú, vagy attól csak kevéssé tér el. A kanyarok kimélyített üstjében a hidraulikus sugár mindig, a nedvesített terület pedig általában nagyobb, mint a gázlóban, ennek természetes következménye, hogy az esés viszont a gázlóban nagyobb. Az eséseknek ez a különbözősége nagy víznél eltűnik, kis víznél pedig fokozottabban jelentkezik. Kis víznél a kanyarok üstjeiben alig van esés, a közöttük levő gázlóküszöbökön pedig a víz egyik bögéből a másikba szinte átbukik. Vándorló zátonyok között azonban (vándorló, kanyargós folyóknál is) némileg más a gázlók alakulása. A zátony farka a folyás irányában meghosszabbodik, a zátony alatti, valamint a zátonyfarok és a part közötti nagy mélység pedig megmarad mindaddig, amíg ez a zátony lefelé vándorlása közben fokozatosan feltöltődik, illetőleg lefelé tolódik. A zátonyfarok víz alatti meghosszabbítása a meder közepén hosszirányú, rendszerint kissé ferde gerincet alkot, amely gyakran az alatta következő szemközti zátony orráig ér (5. ábra). Ez a gerinc a nagy vizek idehordott hordalékából képződik. Apadáskor a finomabb szemű anyag kimosódik, a legdurvább anyag pedig pikkelyszerűen elhelyezkedve rendkívül ellenálló védőréteget képez. Az apadó víz ezen a gerincen keresztirányban bukik át az alatta következő medencébe. Mennél jobban apad a víz, a bukás annál erősebb, mert a zátony alatti, még fel nem töltött mély medencében a vízszint viszonylag lejjebb száll. A gerinc viszonylag hosszú volta miatt a víz igen vékony, néha csak néhány dm vastag rétegben bukik át keresztirányban a gerincen. Az ilyen gázló a hajózás egyik legnagyobb akadálya, mert egyrészt az erős keresztfolyás a hajóút irány viszonyait rontja, a hajóvonatok vezetését igen megnehezíti, másrészt a gerinc ellenálló volta miatt az apadó víz nagyon nehezen tudja a gázlót kimélyíteni. A fenéken mozgó hordalék a vízfolyás szerinti felső oldalon felmászik a gerincre, át gurul rajta és belemerül a mély5. ábra. Rossz gázló típusa kisvízkor 0ue. 5. Tun n/ioxoeo öpoda eo epeMH HÜ3KUX eopu30Hmoe eodbi [a] nonepeMHoe NEPEJIHBAHNE BOHU Fig. 5. Typical deteriorated bar at low water [a] lateral overfall