Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Csajághy Gábor: A felszín alatti vizek szerves anyagai
Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 249 A felszín alatti vizek szerves anyagai* CSAJÁGHY GÁBOR Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest A múltban a felszín alatti vizek szerves anyagának a vizsgálatára a szakemberek nem fordítottak annyi figyelmet, mint amennyit a kérdés megérdemelt volna. Ez a megállapítás különösen azokra a vizekre vonatkozik, amelyeknek gyógyvíz- vagy ásványvíz-jellegüknél fogva különleges gazdasági értékük van. Valóban, ha végignézzük akár a hazai, akár a külföldi gyűjteményes munkákat, alig találunk egy-két olyan ásványvízelemzést, amelyben a szerves anyagok mennyisége is fel lenne tüntetve. Mi ennek az oka? Az egyik ok az attól való félelem, hogy az ásványvizek jó hírnevét veszélyezteti, ha kiderül róluk, hogy szerves anyagot is tartalmaznak. Ennek, a különösen régebben nem is egészen alaptalan félelemnek indító oka az volt, hogy az ivóvizek példáján évtizedek során megszoktuk, hogy az ammónium-, nitrit- és nitrátiónokat azért kell meghatározni, mert a vizsgálati adatokból következtetni lehet a víz szennyezettségére. Fokozott mértékben vonatkozik ez az ivóvizek szerves anyagára, amely ha túlságosan sok, ez annak a jele lehet, hogy a víz nemcsak szenynyezett, hanem már fertőzött is. Ma már tudjuk, hogy a mélyfúrásokból, sokszor még 1000 m-nél nagyobb mélységből is feltörnek olyan vizek, amelyek ammónium-iónt vagy szerves anyagot tartalmaznak. A Nagy-Alföld mélyfúrásaiból származó vízminták között nem ritka a 10 mg/l-t is meghaladó NH + 4-tartalom. A hajdúszoboszlói mélyfúrás vizében Bodnár J. [14| 16,2 mg/l, az egri Dobó-forrás vizében Emszt K. [13] 181 mg/l szerves anyagot talált. Ezeknél a vizeknél a külső szennyeződés lehetősége teljesen valószínűtlen, s a bennük levő ammónia és szerves anyag a geológiai korokkal ezelőtt elhalt élő szervezetek maradványa. Igaz ugyan, hogy még a nagy mélységből felszínre kerülő ásványolajokból is tenyésztettek ki baktériumokat, de nincs tudomásunk arról, hogy ezek között az általában érzékenyebb patogén baktériumok is előfordultak volna. Jelenlegi ismereteink alapján tehát megállapítható, hogy a felszín alatti vizek szerves anyaga éppen úgy, mint az ammónium-, nitrit- és nitrát-ión tartálma, ha mennyiségük egy bizonyos határt nem lép túl, csak abban az esetben kifogásolható, ha nem geológiai eredetű. A másik ok, amiért a felszín alatti vizek szerves anyagait nem szokták meghatározni, magában a meghatározás nehézségeiben rejlik. Ugyanis még a mai napig sincs megbízható módszerünk a vizek szerves anyagainak a meghatározására. A szakkönyvek és vízvizsgálati szabványok az ivóvizek esetében a szerves anyagok jelenlétének megállapítására az ún. oxigénfogyasz* A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Bizottságában 1959. dec. 16-án elhangzott előadás. tás vagy permanganátfogyasztás meghatározását írják elő. Erről azonban tudjuk, hogy az adott körülmények között csupán egy jellemző szám, amelyet az ivóvizek minősítésére igen jól fel lehet használni, de sajnos a szerves anyagok minőségéről semmit sem, és a mennyiségéről is vajmi keveset mond. Elvileg elképzelhető olyan víz, amely szerves anyagokat nyomokban sem tartalmaz, a permanganátfogyasztása a benne levő ferro-vas és egyéb szervetlen redukáló anyagok miatt mégis nagy. Lehetséges az az eset is, hogy szerves anyagok vannak a vízben és permanganátfogyasztása még sincs. Hasonlóképpen megbízhatatlan eredményeket adnak a többi oxidáción alapuló módszerek is. Nincs olyan oxidáló szerünk, amely minden szerves vegyületet tökéletesen el tudna oxidálni, de ha lenne, akkor sem felelne meg a célnak, mert a különböző szerves anyagokban a C, H, 0 aránya különböző. Mivel a H végső fokon vízzé oxidálódik, ezt az oxidáció révén keletkezett vizet nem tudjuk megmérni, mert nem tudjuk elválasztani az eredetileg is jelenlevő víztől. A szerves kötésű szenet a hidrogénkarbonátok és karbonátok mellett kedvező esetben (ha a szerves anyag nem illékony és az ásványi savak nem támadják meg) meg lehet ugyan határozni, de az előző bekezdésben mondottak miatt nem tudjuk átszámítani szerves anyagra. Nem vezet célra az ún. száraz maradék izzítási veszteségének a meghatározása sem, mivel a száraz maradék kémiailag kötött vizet és egyéb illó szervetlen anyagokat is tartalmazhat. E módszer megbízhatóságát csökkenti még az a körülmény is, hogy magának a száraz maradéknak az előállítása közben a könnyen illó szerves anyagok is eltávozhatnak. A különböző extrakción alapuló eljárások is csak megközelítő eredményeket adhatnak és ezt is csak kedvező esetben. Nincs ugyanis olyan univerzális oldószerünk, amely minden szerves anyagot tökéletesen ki tudna oldani és emellett eleget tenne még annak a követelménynek is, hogy a szervetlen anyagokat legfeljebb csak nyomokban oldja. Ezek az okai annak, hogy a felszín alatti vizek szerves anyagait mennyiségileg nem tudjuk meghatározni. Sajnos azonban nemcsak mennyiségileg, hanem még minőségileg sem ismerjük kellő mértékben vizeink szerves anyagait. Az alábbiakban megkísérelünk egy olyan utat megjelölni, amelyen előrehaladva a kérdés, ha nem is oldható meg tökéletesen, de talán megközelíthető. A felszín alatti vizekbe bekerülő szerves anyagok eredet szempontjából két nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok az anyagok, amelyek az emberi életműködés vagy emberi tevékenység következtében szennyezik a vizet. A másik csoportba azok a szerves anyagok
