Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - T. Dvihally Zsuzsa: Szikes tóvizek kémiai összetételének évszakos változása

T. Dvihally Zs.: Szikes tóvizek kémiai összetételének változása Hidrológiai Közlöny 1960. 4. SZ. 319 100 N 50 0 5 6 7 8 9 10 11 12 pH Nyár Tél — 3. ábra. A C0

2-nak a vízben való megjelenési formái, ezek összefüggése a víz pH értékével; a szikes tóvizek C0

2 ingadozásának amplitúdója az év folyamán (vonalkázott rész), s az ingadozás évszakos iránya. (Buch, 1930 adatai nyomán) Abb. 3. Erscheinungsfotmen des CO.

l im Wasser und deren Zusammenhang mit dem pH- Wert des Wassers ; die Amplitude der C0

2-Schwankung von sodahaltigen Seewássern im Laufe des Jahres (gestriehelter Teil), ferner die jahreszeitliche Richtung der Schwankung. (Nach den Angaben von Buch, 1930.) Fig. 3. Forms of Cü

2 appearance in water, the relation thereof to the pH value of water ; rangé of fluctuation in the C0

2 content of saline laké water during the year (shaded area) ; the trend of seasonal fluctuation. (After data of Buch, 1930) (5,69), legnagyobb mennyiségben pedig novemberben (30,95). A maximális érték tehát csaknem 6-szorosa a minimálisnak. A mennyiségének a tó vízében határozott tavaszi és nyárvégi maximuma van. A tavaszi maximum nagyobb (9,47 egyenértékszázalék márciusban), mint a nyárvégi (5,18 egyenértékszázalék augusztusban). Legkisebb a S0

4 "egyenértékszázalékos értéke júniusban (0,71). A maximum és a minimum közötti abszolút értékingadozás az év folyamán 97,2 mg/l. A tó vizének összsótartalma az év folyamán nagymértékben ingadozik. A nyár elején és végén maximális értékű. Októbertől kezdve márciusig egyfolytában csökken. Ekkor a legkevesebb (1078,8 mg/l). Márciustól júliusig emelkedik, ekkor találjuk az év folyamán a legnagyobb összsótartalom értéket (5487,0 mg/l). Augusztusban, szeptemberben ismét kisebb, majd októberben a második legnagyobb összsótartalom értéket kapjuk (4726,9 mg/l) az év folyamán. A maximális érték a minimálisnak tehát több mint az 5-szöröse. Varga (1931) vezetőképességvizsgálatainak eredményei a Fertő-tó vizében ugyancsak igen nagymértékű évszakos oldott sótartalom változásokra engednek következtetni. A változások iránya is hasonló ; a vezetőképesség legnagyobb értéke, tehát a legtöbb oldott sómennyiség minden esetben nyáron van. Ha a jégpáncél nem vastag, akkor a vezetőképesség minimumát télen éri el. A termelőképességi index [Maucha, 1947] (R

2) értéke is nagymértékben változik az év folyamán. Legkisebb az értéke márciusban (3,11), a legnagyobb pedig júliusban (12,62) és októberben (10,62). 4. Az év folyamán megfigyelhető kémiai változások az évszakonként vizsgált 4 kistelekkörnyéki szikes víz esetében a következők: A kisteleki Kisszéktó egész év folyamán jellegzetesen HCO^—Na+,azaz Harka-altípusú, a kisteleki Halastó II. pedig egész év folyamán HCOr—Na

+—Mg+ + ,azaz Velencei altípusú tó. A szikes gödör I. a nyári hónapokban Harka-tó jellegű, télen viszont a HCOr—Cl-•—Na+ tartalmú Szelidi tótípusba tartozik. A szikes árok I. a nyári analízis alapján a Harka-tó, a téli vizsgálat alapján a Velencei-tó altípusba sorolható. Mind a négy szikes víz igen nagymértékű változásokat mutat az év folyamán mind az összsótartalom, ban, mind az egyes kationok és anionok egymáshoz viszonyított mennyiségében. Legfeltűnőbb az évszakonkénti nagy kémiai változás a szikes árok I. esetében, amely a nyári vizsgálat időpontjában szélsőséges mértékben besűrűsödött. Eredmények értékelése Kisteleki Nagyszéktó éves vizsgálatával felvázolhatjuk egy szikes tó évszakos változásait, azoknak mértékét és dinamikáját. Sajnos, sorozatos, minden alkatrészre kiterjedő évszakos kémiai vizsgálatokat szikes vizekre nézve eddig nem végeztek. Varga (1931) több éven át folytatott vizsgálatai a Fertő-tó vizének csupán pH és vezetőképességének értékeire, Donászynak (1953) a Velencei tavon végzett évszakos vizsgálatai csak a IlCOjr—CO3 ionok évszakos változásaira vonatkoznak. A többi eddig publikált elemzések egy adott időpontban mutatták a vizsgált szikes tó kémiai összetételét, tehát a változások irányára és törvényszerűségére nem következtethetünk belőlük. Az évszakos kémiai változások okai közvetlenül és közvetve a meteorológiai tényezők, azok hatása, valamint a tó vízében lejátszódó biológiai történések. Láthatjuk, hogy még az olyan erősen sziksós tó is, mint a kisteleki Nagyszéktó, télen elveszti sziksós jellegét, CO3 -otnem tartalmaz, pH értéke és lúgossága nagymértékben csökken. Az őszi és téli csapadékkal a tó vízébe a légkörből is némi C0

2 kerül, főleg azonban az asszimiláció háttérbeszorulásával és a disszimiláció túlsúlyba jutásával annyi C0

2 szaporodik fel a vízben, hogy az a COjT mennyiségét fokozatosan (október, november) csökkenti (lásd 2. számii egyenlet) majd teljes egészében HCO^-á alakítja. A C0

2 mennyiségének további növekedése esetén a víz már szabad C0

2 tartalmú (/?-limno, hortobágyi halastó altípus). Ha azonban a vízben szabad C0

2 mutatható ki, akkor annak koncentrációjától függően, a víz már nagyobb mennyiségű CaC0

3-ot oldhat fel CaHCO

s alakjában. Az alföldi szikes tavak fenekén gyakran jelentékeny mennyiségű CaCO

;

j rakódik le (Smaroglay, 1939). Ezért a kisteleki Nagyszéktó, a Kisszéktó és a szikes árok I. esetében míg nyáron a Na+ mennyisége közel ekvivalens a CO3 -j- HCOjT mennyiségével, vagy annál több, addig télen a HCO;T mennyisége jóval több, mert egy része a Ca

+ + -hoz kötődik (5. táblázat). A CaC0

3 oldódása Tillmans és Heublein a.-hmno fS-Hmno