Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Papp Sz.–Bolberitz K.–Gregács M.–Hegyessy L.–Schiefner K.: A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata

310 Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. Papp—Bolberitz—Gregács—tiegyessy—Schiefner: A Balaton vizsgálata a1 S= t

S'g-S 1,1 \ M0,4BALAT0NFUZF0 Bakteriumszar. Maiim "" Bélfog ; B<m£ • w1 . . , 0, fogyasztás Ballag 20 W 60 SO 100 150 200 Távo'ság o siennyirizlorkolol/ál [m] ^ 20 10 426300 BALATON FÖLDVÁR /VBokteriumszam / \ . /x Co/lszam V \ \ Bá 10000 % 8000 ll 6000 4000 | 20 (0 SO SO 100 150 200 Távolság a siennyviztorkolatlál [m] 5. ábra. Balaton-víz fi szennyvíz torkolatok környékén <t>ue. 5. Boda BaAamoHa e oKpecHOcmu ycmbeü cmotHbix eod Fig. 5. Water of Laké Balaton around sewage inlets ingadozás után, kb. 150 m távolságra, eléri a Balaton-vízi átlagot. Érdekes, hogy a szennyezett vízre jellemző kevés oldott oxigén ugyancsak hirtelen, rövid 10 m-en belül jelentősen megnő, sőt a víz oxigénben erősen túltelítetté válik. Nyilván ezzel van összefüggésben az oxigénfogyasztásnak hirtelen csökkenése. A megnövekedett oldott oxigén tartalom, bár kis ingadozást mutat, de még 300 m távolságra is a balatoni átlag fölött marad. Igen érdekes a coli- és baktériumszám alakulása, amely tisztított szennyvízre jellemző nagyobb értékről 10 m-en belül lecsökken a balatoni átlagok közelébe. Ez a hirtelen csökkenés a víz oxigén-túltelítettségével hozható összefüggésbe. 10 m-től távolabb mind a coli-, mind a baktériumszám növekedése következik be, s a coliszám kb. 150 m, a baktériumszám pedig nem egészen 200 m távolságra lecsökken a balatoni átlagértékre. A keszthelyi, nádassal benőtt szenny víztorkolat környezetében szintén hasonló folyamatok játszódnak le. A víz oxigén fogyasztása 10 m-en belül rohamosan esik, majd azután kisebb ingadozással kb. 200 m távolságra eléri a Balaton-víz átlagot. A torkolatban csökkent mennyiségben jelenlevő oldott oxigén 10 m-en belül rohamosan, majd azt követően fokozatosan emelkedve eléri, illetve megközelíti a Balaton-viz átlagot. A coli- és baktériumszámok a hasonlóan nagy értékről 10 m-en belül szintén erősen lecsökkennek, bár a csökkenés mértéke nem akkora, mint a balatonföldvári szennyvízbetorkolás környezetében, mivel az oldott oxigéntermelés sem éri el a túltelítettségi fokot. 10 m után a balatonföldvárihoz hasonlóan mindkét szám kis mértékben emelkedik, de azután a coliszám rohamosan csökkenve, 100 m körüli távolságnál eléri az átlagot, míg a baktériumszám fokozatosan, lassabban csökkenve, nem egészen 200 m-nél teszi meg ugyanezt. Ezekből a vizsgálatokból megállapítható, hogy a szenny víztorkolatok közelében kimutatott kémiai és bakteriológiai szennyeződések meglepő módon aránylag rövid távolságon belül már alig mutathatók ki. A tisztulás a legtöbb helyen már 50 m-től kezdve igen nagymértékű és sokszor 100, de a szennyeződések minden esetben 200 m-en túl már sem kémiai, sem bakteriológiai úton nem mutathatók ki. A Balaton vizének hasonló mértékű öntisztulására az irodalomban Lesenyei és Muhits vizsgálatai utalnak [1], Ennek a jelenségnek a magyarázata minden valószínűség szerint abban rejlik, hogy a szennyvíztorkolatok környezetében eutrofiziálódás következtében kiterjedt, sűrű nádasok keletkeztek, ahol a növényzet túlburjánzása és az algák elszaporodása olyan oxigéntermelést produkál, hogy az több helyen eléri a telítettség határát, sőt — amint azt Balatonfödváron találtuk —- a víz erősen túltelítetté vált. Ebben az oxigénnel telített, sőt túltelített vízben az anaerob baktériumok elpusztulása és az organikus anyagok oxidálása rövid idő alatt végbemegy, tehát az öntisztulás rendkívül erős. Ennek ismeretében, tisztán közegészségügyi szempontból, ha az esztétikai szempontokat figyelmen kívül hagyjuk, ma még szükségtelennek látszik a legalább biológiailag tisztított szennyvizek elhelyezéséhez strandfürdőktől 200—250, ivóvízkivételi helyektől pedig 500—600 m-nél nagyobb távolságot megkívánni, ha a szennyvízbetorkolás nádasba történik. A halastavakon keresztül történő tisztított szennyvízelhelyezésnek pedig egészségügyi szempontból szintén nem sok szükségét látjuk, ha csak a Balaton eutrofizálódásának meglassítása nem teszi ezt indokolttá. Ugyanis az eutrofizálódási folyamatot a planktonnak nyújtott tápanyag segíti elő és gyorsítja. A szennyvizek beengedése által pedig a Balatonba kerülő nitrogén- és foszforvegyületek felhalmozódása siettetni fogja az eutrofizálódást. Ezért a Balaton vizének fokozottabb biológiai ellenőrzése szükséges, hogy a még megengedhető szennyvízmennyiség megállapítható legyen. Tudjuk jól, hogy vannak, kik igen rokonszenves megállapításokat hangoztatnak, hogy a Balatonba még tisztított szennyvizet sem szabad bevezetni, hanem halastavakat, vagy körcsatorna vezetéket kell építeni és a szennyvizeket azon keresztül kell a Sióba elvezetni. Mi ezzel, mint ideális megoldással teljesen egyetértünk. Azonban az ehhez hasonló terveket hirdetők nem gondolnak ennek milliárd forintnyi nagyságrendű gazdasági hátterére, amely emiatt egyelőre az utópiák közé tartozik. Nem veszik tudomásul, hogy a Távolság a szennyviztorkolattól [m] KESZTHELY Coliszám £ 14000 5 J§ 10000 6= 6000 | 2000 1