Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Papp Sz.–Bolberitz K.–Gregács M.–Hegyessy L.–Schiefner K.: A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata
308 Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. Papp—Bolberitz—Gregács—tiegyessy—Schiefner: A Balaton vizsgálata CJ uiiiiz^USEIÍ lunpivx a?3ixo nopio pj?IIZ8 mnu^jj SBA g^siajuiaji sazssp a^ssoBpi S Pí J 0I3 síjqzsMSoj -u^Sixo naq-im t „o ig uiyzs 15[TJa; uaq-pii x m^zejioo -CÖ gS m .2 d > P Ot>OOCOOOCOt>OOOOt>t>C5 ONNN5D5DíD©«ONCOiO •«*cococococococococococo C5 uO iíi rH I> 00 Oi CO eí o> o d io t-" o tű N NHCCINNIMCOMW I I I Oi.0»í500t--0it^C000C0C000 o rt^cs o oo o os ói co cccT m uo o ^ m ^ ^ o írj 't ooooooooo | | | oooooooooooo j I I I I I NOtOŰifliO®iíJií5®NŰ ^ ^ CO ^ ^ T^ ^ lO Ci sss o o o CCS <ü <ü <ü tOOOOOOOOOOO ÖBÖCM) HHHHOOHHH Ö a C cToooooooo £ £ £ a a a V <v <v be bc ÖD s a oooooooooooo oooooooooooo ifi coinoiíjiCTíi'jiTjíifs oo oo ^ cococococococococo-^-*-^ oooooooooooo OOOOO'fOOQ'ÍMH oouncoN TJÍ (MOOOOOOOOOOO sD KD c3 l —' r" H • ' -ssa I I I o o o 6 B guir-nN Sggal2 O O O H s IÍ ^ c w _ vj} -o sD sü vjj '"Ü '"Ü TÍ rd a £ o o rH lO o D o o) o ; o 7 fl • M r* a • í s o : j -oo :t © <N . c űa< : £ .a.? • ! •O -O "O *0 *0 "O 5 -O 'O *0 <3 eörtrtrtcörtrtöíoírtrtcflrt^íS" O OO OOOOOOOOO oío"! OOOOOOOOOOOOOSOt « N N >>>!>. a a a a a a © 0> N N N MCZ3CZ3 — — N — N ^ ^ 2 ™ 2 eö > í» "p > « aaaeaaaaaaa aaaaaaaaaa^ COCQCQCQÍZJCCCDtZJtZJCO > s > a S» >• ao ao c O fl o 0.N uíl N N C/3 CO szám meghatározásra vonatkozó vizsgálatok, amelyeket Siófokon, Tihanyban és Keszthelyen végeztünk el. Itt a mintákat 24 órán keresztül szintén óránként vettük a felszínről és a fenékről, Siófokon kb. 3, Tihanyban 7 és Keszthelyen 1,2 m mélyből. A 3. ábra szerint napszakonként a Balaton vizének coli- és baktériumszáma lényeges ingadozást mutat. Általában a mélyről merített vízminták coliszáma és baktériumszáma meghaladja a felszínről vett vízminták coli- és baktériumszámát. Ez a jelenség a napsugár baktericid hatásával magyarázható, amely a mélyebb rétegekbe már nem hatol be. Meglepően tisztának bizonyult a Siófokon vett Balaton-víz bakteriológiai szempontból, hiszen a coliszám nem érte el az ivóvízben megengedhető mennyiséget, a baktériumszám pedig csak egy esetben haladta meg az 1000-t. A tihanyi révben talált baktériumszámok sem nagyok ivóvíz szempontjából, a coliszámok azonban már meghaladták az ivóvízben megengedett mértéket. Legszennyezettebbnek bizonyult a keszthelyi kikötőben vett Balaton-vízminta sorozat, melynek baktériumszáma, de főleg a coliszám lényegesen meghaladta az ivóvízben megengedett mennyiséget. Ez a körülmény nyilván a kikötő forgalmával és az öböl zártabb voltával hozható összefüggésbe. Igen érdekesek és tanulságosak azok a vizsgálatok, amelyeket a szennyvízbetorkolások közelében végeztünk. Erre a célra a balatonfűzfői, balatonföldvári és keszthelyi szennyvízbeömléseket választottuk ki. A vízmintákat, amit azt a 4. ábra mutatja a szennyvízbeömlések helyétől sugárirányban kb. 10, 50, 100 és 200 m-ről vettük. Az elvégzett vizsgálatokat a 2., 3. és 4. táblázat foglalja össze. Ezeknek a vizsgálatoknak a középértékeiből a szennyeződésre a legjellemzőbb adatokat, mint a coliszámot, a baktériumszámot, az oxigénfogyasztást és még a víz oldott oxigén tartalmát is grafikonokban tüntettük fel (5. ábra). Ezekből megállapítható, hogy Balatonfűzfő esetében, ahol a szennyvíz sűrű nádasba torkollik, a víz oxigénfogyasztása még a torkolat közelében is alig haladja meg a Balaton átlagértéket, amely kisebb ingadozás után már a torkolattól 100 m-re az átlagra csökken. A víz oldott oxigéntartalma hirtelen, majd mind lasabban emelkedve, már 50 m távolságban is megközelíti a Balaton-vizi átlagot. A coliszám a szennyvíztorkolatban szintén alig haladja meg az átlagot, de már 10 m-en belül jóval az átlag alá süllyed és 100 m távolságban pedig alig múlja felül az ivóvízben megengedett mennyiséget. A baktériumszám aránylag csekély kezdeti emelkedés után, már 50 m távolságra lecsökken az ivóvízben megengedhető mértékre és 100 m-nél már jóval a Balatonban talált átlag alá kerül. A vizsgálatok mutatják, hogy a nádasba torkolló balatonfűzfői szennyvíz szennyező hatása alig számottevő. Balatonföldvár esetében, ahol a szennyvíz szintén nádasba torkollik, az oxigénfogyasztás a hígított szennyvízre jellemző nagyobb értékről 10 m-en belül hirtelen lecsökken, majd kisebb
