Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Nagy Z.–Porcsalmy I.–Andrássy K.–Dezső I.–Kovács E.–Pólyik E.: A hajdúszoboszlói hőforrásvizek kémiai elemzése
302 Hidrológiai Közlöny 196Ö. 4. sz. Nagy—Porcsalmy—Ándrássy—Dezső—Kovács—Pólyik: Höforrásvizek 3. táblázat A hajdúszoboszlói I. sz. liSforrásvíz szárazmaradékának változása a fúrás használatba vétele óta eltelt évek alatt Taőjt. 3. H3MeMHue cyxoeo ocmamKa eodbi mepMaAbttozo ucmoHHüKa 7. Xaüdycoőocno 3a zodbi nocjie Hanana uc noAb3oeaHUH CKeayKUHbt. BepmuKaAbHbte cmoAÖbi : [11 roítbi, npoxoAHBLune Me>Kfly abymí! HccJieAoeaHHíiMH, 12] rop, ncc.nenoBamifl, [31 KGJIHMECTBO cyxoro OCTSTKS, 141 H3MEHEHHE Tabelle 3 : Veránderlichkeit des Trockenresiduums in der Thermilquelle No. I zu Hajdúszoboszló in den vergangenen Jahren seit Inbetriebnahme der Bohrung Senkreehte Kolonnen : (1) Zwischen zwei Untersuchungen vergangene Jahre, (2) Jahr der Untersuehung, (3) Menge des Trockenresiduums, (4) Ánderung Két vizsgálat között eltelt év Vizsgálat éve Szárazmaradék mennyisége [g/ij Változás [%] Ki vizsgálta (1) (2) (3) (4) 1926 4,6374 Bodnár J. 4 1930 4,6502 + 0,27 Bodnár J.— Straub J. 21 1951 4,5950 —1,19 Papp—Dippold adataiból számítva 7 1958 4,3860 —4,51 Debr. Orv. Vegyt. Int. munkaközössége változását az eltelt 32 év alatt. A táblázat alapján a legnagyobb és legkisebb értékek közötti különbség 5,7%-nak adódik. Ebből következik, hogy az I. sz. kút vizének összsó tartalma az elmúlt 28 évben csökkent. A régebbi és újabb elemzési adatokat összevetve (1928—1958-ig) megállapítható ugyan az ionos összetétel némi ingadozása, de az így bekövetkezett változások kiegyenlíthetik egymást oly-módon, hogy a sótartalom összes mennyisége nem, vagy csak jelentéktelenül változik. Pl. az I. sz. mélyfúrás vizében 1928—1958-ig megállapítható (a kationok között) a Fe 2 + és Al 3 +-ion csökkenése, ugyanakkor az NHÍ, Ca 2 +, Mg 2 + és Mn 2 +-ion mennyiségének növekedése. Másrészről viszont (az anionok között) a balneológiailag hatékony Cl-, Br~, J " és SOf~ion mennyileges csökkenése, ugyanekkor a HCO^ion növekedése figyelhető meg. A II. sz. kút vizénél ilyen összehasonlításokat tenni nem állt módunkban, mert erre vonatkozó több régebbi adattal nem rendelkeztünk. A közölt elemzési adataink alapján a III. sz. kút hőforrásvize alkálikloridos — hidrogénkarbonátos — jódos — brómos gyógyvíznek minősíthető, továbbá megállapítható, hogy ez a víz összetétele tekintetében semmiben sem marad el az előbbiektől, mert benne a jód mennyiségét a legnagyobbnak találtuk, brómszintje az előbbiekkel közel egyezik és azokhoz hasonlóan számos fémnyommal rendelkezik. A IV. sz. kút, amely az I. sz. mellett, attól mintegy 50 méterre fúrtak, vegyi összetétele alapján alkálikloridos—hidrogénkarbonátos homöothermális víznek minősíthető. Figyelemre méltó az aránylag nagy fémnyomtartalma (réz, vas, mangán, cink). Ezt a vizet tudomásunk szerint a hullámfürdő úszómedencéjének töltésére hasznosítják. Összefoglalásként megállapítható, hogy a négy hajdúszoboszlói mélyfúrású kút vizének új és a nyomelemekre is nagy részletességgel kiterjedő analízisével igyekeztünk az eddigi elemzések hiányosságait pótolni. A vízben általunk kimutatott és meghatározott Ba, Zn, Ag, Cd, Li, Mn, Mo, Pb, Sr, Ti, V, Fe elemnyomoknak értékes szerepe lehet abban a régebben beigazolt és elismert gyógyhatásban, amely a hajdúszoboszlói gyógyvíznek tulajdonítható. A gyógyhatással kapcsolatban még számottevő az a kutatás, amelynek eredményéről régebben számoltunk be e lap hasábjain. Ezekből kitűnt, hogy a vizekben olyan organikus-bitumenes anyag van jelen, amelyből follikulinhoz hasonló hatás kiváltó, ösztrogén természetű vegyületeket lehetett elkülöníteni. így tehát a víz ösztrogén anyag tartalma igazolást nyert, de ez a probléma még koránt sem lezárt. A kísérleteket ebben az irányban is érdemes volna továbbfolytatni. Mindezek a vizsgálatai adatok bizonyítják, hogy a hajdúszoboszlói hőforrások vize az ország legkiválóbb gyógyvizei közé sorolható. * Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Kass József né laboratóriumi asszisztensnek, valamint Nagy Béla tanszéki mechanikusnak a vizek elemzése során nyújtott műszaki és laboratóriumi segítségükért. IRODALOM Bodnár J. : Hidrológiai Közlöny. XXI. 7—12 (1942) 109—118. Bodnár J. : Orvostudományi Közlemények. 9, (1941) 1—6. Bodnár J. : Orvostudományi Közlemények. 2. (1942) 1—7. Bodnár J., Straub J. : Orvosi Hetilap. LXXII. 48, (1928) 1—6. Straub J. : Budapest Orvosi Újság. XXXI. 21. (1934) 1—3. Straub J. : Orvosi Hetilap. LXXIII. 52 (1929) 1—4. Nagy Z., N. Pólyik E. : Magyar Kémiai Folyóirat. 63. (1957) 297—302. Nagy Z., N. Pólyik E. : Hidrológiai Közlöny. 37, 2 (1957) 166—168. Dezső /., Kovács E., Sallay G., Straub J. : Hidrológiai Közlöny. 34, 3—4 (1954) 156—159. Debreceni 0. T. E. Tud. Üléseinek Évkönyve. (1953—54) 63—65. Straub J. : Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele. 1950. Budapest—Debrecen. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve. Schulhof Ö. : Magyarország ásvány és Gyógyvizei. Akadémiai Kiadó Budapest, 1957. Vitéz J., Szerémi K. : Gyors tájékoztató J-meghatározás ásványvizekben. Hidrológiai Közlöny. 1953. 283. Almássy Gy., Dezső I., F-né Kovács E., Straub J. : Hidrológiai Közlöny. 37. (1957) 2. sz. 162. XHMHMECKHH AHAJ1M3 BO^ TEPMAJlbHblX MCTOMHHKOB 3. Hadb H ero cOTpyflHHKH Bofla MeTbipex öypoBbix CKBawiiH y XafíflycoöocJio uccJieAOBajiacb c noMombto coBpeMeHHbix riijipoxHMiiMeci<nx MeTOflOB c uejibio conocTaBJieHMíi. Mccjie/iOBajmcb H pacTBopeHHbie ajieivieHTbi, npncyTCTByiomiie B Bo^e B ManpO-MHKpO H yjlbTpaMHKpO KOJlHHeCTBe. no CJieflaM MOWHO ycTaHOBHTb B BOfle : Al, Ag, Ba, Cd, Cu, Fe, Mn, Mo, Pb, Sr, Ti, V H Zn. EnoJiorimecKii BawHeüiiiHe cneAbi ra>Kejibix MeTajuioB onpeflennjuícb w KOJiHiecTBenHO. Hx KOHueHTpam-IFL B cpeflHe.M 1—50 V/JI. (TaÖA. 1.) HaHfleHHbie no cJieaaM ajieMeHTbi B Bozje conocTaBjuuiHCb co cneflOBbiMH ajieMeHTaMii KaMHen KajibiuiTa, BbiflejiiiBinuxcH H3 BOflbi, coBnafleHne nx SbiJio yflOBJieTBOpiiTeiibHoe
