Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Uherkovich Gábor: Adatok a Tisza potamophytoplanktonja ismeretéhez. II. A tiszalöli vízlépcső hatása a Tisza algavegetációjára

Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 249 L1MN0L0GIA Adatok a Tisza potamophytoplanktonja ismeretéhez. 11. A tiszalöki vízlépcső hatása a Tisza algavegetációjára* Dr. UH8EK O.V ICH GÁBOK Tiszakutató Állomás, Szeged Szerte a világon számos völgyzárógátat és vízlépcsőt építenek. Ezek mögött gyakran nagy kiterjedésű állóvízi, tavi jellegű duzzasztott meder szakaszok jönnek létre, amelyek nem kis mértékben átformálják az illető táj hidrográfiai arculatát. A limnológia érdeklődéssel fordul ezek felé az új vízi életterek felé. így pl. a csehszlovákiai limnológiai kutatások központi kérdése a jelenben a Moldván, Elbán, Vágón és Árván létesített völgyzárógátak mögötti duzzasztott folyószakaszok vizsgálata. A szakirodalomból gyakran értesülünk más országok hasonló kutatásairól is. Mit várhatunk általában egy ilyen duzzasztott mederszakasz limnológiai vizsgálatától ? Egyrészt általánosabb érvényű limnológiai tanulságok születhetnek meg arra vonatkozólag, hogy a visszaduzzasztás határszakaszain és magában a majdnem állóvíz jellegű mederszakaszban milyen változások következnek be a folyóvízzel hozott növényés állategyütteseken belül, továbbá, hogy milyen változások következnek be a megemelt vízszintű és majdnem egyenletessé vált vízállású partokon. Ezek a vizsgálatok azonban a duzzasztott mederszakaszokban megvalósításra kerülő halgazdálkodás számára is hasznosak, amennyiben annak ténybeli adatokat szolgáltatnak, különösen, ha ezeket a vizsgálatokat megfelelő ökológiai megalapozottsággal és termelésbiológiai alapszemlélettel végzik. Hazánkban — ha a Körösök vízlépcsőitől eltekintünk — eddig csak egyetlen jelentősebb vízlépcső létesült, a tiszalöki vízlépcső, szocialista tervgazdálkodásunk eddigi egyik legnagyobbszabású alkotása. A tiszalöki vízlépcső technikai ismertetése nem feladatom. A vízlépcső létesítése nyomán bekövetkezett változások néhány hidrográfiai adatát azonban a továbbiak megértése miatt hasznos átgondolnunk. Ehhez előbb át kell tekintenünk vázlatosan a Tisza egész folyásának esésviszonyait. A Fekete-Tisza 24 ezrelékes, a Fehér-Tisza 33,5 ezrelékes átlagos esésű. Ez az igen nagy esés az egyesülés után valamelyest csökken, mert a Visó beömléséig átlagosan 5 ezrelék. Innét a magyar határig, Tiszabecsig 2,8—1 ezrelékes esésű mederszakaszok váltogatják egymást. Lényegében Tiszabecsig tart a Tisza sebes folyású része. Magyar területen csak egy helyen van nagyobb esés (ahol valóban sebes folyású a Tisza), s ez a Borsova beömlése fölött van 0,8 ezrelékes eséssel. Innét lentebb azután egészen a titeli torkolatig már csak 0,1 és ennél kevesebb az esés. Ez alól csak a nagyobb mellékvizek beömlése fölötti rövidebb mederszakaszok jelentenek kivételt, így a Szamos fölött 0,4, a Bodrog beömlése fölött 0,3, a Körös beömlése fölött 0,4 ezrelékes esés van, viszont a Maros fölött már nincsen ilyen esésgyorsulás. A tiszalöki vízlépcső által érintett mederszakasz is 0,0 és 0,1 ezrelék közötti esésű. Ebből természetszerűleg következik, hogy itt egy aránylag nem túl magas vízlépcső visszaduzzasztó hatása is igen hosszú meder* Előadva a III. Tibanvi Ilidrobiológus Napokon, 1959. IX. 10-én. szakaszon érvényesül. Valóban, a tiszalöki vízlépcsőtől [525. f. km] nemcsak az onnét 24 f. km-re fekvő Tokajig, hanem innét még további 25—30 km-ig, tehát összesen egy 55 km-es mederszakaszon igen jelentős a visszaduzzasztás. Ezen a szakaszon a vízállás alig ingadozik. Ennek megfelelően a víz erősen állóvíz jellegű. További 20 km-en, egészen a 000 f. km-nél levő Dombrádig még mindig kimutatható a visszaduzzasztás, de itt már a vízszintingadozás egyre nagyobb mértékűvé válik. A tiszalöki vízlépcső okozta változások elemzésénél az is figyelembe veendő, hogy 1955. IV—X. hónapokban volt az első duzzasztás, továbbá, hogy 1956. V. elejétől állandó a duzzasztás. Tokajnál azelőtt 10,5 m-es vízszintingadozások voltak (—184 cm és a +872 cm között változott a vízállás), most pedig a + 400 cm és +500 cm közötti vízállások állandósultak, tehát az évi vízszintingadozás csupán 1 m körüli. Ezen a szakaszon a felduzzasztás az évi átlag fölé kereken 4 méterrel történt. Tiszalöknél ugyancsak + 400 és + 500 cm közötti vízállást állandósított a vízlépcső, az évi ingadozás itt 1 m alatt marad. Anélkül, hogy a további részletekre kitérnénk, a fentiekből hidrobiológiái szempontból a következő lényeg kiemelése adódik: A kis esésű Tiszát a tiszalöki vízlépcső megemelve, igen kis vízszintingadozású, félig állóvízjellegű, hosszú (50 km-nél is hosszabb) folyószakasz jött létre. Ennek partját manapság már igen sok helyen az állóvizek partjaira jellemző növényzet (nádasok, szittyósok, hídőr és nyílfű nagy állományai stb.) szegélyezi olykor nem is keskeny zónában és a madárvilága is átalakulóban van. Hogy a partszegélyi egykori ecsetpázsitos legelők miként alakultak át, arra itt nem térhetünk ki. Ezek a kérdések különben is most vannak növénytársulástani kimunkálás alatt. Limnológiai szempontból a vízfolyás sebességének csökkenéséből az a fontos változás adódik, hogy a folyóvíz örvénylő-kavargó, turbulens mozgása már a duzzasztás előttinél kisebb mértékben érvényesül és így a lebegtetett anyagok nagymérvű leülepedése indul meg. Ez vonatkozik elsősorban a víz átlátszóságát leginkább befolyásoló nagyobb ásványi szemcsékre. A víz tisztább lesz, a fotoszintézis szempontjából aktív vízréteg vastagsága növekszik. Hosszabb esőmentes időszakok idején, amikor a kolloidális iszaprészecskék mennyisége is csökken, az átlátszóság a vízlépcső vizében még jelentősebben javul. A vízlépcsőben általában magasabb az oldott 0

2 mennyisége, mint a csatlakozó mederszakaszokban, ami nagyobb fotoszintetikus tevékenységre utal. Egyelőre messze vagyunk még attól, hogy a tiszalöki vízlépcső visszaduzzasztott mederszakaszának teljes limnológiai képét megrajzolhassuk. Az is világos, hogy ezt az eddigieknél komplexebb vizsgálatokkal tudjuk majd csak megoldani, amiket még ezután kell megszervezni. Ha eltekintünk a Tisza kárpát-ukrajnai szakaszára vonatkozó hidrobiológiái adatoktól (Szabados, 1949), az általam itt