Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
3. szám - Harmati István: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata a Duna–Tisza közén
Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 234 VÍZKÉMIA - ÖNTÖZÉS Öntöző- és csurga lék vizek kémiai vizsgálata a Duna—Tisza közén II. Az Algyői-Főcsatorna öntözőrendszerében végzett vizsgálatok HARMATI ISTVÁN Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Szeged Az öntözött talajaink elszikesedésének megakadályozása érdekében az öntözővizek minőségvizsgálata minden csatornarendszerben fontos feladat. Ezen munkánkban Szegedtől E- r£i, ci Tisza jobbpartján levő öntözőrendszerben (1. ábra) 1955—1957-ben végzett vizsgálatainkat ismertetjük. A rendszer öntözőcsatornái (I., II. sz. és a sándorfalvi öntöző-főcsatorna) az Álgyői-Főcsatornából kapják vizüket. Ez kettősműködésű, reverzibilis csatorna, s mint ilyen, részben belvizek lecsapolására, részben öntözésre hivatott. Kiskunmajsa—Szeged között elterülő szikes laposok vizét szállítja Algyőnél a Tiszába, de a Fehértói Halgazdaság is ebbe csapolja le a halastavainak szikes vizét. A belvizek leeresztése után a Tiszából / / Mfli /ő/ Tisza híd JELMAGYARAZAT © Szivattyúállás 0 Viimintavéteh hely Méret: tkm Fehértói halastó zsilip 1. ábra. Az Algyői Főcsatorna és csatornarendszere <t>ue. 7. Maeucmpa/ibHbiü KOHOA AAbde u eeo cucmeMa KQHQA06 Fig. 1. The Algyö Main Canal and the connected canal system szivattyúznak bele vizet a rizstermesztők és a Halgazdaság részére. Az elmondottakból következik, hogy az öntözőcsatornák vízminősége az AlgyőiFőcsatorna vizének eredetétől függ. A vizsgálati módszerek 1. A szárazmaradékot 100 ml víz bepárlása és súlyállandóságig való szárításával határoztuk meg. 2. A lúgossági fokot 100 ml vízből metilorange indikátor jelenlétében 0,1 n HCl-rel mértük. 3. Az összes keménységet Wartha—Pfeiffermódszer szerint 0,1 n NaOH + Na 2CO ; j oldat segítségével állapítottuk meg és német keménységi fokokban adjuk meg. 4. A C0 ; i és HC0 3~ meghatározása 0,1 n HC1 oldattal történt fenolftalein, illetve metilorange indikátorral. 5. S0 4~-ot BaClo-al leválasztva gravimetriásán mértük. 6. Cl -ot K 2Cr0 4 indikálása mellett 0,1 n AgNO^-tal határoztuk meg. 7. A Na +, K+ és Ca + + meghatározását lángfotométerrel végeztük el. 8. Mg + + meghatározása a verzenátos titrálással történt. A vízelemzési adatokat koordináta rendszerben ábrázoltuk. A kationokat és anionokat — szokás szerint — mg. e. é./lit-ben, a szárazmaradékot mg/lit.-ben adtuk meg. Az ábrákon az egymás alatt lévő oszlopok ugyanazon vízminta elemzési adatait mutatják. A vizsgálatok ismertetése 1. Az Algyői-Főcsatorna vizének változása a csatorna különböző szakaszán. Az Algyői-Főcsatorna vizét a tiszai vízkivételtől a halastó-zsilipig közel 6 km hosszúságban, 7 helyen vizsgáltuk meg (1. ábra). A vizsgálati adatokból (2., 3. és 4. ábra) megállapítható, hogy a tiszai vízkivételtől a halastói-zsilip felé haladva — a legtöbb esetben — egyre rosszabb minőségű vizet tartalmazott. Ezt az állapotot mutatja be például az 1955. évi júliusi első mintavétel adata is. Ekkor a szárazmaradék a tiszai vízkivételnél 270 mg, a sándorfalvi öntözőcsatornánál 716 mg, míg a halastói-zsilipnél már 2301 mg/lit. A Na + e. é. ezeken a helyeken 41,6, 71,3, 65,2% volt. A július 7-iki mintavétel idejére az Algyői-Főcsatorna vizét már teljesen kicserélték friss vízzel, ami a vízminták elemzési adataiból is kitűnik. Az Algyői-Főcsatorna vizének a halastóizsilip felé való leromlását az okozza, hogy a tiszai
