Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Vitális György: A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei

Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 208 HIDROGEOLÓGIA A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei* VITÁLIS GYÖRGY Éli Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest Salgótarján város távlati vízigénye napi 10 000 m

3 [19]. A város vízellátására vonatkozó vízbeszerzési lehetőségek számbavétele során az É M Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) Hidrológiai Osztálya az 1959. év tavaszán előtanulmányi szinten megvizsgálta a felszíni vizek hasznosításának lehetőségeit 118]. Mivel a fenti vízmennyiséget száraz időszakban a közelebbi környék egyik vízfolyása sem tudja szolgáltatni, ezért a felszíni vizekből való vízbeszerzést csak a nagy vizek tartalékolására szolgáló víztározókkal lehet megoldani. Jelen tanulmányban Salgótarjántól számított kb. 25 km-es sugarú körön belül, a (város vízellátásához is felhasználható) felszíni vizek tarozásának földtani lehetőségeit ismertetjük. A tervezett tározók vízgyűjtőterületének vízföldtani vázlata A Salgótarján környékén tervezett víztározók részben az Ipoly, részben a Zagyva vízgyűjtőterületén vannak (1. ábra). Az Ipoly vízgyűjtőterületén foglal helyet a tervezett rárosi (1), mihálygergei (2), karancskeszi (3) és a ságújfalui (4) tározó. A Zagyva vízgyűjtőjében találjuk a tervezett mátraszelei (5), nemti (6), alsólengyendi (7), bikkvölgyi (8) és a tari (9) tározót. Az Ipoly rárosmuladi szelvényéhez tartozó 1866 km

2-nyi vízgyűjtőterületének 1/3-át a paleozóos alaphegység, 2/3-adát pedig a harmadidőszaki fedőképződmények üledékes és vulkáni kőzetei építik fel (1. ábra). A paleozóos alaphegység gneiszből és gránitból álló kristályos kőzetei vízföldtani szempontból vízzárók, csak hasadékai mentén vízáteresztők, míg a fiilit és az agyagpala vízzáró. A harmadidőszaki fedőképződmények üledékes kőzeteit részben vízáteresztő homok és homokkő, részben vízzáró agyag és márga váltakozásából felépülő rétegösszlet képviseli. A riolit-, dácités uralkodóan andezittufa összlet féligvízzáró, míg a kisebb elterjedési! riolit, dácit, andezit és bazalt vízzáró, csak hasadékai mentén vízáteresztő. A szélesebb völgyek öntéshomok és öntésiszapból álló ártéri üledékei általában vízzárók. Az Ipoly vízgyűjtőjéhez tartozó ságújfalui tározó 26 km

2-nyi vízgyűjtőterületét a rárosmuladi szelvény nem foglalja magában. Ezért külön megemlítjük, hogy a Nagy-patak Ságújfalu feletti völgyeizárási szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterületét részben vízzáró, részben vízáteresztő oligocén és miocén üledékes kőzetek építik fel. A Zagyva tari szelvényéhez tartozó 368,7 km

2-nyi vízgyűjtőterületét — amely a feljebb * Előadta a Magyar Hidrológiai Társaság salgótarjáni csoportjának 1960. február 24-i ülésén. levő völgyeizárási szelvények vízgyűjtőterületét is magába foglalja — a harmadidőszaki fedőképződmények uralkodóan homok, homokkő, agyag és márga rétegek váltakozásából álló, helyenként vízáteresztő, helyenként vízzáró üledékes kőzetek alkotják. A kisebb elterjedésű vulkáni képződmények közül az andezit és a bazanit vízzáró, csak hasadékai mentén vízáteresztő, a riolit és az andezittufa féligvízzáró. A nagyobb völgyek ártéri üledékei vízföldtani szempontból itt is vízzárók. A tervezett tározók fontosabb számszerű hidrológiai adatait a 2. táblázat tartalmazza. 1. Rárosi tározó Domborzati viszonyok. A tervezett tározó az Ipoly völgyében a Cserhát hegység ÉK-i, illetve a salgótarjáni barnakőszénterület ÉNy-i, valamint az Ipoly jobbpartján elterülő Krupinai dombvidék DK-i részének találkozásánál fekszik. A tervezett tározótér az Ipoly és a beléje ömlő mellékpatakok (Dobroda, Sztrehová stb.) egy-egy völgyrészletét foglalja el (2. ábra). Az Ipoly a tározótér területén jelenleg középsőszakasz jellegű völgyében — folyás irányban haladva — a tervezett tározó végétől a völgyeizárási szelvényig a geomorfológiai és földtani összefüggések alapján négy völgyszakaszt különböztethetünk meg. Az első völgyszakasz (litkei öblözet) Ipolytarnóc község északi határától a Dobroda patak torkolatáig, a második völgyszakasz (rárosi szűkület) a Dobroda patak torkolatától Rárospusztáig, a harmadik völgyszakasz (rárosi öblözet) Rárospusztától a Sztrehová patak torkolatáig, míg a negyedik völgyszakasz (nógrádszakáli vagy rárosmuladi szűkület) a Sztrehová patak torkolatától Rárosmuladig, illetve a tervezett völgyeizárási szelvényig terjedő völgyrészietet foglalja magába. Az első és a harmadik völgyszakaszt az eróziónak kevésbé ellenálló, főleg homokkő és agyagrétegekbe bevágódott 1—2 km átlagszélességű tálalakú medencerészek, míg a második és a negyedik völgyszakaszt a keményebb andezittufa összletbe bevágódott, átlagosan 200 m széles völgyrészletek alkotják. A tározásra kiválasztott völgyszakaszok dombvidéki tározó létesítésére morfológiailag alkalmasak. A tározótér földtani felépítése. A rárosi tározót szegélyező legidősebb földtani képződmények (2. ábra) a miocén helvéti emeletébe tartozó barnakőszéntelepes rétegcsoport [3] és a közvetlen fedőrétegek. A többnyire vékony barnakőszéntelepek homok- és agyagrétegek között települnek. Ezek felett márga, illetve kardiumos pala,