Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Fáy Cs.: Venturi-szonda alkalmazása öntözővíz mérésére Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 203 dimensions and the metbod of installation into a 2 m elear diameter delivery pipe of the Venturi sounder are shown in Figs. 2 and 3, respectively. The relatively large sounder is mounted, rather than at the place of mean velocity (at a distane'e of 0.119 D from the wall), further inward (0,25 D), where the radial change in velocity is small in comparison to the dimensions of the sounder. Pressure conditions around the sounder are illustrated in Fig. I. At the cylindrieal forepart of the sounder the velocity is c

l = 0.95 c

n. The ratio between the effective pressure and the measuring head of the sounder is the reduction coefficient a, the value of which can be derived by the Bernoulli theorem and by the approximating computation of loss coéffieients. By taking the depression in the separating flow behind the spur-ring at 30 per cent of the velocity head, a fair agreement can be obtained between the computed and measured reduction numbers of the sounder. Hydraulic losses of the sounder are due to two factors : friction within the tűbe and separation losses at the outer side behind the ring (Fig. 5). The magnitude of these losses have been determined by the method of tracing commonly used in aerodynamics (Fig. 7). Related to the discharge in the 2 m diámeter pipe, the loss coefficient has been found to be 0.00145, i. e. 0. 15 per cent, of the velocity head are lost owing to measurement. The reduction number of the sounder decreases at low velocities, and is affected by the position of the spur ring as well : without the ring a = 4.0, with the ring a = 6.355 (Fig. 6). The sounder can be applietl everywhere, where a Venturi tűbe could alsó be installed (fbere is a sufficiently long straight pipe before and after the measuring section), yet its eost is significantly lower and the hydraulic loss caused thereby is negligible (improved costs óf installation and operation). It can be used in case of pollutcd water as well. Dr. Bohuslav Fotl : Algenkunde. 1959. p. 1—482, fig. 255—VEB Gustav Fischer Verlag Jena. A legegyszerűbb színanyagokat tartalmazó mikroszervezetekkel, az algákkal foglalkozó kutatások századunkban az évek múlásával mindinkább az érdeklődés előterébe kerültök. A legutolsó évtized pedig valósággal mint új kultúrnövénnyel kezdett a moszatokkal foglalkozni. A nagytermetű tengeri algák már régtől a tengerparti népek életében jelentős helyet foglaltak el, mint élelmicikkek, mint takarmányok. Tetemes területeket trágyáztak a viharok által kidobott, sok száz tonnányi barna- és vörösalgákkal. Az iparban is felhasználták a jód- és a szódagyártásra. Legújabban azonban a kistermetű édesvizi algákra terelődött a figyelem, mert ezek rohamosan szaporodva várakozáson felül sok és nagyon értékes szerves anyagokat halmoznak fel testükben. Mind tudományos, mind gyakorlati vonatkozásban tehát dicséretet érdemlő munkát végzett a prágai egyetem professzora, Bohuslav Főtt. midőn az édesvizi és a tengeri algákra vonatkozó ismereteinket most megjelent munkájában összefoglalta s azokat egyéni kutatásaival, meglátásaival gazdagítva közreadta. Munkája előszavában írja, hogy azoknak a törvényszerűségeknek a felismerésében, amelyek a növényvilág fejlődésében érvényesülnek, alapvető fontosságuk van az algák kutatásának. Mint a világon mindenütt előforduló szervezetek, mélyrehatóan közreműködnek az anyagok körforgalmában. Jelentőségük bizonyára nagyobb, mint amennyit ma tartunk róluk, mivel parányiak, elkerülik a mindennapok munkáját végző emberek figyelmét. Főtt könyve túlnő az egyetemi tankönyvek terjedelmén és szintjén. Kézikönyv, amely a tudományos kutatók és a gyakorlat emberei számára egyaránt alapvető fontosságú korszerű ismeretek tárháza. Rámutat a megoldatlan problémákra is, kitér az egészségügyi, a termelési s minden egyéb, ma tudott kapcsolatokra. Nagy értéke éppen ez a dialektikus szemlélet. A közel félezer oldalas könyv négy nagy fejezetre tagolódik. Az első a legrövidebb : 10 oldalon keresztül tárgyalja az algák helyét a természetes növényrendszerben. A leglényegesebb történeti vonatkozások után saját felfogását tárja elénk s világos táblázatban foglalja össze azokat a szempontokat, amelyek alapján véli megállapítani a természetes fejlődési fokozatokat (monadales, rhizopodiales, capsales vagy tetrasporales, coccales, trichales és siphonales alkat). Legnagyobb a második fejezet : 366 oldal terjedelmű, s ebben az egyes algatörzsek taxonómiáját tárgyalja. Felfogása szerint az algatörzsek sorrendje a következő : Cyanophyta, Chrysophyta, Phaeophyta, Rhodophyta, Chlorophyta, Euglenophyta és Pyrrhophyta. Ezután a színes és a színtelen, de jelenleg még bizonytalan rendszertani helyzetű ostorosokat ismerteti. Felfogása hazai viszonylatban szokatlan, különösen az ostoros organizációjú alakoknak a zöldalgák utáni tárgyalása, valamint a vörös- és barnaalgáknak a zöldalgák elé helyezése. Minden egyes algatörzs igen alapos irodalmi adatok alapján kritikailag, a legtöbb esetben saját megfigyelésekkel kiegészítve kerül feldolgozásra. Külön értéke, hogy a legfontosabb nemzetségekre is kitér. Valamennyi törzs tárgyalását igen sok és különösen szép, a lényeget kifejező illusztráció színezi, amelyek közül számos eredeti. A képek között tusrajzok, mikrofelvételek és elektronmikroszkópi felvételek vannak. Az utolsó két fejezet szélesebb érdeklődére tarthat igényt. A harmadik az ökológiai és az előfordulási körülményeket taglalja 43 oldalon. Itt kapunk tájékoztatást az algák életfeltételeiről, az új élőhelyeken történő megtelepedésükről, valamint az ökológiai algacsoportokról. Vonzó leírásban ismerhetjük meg a plankton (lebegő), neuston (vízfelszín hártyája), benthos (aljzat), aerophyton (levegőn élő), a talaj, a hó és a jégfelszín, a hőforrások, a sósvizek, a más élőlényekre települt, (epibionta) és az együttélő (symbiotieus), valamint az élősködő algák együtteseit. Az utolsó fejezet 30 oldala mindenkit érdekel, mivel az algák és az ember kapcsolatait foglalja össze az előzően tárgyaltak alapján. Először a halászati és a tógazdasági vonatkozások, majd az algák kártétele, szerepük a vizek technológiai minőségében és tisztaságában, a biológiai analízisekben kerülnek sorra. Világos képet kapunk a polysaprob, mesosaprob, oligosaprob és a katharob zónák bioindikátor algáiról. Ebben a fejezetben olvashatunk az algák jelenlétéről az ivóvizekben, jelentőségükről a trágyázásban, takarmányozásban, táplálkozásban, az iparban és a gyógyászatban. Minden fejezet után irodalom, a könyv végén pedig név- és tárgymutató található. Folt professzor munkája hézagpótló és sok tudományterület dolgozója számára nélkülözhetetlen. A gyakorlat emberei is nagy haszonnal forgathatják a szép kiállítású munkát. Az irodalomjegyzéket áttanulmányozva, szívesen láttuk volna több hazai s a külföld által is nagyrabecsült szerzőnk idézését. Összesen hat magyar munka található az egyébként bőséges irodalomjegyzékben. Sajnálatos, hogy olyan elismertnevek, mint Ifj. Entz Géza, Sebestyén Olga és mások munkássága nem nyert említést. Egészében csupán gratulálhatunk a szép kiállítású és igen tartalmas mű szerzőjének ! Dr. Hortobágyi Tibor