Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
1. szám - Bozóky-Szeszich Károly: A csörgedeztető öntözés hidraulikai vizsgálata
18 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. Bozóky-Szeszich K.: A csörgedeztető öntözés hidraulikája távolság adódik. A távolság megtételéhez szükséges idő az alábbi összefüggésből számítható : tx = tíIcq OC ^ ) Q Az öntöző ároktól x távolságra lévő keresztszelvényben a vízlepel y vastagsága a (12) összefüggésből, annak átrendezése után adódik : y = h nk ( ) Qt" x. (14) A (12) és (14) egyenletek alapján kiszámítható a sáv elejétől x távolságban lévő keresztszelvényen átfolyó vízhozam : <?. = ''!/' = Ahhoz, hogy csurgalékvíz ne keletkezzék, tehát, a sáv végén a víz ne folyjék túl, a (15) egyenlet zárójeles tagjának zérussá kell válnia, tehát kell, hogy nk, t „ . l_-__ a ;==0 legyen. Ebből Q értékére az alábbi kifejezés adódik nk 0x t u (16) Tehát csurgalékvíz csak abban az esetben nem keletkezik, ha a vízadagolás t időtartama és az adagolt Q vízhozam a (16) egyenletet kielégíti. A t idő itt nem csupán a vízadagolás időtartama, hanem egyben a vízlepel élének a sáv végére érkezési ideje is. Mivel ez a feltétel csak nehezen biztosítható, Kosztyakov célszerűnek tartja, hogy a csurgalékvíz nélküli öntözés érdekében a sáv hossza nagyobb legyen, mint az a távolság, amelyre a víz az adagolás időtartama alatt eljutott, vagyis a sáv teljes hossza L f= px, ahol p > 1. A p tényező a talaj víznyelőképességétől, a terepen tározódott vízmennyiségtől függ, értéke kísérlettel állapítható meg. Crevat és Kosztyakov egyaránt úttörő munkát végzett a csörgedeztető öntözés hidraulikájának vizsgálata terén, mégis rá kell mutatni elméleteik egyes kifogásolható pontjaira. Mindkét elmélettel kapcsolatban kifogásolható, hogy a terepen mozgó víz sebességét v = C y összefüggésből számítja. Egy előző tanulmányban a vékony lepelben mozgó víz hidraulikai törvényeit vizsgálva kimutattuk [5], hogy a sebesség a V = 88,56 £-0-2078 ,,0,8082 /0.5041 összefüggésből számítható. Kimutattuk továbbá azt is, hogy növényzet esetén az érdesség közelítőleg e = a-y, (17) amit a fenti kifejezésbe helyettesítve a V = 88,56 a-0.2978 ^0,4949 70,5041 ^ A ? /0,5 J0,5 = Q]fy (18) összefüggés adódik. A sebesség tehát nem a vízmélységgel, hanem annak négyzetgyökével arányos. Helytelen továbbá, hogy Crevat a (4) összefüggést felírva, a vízéi előrehaladási sebességét Chézy képletéből számítja. A vízlepel előrehaladási sebességét azonban nem lehet a CÁézí/-képlet alapján számítani, mert a vízlepel élénél a mozgást a súrlódáson kívül más erők, pl. a tapadás is, befolyásolják. Crevat eljárásának hiányossága még, hogy állandó beszivárgás! sebességet tételez fel, ami azonban csak egészen ritkán fordul elő. Kosztyakov már megkísérelte az időben változó beszivárgási sebesség figyelembevételét. Nem vette azonban figyelembe, hogy a sáv hosszát vizsgálva, annak egyes pontjaira más és más időpillanatban érkezik a víz, tehát az egyes pontokban különböző pillanatban kezdődik meg a beszivárgás. így ugyanazon időpontban a sáv különböző pontjaiban a beszivárgás sebessége más és más lesz. Ha a vízadagolás kezdete óta t idő telt el és a sáv valamely pontjára a vízéi r idő alatt érkezett, akkor ott a beszivárgás sebessége k 0 (t — T) — a és nem k Q t~ x, mint ahogy Kosztyakov tekinti. Kosztyakov eljárásával kapcsolatban még egy másik körülményre is rá kell mutatni. Szerinte a víz adagolását be kell fejezni még mielőtt a víz a sáv végére érkezik, ami által elkerülhető a csurgalékvíz keletkezése. Friedrich szerint, viszont az adagolási időnek éppen hosszabbnak kell lennie, mint amekkora idő alatt a víz a sáv végére ér. ily módon érhető el, hogy a benedvesedés a sáv teljes hosszában egyenletes legyen. Természetesen Friedrich számol azzal, hogy ebben az esetben csurgalékvíz keletkezik. Szerintünk Kosztyakov eljárását követve a talaj benedvesedése a sáv hosszában egyenlőtlen ; Friedrich eljárásának hátránya viszont, hogy csurgalékvíz keletkezik. Természetesen mindkét feltételnek, tehát a csurgalékvíz nélküli öntözésnek és a végig egyenletes benedvesedésnek egyidejű biztosítása igen nehéz. Megoldást adna. ha a sáv vége nem lenne nyitott, hanem zárt, hogy a sáv végére érkező víz ne tudjon tovább folyni, hanem a sávon maradjon. Ennek a megoldásnak az esetében azonban az a veszély lép fel, liogy a sáv alsó szakaszán tulajdonképpen nem csörgedeztető, hanem árasztó öntözést alkalmazunk, amely a talaj szerkezetét rombolja. Másfelől a lezárásnak ideiglenesnek — mindig csak egy-egy öntözés idejére szólónak — kell lennie, hogy a csapadékvizek levezetése akadálytalan legyen. Kísérletek, éspedig szabadföldi kísérletek dönthetik el. hogy melyik a helyes módszer. Crevat és Kosztyakov a sáv kezdetén egyaránt h vastagságiinak tekinti a vízleplet. Ez a h vízlepelvastagság azonban az öntözés kezdő idejében még nincs meg. A vizet az üres osztóárokba bevezetve, először az osztóárok telik meg. majd ennek peremét elérve kezd a sávra kifolyni. A kibukási magasság eleinte csak igen kicsiny, csekély lesz tehát a vízhozam is. Miközben azonban a víz már a sávra folyik, emelkedik az osztóárok vízszíne. Ez a vízszín akkor állandósul, amikor a sávra kifolyó vízhozam és az osztóárokba bevezetett vízhozam megegyezik egymással.
