Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Szesztay Károly: Országos párolgásmérő kádhálózat

Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 122 HIDROLÓGIA Országos párolgásmérő kád-hálózat SZESZTAY KÁROLY, a műszaki tudományok kandidátusa Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest Az ország vízkészletének számbavételével kapcsolatosan a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet áttekintő tájékoztatást állított össze hegyés dombvidékeink jelentékenyebb víztározási lehetőségeiről [1|. A tározómedencék tervezéséhez készült segédletek összeállítása során foglalkoznunk kellett a tározómedencék párolgási veszteségével [4], A szabad vízfelületek párolgása több más gyakorlati feladattal is kapcsolatos (halastavak vízgazdálkodása, öntözések tervezése, ill. üzemük tervszerű irányítása, a tavak vízszinváltozásainak szabályozása stb.). Mint időjárási, ill. éghajlati tényező, a hidrometeorológiai, kutatások szempontjából is jelentős. 1. A vízfelületek párolgásának számbavétele A vízfelületek párolgásának meghatározására hazánkban a tervezők ez ideig csaknem kizárólag a meteorológiai állomásokon elhelyezett Wild-féle párolgásmérők adataira támaszkodhattak. Ezek az adatok — erre régóta és többször rámutattak [2 és 3], — tájékozódásra sem alkalmasak, mert az észlelési eredményeket méréstechnikai, felállításbeli és környezeti hatások rendkívüli mértékben torzíthatják. A műszaki gyakorlat emberei többnyire mégsem tehettek mást ; több-kevesebb mérlegeléssel és fenntartással felhasználták a legközelebbi Wild-műszerrel ellátott meteorológiai állomás adatait. Ahhoz, hogy a tározómedencék tervezéséhez ill. általában a műszaki gyakorlat számára ennél megbízhatóbb támpontokat adhassunk, két lehetőség kínálkozott : 1. Olyan mérési berendezés, illetve eljárás széleskörű bevezetése, amelyik gyakorlati szempontból mentes az ilyen nagyságrendű méréstechnikai, illetve környezeti hibáktól ; 2. a vízfelületek párolgásának jellemző értékeit az ország egész területére megadó térképek, ill. táblázatok összeállítása a párolgást szabályozó főbb időjárási tényezők alapján. Az első megoldásnak igen nagy hátránya, hogy a megfelelő észlelési hálózat kiépítése és a jellemző adatok összegyűjtése legalább 8—10 évbe telik. Ezért figyelmünket elsősorban a második lehetőségre, az időjárási, ill. éghajlati adatokból történő számításokra fordítottuk [4]. A vízfelületek párolgására vonatkozó adatoknak számítását nagymértékben elősegítette az, hogy az ország egy pontján, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Kecskemét közelében levő „Komlósi Imre" kísérleti telepén — Ubell Károly úttörő kezdeményezéseként — már 1951ben elhelyeztek két párolgásmérő kádat, amelyeken azóta is megszakítás nélkül és példaszerű gondossággal folyik az észlelés. A számítás alapgondolata a kecskeméti észlelés adatainak az ország egész területére való „átvetítése" volt. Az ország kereken 80 meteorológiai állomására számítottuk ki a kecskemétivel minden tekintetben azonos méretű és elhelyezésű képzelt kád valószínű párologtatásának jellemző értékeit. Az átszámításhoz — az irodalomban ismeretes számos tapasztalati képlet közül — a külföldi feldolgozásokban legalkalmasabbnak ítélt, A. F. MeyertöX származó, képletet használtuk. A végeredményként összeállított segédleteket — a célkitűzésnek megfelelően — első, közelítő jellegű tájékoztatóként kell tekinteni. Az évi és havi párolgás sokévi átlagáréi az 1. ábra ad tájékoztató értékeket. 2. A kád-hálózat általános terve A számítással kapott tájékoztató adatok ellenőrzésének, javításának, ill. a vízfelületek párolgására vonatkozó ismereteink bővítésének egyik fontos eszköze a szabad felállítási! és megfelelően nagyméretű edényekkel, mérőkádakkal felszerelt állomáshálózat létesítése. Külföldön csaknem 40 év óta alkalmaznak párolgásmérő kádakat. Az Amerikai Egyesült Államoknak több mint 300 állomásból álló hálózata van [5]. Kiterjedt kád-méréseket végeznek a Szovjetunióban [6], Kanadában, Angliában és több más országban. Több helyen végeztek már a különböző típusú berendezésekkel összehasonlító méréseket is. Igen érdekes kísérletek történtek például az elmúlt években a szlovákiai Tisice-i és Illasivo-i kísérleti telepeken. Egy alkalmasan elhelyezett 25 m

2 felületű medence párolgási adatait hasonlították össze a legkülönfélébb párolgásmérő műszereken észlelt adatokkal (Wild, Rón, Piehe és számos kád-típus [7]. A közelmúlt hónapokban a Meteorológiai Világszervezet ,,Bulletin"-je A. R. Konsztantinov munkája nyomán foglalkozott a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban szabványosított kádtípusok összehasonlító vizsgálatával [9]. A Szovjetunióban egyébként a kádakon mért adatok felhasználásának megkönnyítésére számos éghajlatkutató állomáson és kísérleti telepen helyeznek el 100 m

2, ill. 20 m

2 felületű párolgásmérő medencét [10, 41. oldal]. A külföldi mérésekből és összehasonlító vizsgálatokból megállapítható, hogy az első magyarországi kád-méréseknél Ubell Károly által alkalmazott 3 m

2 felületű, 50 cm mély talajba süllyesztett kádak mindennemű összehasonlító vizsgálatra, ill. számításra alkalmasak, az éghajlati és időjárási különbségeket híven kifejező adatokat szolgáltatnak, sőt párologtatásuk gyakorlatilag azonosnak is vehető a kisebb, sekély állóvizek párolgásával. A külföldi hidrometeorológiai hálózatokban — bizonyára az elhelyezéssel és az észleléssel kapcsolatos gyakorlati nehézségek miatt — mégsem ezeket a viszonylag nagyméretű, süllyesztett kádakat szabványosították. A Szovjetunióban széleskörben alkalmazott GGI-3000 típusú, talajba sülylyesztett mérőedény átmérője 60 cm, felülete 3000 cm

2, mélysége 70 cm [10], Az Egyesült Államok-