Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamára

10 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. Szigyártó Z.: A mederváltozások hatása a kisvízfolyásokra lembe véve, a napi középvízállást megbízható módon meghatározhassuk. Ilyen körülmények között tehát az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a vízhozamgörbe — azaz a meder — folytonos változását figyelembe véve, a természetben ténylegesen lejátszódó folyamatot jól megközelítettük. Ezt a megállapításunkat alátámasztotta az is, hogy az egymás alatt és fölött levő szelvények az átfolyt vízmennyiségek szempontjából ellenőrzési lehetőséget adtak, s ezek a levonuló vízmennyiségek szabályosan változtak a vízgyűjtőterület nagyságával. A jelenlegi vizsgálat szempontjából azonban tulajdonképpen nem is az a lényeges, hogy milyen mértékben sikerült a tényleges vízmennyiségek meghatározása. Itt ugyanis csak olyan összehasonlításról van szó, ahol mindhárom eljárásnál ugyanazokat a napi középvízállásokat vettük figyelembe. így tehát a napi középvízállás miatt mindegyik eljárást ugyanaz a hiba terheli ; vagy más megfogalmazásban, mi a következőkben egy olyan (valóságtól csak egész kevéssel eltérő) állomást vizsgálunk meg, amelynél a tényleges napi középvízállás azonos az általunk megállapított értékekkel. Mivel pedig a napi vízjáték, éppen a természetes vízjárás miatt, általában nem volt nagy, s a vízhozamgörbék egymásra tolva, igen hasonló görbületi viszonyokról tanúskodtak ; ezt a középvízállást, egymáshoz közel álló kis hibával, mindhárom eljárásnál elfogadhatjuk a napi középvízhozamnak megfelelő vízállásnak. * A következőkben a könnyebb értékelhetőség céljából egy teljes év, az 1957/58-as víztani év adatait hasonlítjuk össze. Az 1. táblázat ennek az évnek a jellemző vízhozamértékeit mutatja be. Az egyetlen vízhozamgörbével és a havonkénti mérések alapján megállapított két vízhozamgörbe segítségével számított jellemző értékek pontosságát egymás között összehasonlítva láthatjuk, hogy esetünkben az utóbbi eljárással majd minden hónapban lényegesen jobb eredményt kaptunk. Egyszóval a vizsgált szelvényben érdemes volt a havonkénti mérési eredmények alapján egymástól eltérő vízhozamgörbéket meghatározni. Ami most már magukat a havonkénti mérési eredmények alapján számított adatokat illeti : a legnagyobb eltérés a KQ megállapításánál van. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a vízhozamgörbék pontatlansága miatt az egyes napi középvízhozamértékeket átlagban ±17%, szélső értékként —62% és +38% hiba terhelte (5. ábra alsó diagram), s hogy ennek hatása elsősorban a kis vízállásoknál jelentkezik. Már lényegesen jobb a helyzet a KÖQ-nál, hiszen a féléves és éves KÖQ-ben csak mintegy 3% eltérést találtunk. Igen kedvező végül a kép a NQ meghatározásával kapcsolatban. Ez viszont várható is volt. A nagyvizek levonulásának magasságát ugyanis nem az 5—10 cm-es mederváltozások, hanem elsősorban a nagyvízi meder érdességi viszonyai befolyásolják. Ez pedig — ugyanazon időszakról lévén szó — mindegyik vizsgálatnál azonos volt, s ezért természetesen már magukat a vízhozamgörbéket is úgy szerkesztettük, hogy azok a nagyvizek tartományában összetartsanak. A vízhozam-idősorok jellemző adatai azonban önmagukban a legtöbb esetben nem elégségesek a különböző vízgazdálkodási számításokhoz. Ha viszont az egyes hónapok középvízhozamait is ismerjük, xigy már majdnem minden gyakorlati feladatot meg tudunk oldani. Éppen ezért az összehasonlító vizsgálatokat kiterjesztettük a havi középvízhozam-értékekre is. Az ezzel kapcsolatban kapott eredményeket a 2. táblázat szemlélteti. A táblázat 1. sora összefoglalja a hibátlannak tekintett értékeket, melyeket a vízhozamgörbe folytonos változását figyelembe véve állapítottunk meg. A 2., 3. és 4. sor az egy vízhozamgörbével számított közepeket, s ezek eltérését mutatja be. Itt az áttekinthetőség fokozása érdekében bekereteztük azokat az értékeket, melyeknél a havi középvízhozam eltérése pozitív volt, vagyis, ahol a tényleges vízhozamgörbe általában a behúzott egyetlen, átlagos viszonyokat feltüntető görbe felett helyezkedett el. Látható, hogy az azonos előjelű eltérések egymás mellé csoportosulnak. Igazolják tehát azt a korábbi megállapításunkat, hogy vízfolyásunk vizsgált szelvényében a rövid idejű, mintegy hónaponként egymást követő mederváltozások mellett hosszabb ritmusú, nagyobb mértékű medermozgás is lejátszódik. A következő három sor a havonkénti mérések alapján meghatározott középvízhozamokat, s azok eltérését foglalja össze. Ezzel kapcsolatban talán a 7. sor tarthat leginkább igényt a figyelemre. Ez ugyanis ezeknek a középvízhozamoknak a helyes értékhez, az 1. sorhoz viszonyított százalékos eltérését mutatja be. És ezek azok az értékek, melyek a vízhozamnyilvántartás eredményeit felhasználó tervezőket a leginkább érdekelhetik. Ezekkel kapcsolatban, mint jellegzetességre mutatunk rá arra, hogy ugyanakkor, amikor a napi középvízhozamoknak a helyes értékhez viszonyított legnagyobb százalékos eltérése 62% volt, a havi középvízhozamoknál ez az érték még mindig 34%. A havi középvízhozamoknál a napi középvízhozamban jelentkező hiba tehát a napok számának arányában nem csökken. Egy-egy hónapon belül a napi középvízhozamok azonos előjelű eltérései egymás mellé csoportosulnak attól függően, hogy egy-egy árhullám hatása mennyi ideig tart. A folyamat részleteire a már többször említett 5. ábra ad felvilágosítást. Ennek felső részében a vízhozamgörbe folytonos változását figyelembe véve, a meghatározott napi középvízhozamokat, az alsóban pedig a szóban lévő eltérések százalékos értékét tüntettük fel. Ahol tehát ez az eltérés pozitív, ott a havi mérések alapján számított görbe alul, ahol negatív ott felül van. Ugyanezen az ábrán, mint már említettük, bejelöltük a vízhozammérések napját, s a teljesség kedvéért feltüntettük a vízhozamgörbék érvényességi idejét is.