Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
2. szám - Erdélyi Mihály: A Hajdúság vízföldtana
Erdélyi M.: A Hajdúság vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 97 a Nyírségben is. A nyírségi fúrások legnagyobb része nem érte el a pliocént. Rónai András térképén (3. ábra), a Hajdúsághoz hasonló mély talajvízű foltok jelzik talán azokat a maradékfelszíneket, ahol a pliocén magas helyzetben lehet, a fedő pleisztocén vékony és a folyóvízieken kívül eolikus rétegeket és fosszilis talajszinteket is tartalmazhat, vagyis fejlődése a Hajdúságéhoz hasonló lehetett. Ilyen gyanús területek : 1. A nyírségi vízválasztó Hajdúböszörménytől K-re, 2. a Timár és Gáva közötti terület, 3. a Záhonytól D-re lévő magasabb felszín. A gyakorlati vízföldtani különbség tehát abban mutatkozik, hogy a közepes mélységű fúrások a Hajdúságban kevés, a Dél-Hajdúságban és a Hortobágyon bőséges vizet adnak. Ez a különbség a földtani elemzés után máivilágos. Hajdúságban a vékony, finomszemű „száraz" pleisztocén alig adott vizet, a felső-pannóniai rétegösszlet felső része pedig túlnyomóan agyagos, mocsári-tavi üledék, igen kevés, főleg iszapos, vékony homokréteggel. Ezt az összletet tárták fe eddig a közepes mélységű (200—220 m) kutak, természetesen kevés gyakorlati eredménnyel. A Hortobágyon, a Dél-Hajdúságban és Debrecenben a 100—150 m-es mélységből a vastag, főleg durvaszemű alsóbb pleisztocén rétegekből bőséges vizet lehet nyerni. Szerkezet, ősföldrajz A kevés és területileg egyenlőtlen elosztású fúrás alapján még akkor sem lehetne a pannóniai üledéksor felszínéről rétegvonalas térképet készíteni, ha minden fúrás anyaga megbízható lenne. Annyi azonban megállapítható, hogy a Hajdúságban a felső-pannóniai felszín nem valami egyenletes, sima felület. Sokkal inkább a környezeténél általában magasabb felszín, sok kisebb kiemelkedéssel (5. ábra). A magas helyzetű felső-pannóniai felszín jelezheti ugyancsak a magasabb helyzetű idősebb képződményeket is. Különösen a 4., 7. és 9. szelvényben látszik jól a magas helyzetű pliocén rétegsor. A felső-pannóniai összlet felszínének egyenletlenségeit a kevés fúrási adat nem mutatja eléggé. A szerkezetileg magasabb helyzetű, az esetleg ma is lassú emelkedésben, vagy süllyedő környezetükben nyugalomban lévő, vagy lassabban süllyedő területek megállapítására felhasználtam a természetes vízfolyásokat. Különösen alkalmas volt erre az 1. ábra. Itt a régi térképek felhasználásával az állandó folyóvizek mellett a csatornázás előtti természetes időszaki vízmedreket is ábrázoltam (1. és 3. ábra). így különül el, mint magasabb pliocén felszín, a Hajdúböszörménytől K-re lévő terület. A Hajdúböszörmény és Debrecen közti magas felszínről sugarasan széttartó medrek esetleg ma is lassan emelkedő területet mutatnak ; ugyanúgy a Hajdúböszörmény és Hajdúhadház közötti nyírségi vízválasztó is. Kár, hogy egyik területen sincs egyetlen fúrás sem, mely bizonyíthatna (1. ábra). Magasabb helyzetű, esetleg emelkedő felszínre lehet következtetni ott, ahol két meder egymástól eltávolodik, majd ismét közelebb kerül, pl. Ebes-tői É-ra 10—12 km-re (1. ábra). A Pece ér Nagyhegyes melletti éles kanyarulatának oka fúrásokkal igazoltan a felső-pannóniai összlet magas helyzete (1. és 2. ábra, 53., 55., 56. sz. fúrások, továbbá 6. ábra: 7. és 8. szelvény). Ez esetben bebizonyosodott, hogy a folyóvíz viselkedését a szerkezet elemzésére fel lehet használni (természetesen nagy óvatossággal). 0 2 t tOkm < \i m / r Hajduhodhqz ^ H ajdú böszörmény _ÍJ XKx = A #Wr I /_! \ Balmazújváros / \/ :=| —I I --I IZUII i — \ 1 KfTi Js^s ! X / i= M v _ ! Debrecen feí I—r I I I I I k . í^-ii-L Hojduszoboszlo I \ I \ r i i i i Hajdús^Ofí wat JELMAGYARAZAT Hegységszerkezeti irányok [a] - - HegysegszerkezetHeg magasabb helyzetű terület [b] 5. ábra. A Hajdúság hegységszerkezeti vázlata <Pm. 5, reomei:mo11utectiast cxeMa Xaüdyuiaaa, [Ü] eeomexmoHunecKue HanpaeAeHua, [b\ meppumopufi, eeomeKmoHunecKu öoAee eucoico pacnoAOJicenHan Abb. 5. Tektonisches Schema der Hajdúság \ a] tektonische Richtungen [ft] tektonisch höher liegendes Oebiet A folyóvizek mellett, a mélyszerkezet vizsgálatában segítséget nyújt a felszín szintvonalas térképének tanulmányozása is (1. ábra). A terület általános Ny—D—DNy-i irányú lejtésének kisebb kiemelkedései, a lejtő átlagánál kisebb esésű részletek és vízszintes felszíndarabok a lejtőn mind nagyon feltűnő jelenségek (1. ábra). A 120-as szintvonal „szigetén" Nagyhegyesen és Kishegyesen a fúrások szerint a felsőpannóniai üledék magas helyzetben van. A feltételezés tehát helyes. Ugyanilyen magas helyzetet igazolnak a fúrások Balmazújváros és a Pece ér között,
