Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Bözsöny Dénes: A Magyar Hidrológiai Társaság 1958. december 19-i közgyűlésén elhangzott főtitkári beszámoló

82 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Bözsöny D.: A Magyar Hidrológiai Társaság közgyűlése b) Kor szerint : 30 év alatt 18% 31—40 éves 28% 41—50 éves 24% 51—60 éves 23% 61 év felett 7% e) Végzettség szerint : Mérnök, gépészmérnök 66% Vegyész, vegyészmérnök 9% Bölcsész (geológus, biológus, tanár) . 15% Mezőgazda, mezőgazdasági mérnök . 2% Egyéb, vagy egyetemi végzettség nélkül 8% d) Kossuth dlj, tudományos minősítés : Kossuth-díjas 4 fő Akadémikus 4 fő Tudományok doktora 14 fő Kandidátus 35 fő e) Társadalmi munkáért kormánykitüntetés : 1954-ben ifj. Dr. Szabó Zoltán Juhász József Bözsöny Dénes 1956-ban Csajághy Oábor 1958-ban Dr. Papp Ferenc Galli László Király Lajos Ollós Géza 7. Kiválás a társaságból 1958. decemberében kivált a Társaság kötélékéből a Karszt-hidrológiai és Barlangkutató Bizottság és a Nehézipari Minisztérium felügyelete alatt önálló egyesületté szerveződött. Vannak, akik a Társaság heterogén összetételét károsnak tartják. Ez a gondolat már régebben is felmerült. Engedjék meg, hogy idézzem Vendl Aladárnak, a Szakosztály 25 éves jubileumi ülésén elhangzott szavait : ,,A Hidrológiai Szakosztály sok tekintetben egészen különleges jellegű. Más egyesületek szakosztályaiban rendszerint az azonos foglalkozású szakemberek tömörülnek. A mi Szakosztályunkban éppen ellenkezőleg; különböző foglalkozású emberek, mérnökök, vegyészek, geológusok, agrogeológusok, orvosok, meteorológusok stb. egyesültek azért, hogy a vízről szóló tudományt, a hidrológiát műveljék. A Szakosztály tagjai között az összekötő kapocs a víz". Tehát az összekötő kapocs a víz. A víz, mely sok helyen és különböző formában támad az emberiségre és kárt okoz. Kellő szakértelemmel azonban az emberiség boldogulását szolgálja. Ehhez természetesen az elméleti és gyakorlati síkon kellő összefogás és szervezettség szükséges. Elődeink már megtették a szükséges kezdő lépéseket ezen a téren, amelyeknek nagy részét ma már megvalósítva látjuk. Melyek ezek a kérdések 't 1. Létrejött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének keretében a vízzel foglalkozó szakemberek társulása, a Magyar Hidrológiai Társaság. Ez biztosítja az elvi és tudományos kérdések komplex vizsgálatát. 2. Már a 30-as években sürgette a Szakosztály egy vízügyi kérdésekkel foglalkozó szaktanácsadó szerv, 1943-ban pedig a vízgazdálkodási központok (vízügyi igazgatóságok) felállítását. Ezek — sok nehézség és meg nem értés után —• lényegében megvalósultak. Társaságunk is számos határozatban szorgalmazta az egységes vízgazdálkodási szerv létrehozását, amelyeknek eredménye az Országos Vízügyi Főigazgatóság lett. 3. Társaságunk szükségesnek látta egy, a vízügyekkel foglalkozó tudományos kutató intézet felállítását, amelyet elsősorban az 1950-ben megrendezett balatoni ankéton határozatilag is javasoltunk. Ugyancsak a balatoni ankét sürgette egy kutató hajó építését. 1952bon létrejött a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és számos szakbizottsági vita után elkészült és 1957-ben vízrebocsátották a balatoni kutató hajót. 4. Balaton és környékének tanulmányozása, fejlesztése és hasznosítása Társaságunk minden tagjának szívügye volt. Hat ankéton, több munkabizottságban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és készítettünk a Minisztertanácshoz felterjesztést. Sürgettük egy, a Balaton kérdésével foglalkozó összefogó hivatalos szerv felállítását. Ennek eredményeképpen 1957-ben létrejött a Balatoni Intéző Bizottság, amelynek munkáját a Társaság számos tagja ma is önzetlenül segíti. 5. Társaságunk munkája mindinkább a gyakorlati kérdések felé tolódott el, de úgy, hogy biztosítjuk a kellő tudományos alapot. Ankétokon, munkabizottságokban, előadásokon foglalkoztunk a Tisza csatornázásával, az öntözés számos elméleti és gyakorlati kérdésével. Az öntözési szabványt is a Társaság egyik munkabizottsága készítette el. Munkánk nem volt hiábavaló, mert megépült a tiszalöki vízlépcső és hatalmas öntözőtelepek létesültek. 6. Társaságunk a viták során mindinkább látta, hogy szoros összefüggések vannak az egyes vízgazdálkodási és a népgazdasági ágak között, különös tekintettel az iparosodásra. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem elégséges csak három és ötéves tervek keretében gondolkodni, hanem éppen a víz felhasználásának lehetőségét és a károk elleni védekezés módját 15—20 év távlatában kell kidolgozni. Az ilyen hosszabb időre szóló munkaterv összeállításának gondolata szintén nem újkeletű. 1908-ban elkészült a folyók 20 éves szabályozási és 1929-ben a 15 éves vízi beruházási program. 1952-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elrendelte az országos vízgazdálkodási keretterv összeállítását. Társaságunk kezdte meg és készítette elő a Vízügyi Tervező Iroda felkérésére az egyes vidékek adatainak összegyűjtését és megvitatását, amely jó alapot szolgált a keretterv összeállításához. Sajnos, ez a hatalmas munka nem került a viták alapján kijavításra, és így, eddig a jóváhagyása sem történt meg. Feltétlenül szükségesnek tartjuk sürgetni, hogy minél előbb készüljön el a végleges, több évre szóló perspektív terv. 7. A Duna vízerejének hasznosításával már az elmúlt években is foglalkoztunk. A feldolgozott témák elsősorban kisebb részletkérdések tisztázása volt. A Duna vízerejének hasznosítása komplex feladat és a Társaság minden szakosztályának hosszú időre biztosít vitaanyagot. Az új vezetőségnek lesz a feladata megszervezni a segítségadást a tudományos munkához és olyan előadásokat rendezni, amelyek a közvéleményhelyes tájékoztatását is szolgálják. 8. Az elmúlt évszázad közepén, amikor az ország lakosságának létszáma km

2-kint 50 fő volt, ma ez a szám több mint kétszeresére nőtt. A helyzetet nehezíti még az a körülmény is, hogy ez a növekedés egyes helyekre koncentrálódott. Az ipar nagyméretű fejlesztése tovább fokozta a kellő mennyiségű és minőségű víz biztosításának nehézségeit. A lakosság életszínvonalának emelkedésével megnőttek az igények is és így a vízellátás területén mindent összevetve a beruházások nem tartottak lépést a fejlődéssel. Nem különb a helyzet a szennyvizek elvezetése, tisztítása ós elhelyezése területén sem. Azt hiszem, nem esek túlzásba, ha kijelentem, hogy az elkövetkező évtizedekben nem az élelem megszerzése lesz a nagy gond, hanem a víznek és a levegőnek megvédése a szennyeződésektől. Ez a körülmény tudományos vonatkozásban is nagy feladatokat ró a szakemberekre. A fenti tények ismeretében Társaságunk igen nagy mértékben kivette részét abban, hogy a lakosság és az ipar részére tudományosan megalapozott tervek alapján biztosítsuk a jó vizet és folyóinkat a szennyeződéstől megvédjük. 1917 óta megtartott 32 ankét közül 10 kimondottan a vízellátás és a szennyvíz kérdésével foglalkozott, míg további 6 ankéton ezek a témák más kérdések mellett szintén szerepeltek. Örömmel látjuk e téren is javaslataink megvalósulását. 1952-ben pl. javasoltuk Pécs város vízellátásá-