Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Rónai András: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez

6 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez D'ílsJ örfér porti dúne kulsS órtpr '^^u|hotocén ontssiszop i

pr^ótioiocén homokosiszap '

lónolocén porti aiiehomok bsnszop ^

f lóholocén fotyairn homok ft

[q°

B"°

|óholocÉn kavics t

K' • "••.

fpteisztocén homok 5. ábra. Síksági folyóvölgy részei. Belső ártér, parti düne, külső ártér 0uz. 5. yacrnu doAUHbi paenuHHOü peKU. BHympennHH noüMa, öepeeoeaa dwna, eneuinaa noüMa Abb. 5. Teile eines Flusstales im Flaehland. Inneres Überschwemmungsgebiet, Uferdüne, ausseres Überschwemmungsgebiet leírt osztályozódás a meder, a part, a belső és külső ártér üledékei közötti relatív szemcsekülönbségekre vonatkozik. A Tiszántúl középső részein sokfelé löszfinomságú anyag adja a medrek, partfalak és árterek anyagát egyaránt, de ott is a part homokos lösz, az ártér agyagos, a meder váltakozó, de gyakori és hosszantartó kisvíz miatt uralkodó benne a finomabb anyag. Ahol a folyóvízi üledékekre később hullóporos anyag: futóhomok, vagy lösz települt és azt később folyóvíz nem rendezte át, a folyóvízi elrendezés természetesen a felszínen nem mutatható ki. Ahol a holocén ártereken a síksági folyók medre mélyebbre vágódott a holocén második felében és az ártérből ma már vízzel el nem öntött padlanok emelkednek ki, ott az anyagelrendezésben a következő szabályszerűséget találjuk. A folyómenti parti homokdombokat finom szemcséjű anyag veszi körül. A régi medrek mentén kialakult homokdombok is mind ilyen finom anyagba ágyazva ülnek. A holocén második felében bekövetkezett erősebb bevésés és esés az ártér mélyebb részeit is kivéste és új anyaggal töltötte fel. Ez az új anyag kezdetben durvább szemű volt, mint az óholocén ártér meg nem bolygatott anyaga, később finomodott, erősen réteges és jelenkori öntéshomokba, öntésiszapba megy át. Az óholocén padlan finom egynemű fedőanyaga szárazra kerülve löszszerűvé válik (5. ábra). A süllyedések és emelkedések folytán, de a folyó fent leírt helyváltoztatásai miatt is a feltöltődő nagy völgyek, majd medencék, végül kiterjedt síkságok rétegsora igen változó. Csak ahol hirtelen nagy esést veszít a durva üledéket szállító folyó, ott kerül a partra is, az ártérre is kavics. A helyváltoztatás itt csak a kavics szemnagyságában hoz, sokszor nem is jelentős különbségeket. Ilyen feltöltésű a Kisalföld nyugati fele. De itt is homokcsíkok, iszaplencsék telepednek a túlnyomóan kavicsos rétegsorba, mutatván a folyó fluktuáló erejét és a medrek helyváltoztatásait. Hasonló elrendezést találunk az Alföld belsejében eltemetett régi törmelékkúpok rétegsorában. (A Sajó régi kavicslerakódásai a folyó mai torkolata alatti területeken.) (6. ábra). A saját mozgástörvényei szerint helyét változtató folyó feltöltött belső árteréről, a parti dombokon átvágódva, külső árterén keres új medret, miután ez az ártér a feltöltött régi medernél mélyebben fekszik. Itt építi ki új parti dombjait is és ezekkel feltöltve az árteret, azt lassan egy szintbe hozza a régi parti dombokkal. Az új medertől messze került régi homokdombok közei finom üledékanyagot kapnak s lassan ilyen finom üledékanyag fedi be őket. A térszín tehát a régi fordítottja lesz. A régi ártér finom szemcséjű, teljesen elegyengetett, lapos, sima felszínére medrek és partok durvább üledéke kerül, a régi medreket és partokat pedig finom üledék lepi be és a változatos felszínből lapos elegyengetett térszínt formál (Lásd a Dél-Tiszántúlon, Gyulától DNy-ra, az újkígyósi legelő sík pusztasága alatt sűrű fúrással feltárt rétegsort. (7. ábra.) Ha fúrások alapján egy-egy terület altalajának felépítését akarjuk rekonstruálni a rétegsorokból hasznunkra van a folyóvízi üledékképződés törvényszerűségeinek ismerete. 3ÜÜíl pleisztocén agyagos hGmoic, homokos cgyog ~

k'-:

' pannóniai homok ' |l 11 l.l

| pleisztocén és holocén átmosott j i M loszonyag l===

J ™ ^ .JJEE . agyogos homok i

|:y ;

| . futóhomok • lolyóvizi homok »

[V,f 3 • kavics <W5 6. ábra. A pleisztocén Sajó kavicsai a mai tiszai torkolat alatt 0ue. 6. rpaeuu nAeücmoqeHoeoü Ulaüo nod ceeodHHtuneM ycmbíM y pem Tucca Abb. 6. Pleistozane Kiesablagerungen des Sajó-Flusses stromáb der derzeitigen Mündung in der Tisza