Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Cziráky József: Hőmérséklet távmérés a hévízi tavon

68 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Cziráky J.: Hőmérséklet távmérés a hévízi tavon 1. kép. Az észlelő fej leeresztése 0omo 7. OnycKdHue HaÖAwdawufeü ZOAOBKU Bild 1. Herablassen des Messkopfes havi középértéke a két év alatt +27,1 C° és 34,4 C° között (vagyis 7,3 C°-ot) változott. Tehát a hévízi tó felszíni vízhőmérsékletének évi ingadozása a levegő hőmérsékleti ingadozásának csak mintegy % része. Hasonló, eredményre jutott Moll Károly [4] 1940-ben végzett vizsgálatai alkalmával. Még kedvezőbb összehasonlítási eredményt kapunk, ha a 2. ábrán látható grafikont nézzük. 1957. aug. 6-án és 7-én 24 óráig tartó összefüggés vizsgálatot végzett a szerző a tó felszíni vízhőmérséklete és a levegő hőmérséklete között a tó délkeleti partrészén. Az óránként végzett mérésekből megállapítható, hogy míg a levegő hőmérséklete 17,3—32,0C° között változott, addig a tó felszíni vízhőmérséklete 33,6—34,8 C° között ingadozott. A 14,7 C° levegő hőmérséklet változásnak tehát 1,2 C° vízhőmérséklet változás felel meg. így tehát a vízhőmérséklet ingadozás a levegő hőmérséklet változásának '/i2 része. A hévízi tó felszín alatti vízhőmérsékletét csak néhányan vizsgálták. Lóczy Lajos [6] 1890. július 19-én Negretti—Zambra-féle átbukó regisztráló hőmérővel a tó felszínén 31,8 C°, a forráskráter alján 32,4 C° vízhőmérsékletet mért. 1908. január 25-én a felszínen és a fenéken a krátervíz hőmérséklete egyenlően 27,6 C° volt. Pantó Gábor [7] 1947. május 13-án és. 14-én a hévízi tavon 60 megfigyelési ponton csónakból a tóvíz felszíni rétegének és a tófenékkel érintkező vízrétegnek hőmérsékletét hat helyen Negretti— Zambra-féle maximum hőmérővel mérte meg, a többi helyen pedig 0,2 C° beosztású bothőmérővel. A tavon elszórva, pontonként végzett mérésekből megállapítja, hogy a környezet hőmérsékletétől elütő lehűlt része nincs a tónak. A tó egész térfogatát behálózó áramlások csaknem teljesen azonos hőmérsékletűvé teszik a tavat, s a talajvíz ezt még helyenként sem módosítja. A búváros vizsgálat [1] alkalmával maximum-bothőmérővel a forráskráterben úgy végeztünk hőmérsékletmérést, hogy a búvár merüléskor a hőmérőt magával vitte és a mélyben leolvasásokat végzett, a mérési eredményeket pedig tele2. kép. Leolvasás az ellenállásmérő hídon ®omo 2. Omnem no Mocmy — u3MepumeAbw conpomueAenun Bild 2. Ablesung auf der Widerstandmessbrücke fon segítségével közölte. E vizsgálatok ismertetése az említett cikkben található. Az 1953. évi tómederfelméréskor [8] kifeszített kötél mentén csónakból 10 m-ként vízhőmérsékletméréseket is végeztünk higanyos maximum hőmérővel. A mérési eredményeket feltüntető táblázatból megállapítható, hogy 1953. máj. 2—3. és júl. 6—15. között a tóvízhőmérséklet szélső értékei: 36,3—31,7 C°. A vizsgálatkor a levegő hőmérséklete 28—22 C° között változott. A maximum hőmérővel végzett mérések az illető helyen levő függőleges szelvényben előforduló legnagyobb vízhőmérsékleti értéket adják. A szelvény egyes pontjainak hőmérsékletét vagy a búváros vizsgálatnál alkalmazott módszerrel állapíthatjuk meg, vagy távméréssel. Az utóbbi módszerrel végeztünk méréseket az elmúlt években egy Wheatstone-féle híddal működő, EKM gyártmányú ellenálláshőmérővel. Az észlelő fejet gumiszigetelésű kábelen engedtük le csónakból (1. kép) a kívánt mélységig, a leolvasást pedig a csónakban elhelyezett ellenállásmérő hídon (2. kép) végeztük. A mérőhídba beépítettek egy változtatható ellenállást abból a célból, hogy a hidat a mérőfejjel összekötő -— esetleg különböző hosszúságú vagy keresztmetszetű — kábel befolyását kompenzálni lehessen. A kompenzáló ellenállás karja egy önkényes beosztású skála előtt mozog. A méréseket mindig ugyanazzal a kábellel végeztük. A kábel ellenállásának csekély volta miatt, tehát tulajdonképpen kompenzációra nem volt szükség. A kompenzáló ellenállás segítségével azonban a mérési tartomány és a Wheatstone-féle híd skálája egymáshoz képest eltolható és a mérőfej átépítésével okozott változás kiegyenlíthető volt. II. 1955—57. évi vizsgálatok 1955. év augusztus havában Szilárd János és a szerző ellenálláshőmérővel távméréseket végzett a hévízi tavon. A vizsgálatok előtt az ellenálláshőmérőt 0,1 C° beosztású higanyos bothőmérővel hitelesítettük. A mérés ekkor egy régebbi