Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség és munkássága

Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. 48 A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség és munkássága 1 LÁSZIÖFÍV WOLDEMÁR a műszaki tudományok doktora I. A szövetség múltja, jelenlegi szervezete és működése A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (Associati­on Internationale d'Hydrologie) az 1919-ben alakult Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Uniót (Union Géodésique et Géophysique Internationale) alkotó hét tudományos szövetség egyike (1. táblázat) Az Uniónak kezdetben hat szakosztálya volt. A hidrológia művelését nem vette fel munkakörébe. De már az 1922. évi első közgyűlésen rámutattak néhányan, köztük a svéd hidrometeorológiai intézet akkori igazgatója Axel Wallén, hogy a geofizikai jelenségek vizsgálatát ki kellene ter­jeszteni a légkör és az óceánok vizein kívül a szárazföld vizeire is : a folyókra, tavakra, jég­árakra és a felszín alatti vizekre, és javasolták egy hetedik, hidrológiai, szakosztály alakítását. Az új szakosztály, — akkori nevén Section de l'Hydro­logie Scientifique — az Unió 1924. évi madridi közgyűlésén meg is alakult, és hosszabb időn át mint ilyen működött, mígnem 1930-ban valameny­nyi szakosztállyal együtt, az Association, Szövet­ség, nevet vette fel. Szinte meglepő ez a Magyar Hidrológiai Társasá­géval azonos fejlődés. A mi egyesületünk is szak­osztályként, a Magyarhoni Földtani Társulat kere­tében kezdte el működését 1917-ben, és nálunk is a különféle természettudományok művelői fognak össze benne, hiszen társaságunknak csak utólag kialakult másodlagos feladata, hogy a vízimérnöki tudományok­nak is otthont nyújtson. A Nemzetközi Hidrológiai Szövetségnek nin­csenek, és nem is lehetnek külön tagjai. Tagként csak a Geodéziai és a Geofizikai Unióhoz lehet csatlakozni, — és csakis egyes államoknak, illető­leg a tudományos életüket képviselő akadémiák­nak. Ha viszont valamely állam csatlakozott az Unióhoz, mind a hét tagszövetség munkájába be­kapcsolódhat : elküldheti képviselőjét a választ­mányukba. A hét tagszövetség szoros összetar­tozása jut kifejezésre abban is, hogy közgyűlésnek nevezett kongresszusaikat 3 évenként együttesen tartják, nyilván azért, hogy a különféle földtudo­mányok művelői között minél szorosabb együtt­működésre nyíljon lehetőség. Az ilyen jellegű együttműködésnek legszebb példája a Nemzet közi Geofizikai Év megrendezése, de idesorolandó pl. a grönlandi Nemzetközi Glaciológiai Expedí­ció is. Az egyes tagszövetségeknek természetesen nincs külön tagdíja sem. Az Unió bevételeiből részesülnek munkásságuk arányában. Az Uniót magát a csatlakozott országok — ez idő szerint 55 — támogatása tartja fenn (Magyarország pl. évi 100 angol fontot fizet). Tudományos kiadvá­1 A Magyar Hidrológiai Társaság 1958. december 4-i központi előadó-ülésén elhangzott előadás. nyaik céljaira az egyes szövetségek az UNESCO 2­tól is kapnak — közvetlenül — segítséget. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a Hidrológiai Szövetség egy évre eső költségvetési kerete 10 000 dollár, amelynek 40%-át az Unió és 16%-át az UNESCO fedezi, 40%-a pedig a szövetségi ki­adványok eladásából származó bevétel. A ki­adásokban viszont csaknem 80%-kal szerepelnek a kiadványok és 10% körüli a Szövetség hozzá­járulása a kongresszusi résztvevők, kiküldetési költségeihez, amely minden országnak lehetővé teszi, hogy legalább egy képviselője külön meg­terhelés nélkül vehessen részt a munkában. Minden él nélkül, de meg kell említenem az ismertetett szervezeti forma sajnálatos hátrányaitis. Mivel az Unió nevében a benne képviselt hét különféle tudományszak közül csak kettő szerepel, ezek — akaratlanul — előny­ben részesülnek a többiek előtt. Mert bizonyos, hogy mindenkor nehéz lesz olyan pénzügyminisztert találni, aki az Unió közgyűlésére a tagszövetségek számának megfelelően legalább 7 (de a későbbi megokolás szerint inkább 14) szakembernek biztosítja a kiküldetése költ­ségeit — és hogy olyan szakok művelői, amelyek nem is szerepelnek az Unió nevében, kétségtelenül nehezeb­ben fognak kijutni, mint a geodéták és geofizikusok. 1924-ben történt megalakulása óta a Nemzet­közi Hidrológiai Szövetség szervezete sokat fejlő­dött, módosult. Ezidőszerint a három év időtar­tamára választott elnökből és 3 alelnökből, to­vábbá a főtitkárból álló elnökség áll az élén, amely a tag-országok egy-egy megbízottjával együtt a választmányt alkotja. A Szövetség tudományos munkásságát illető kérdésekben ez dönt. A Szö­vetség munkásságát négy szakosztályban (Commis­sions) s fejti ki és ezen kívül szükség szerint ideig­lenes jellegű bizottságokat (Comités) alakít egyes kérdések tanulmányozására (jelenleg öt ilyen van). Mindegyik szakosztálynak és bizottságnak önálló tisztikara van (2. táblázat). Az Unió tudományos életének legfőbb meg­nyilvánulásai a 3 évenként megrendezett köz­gyűlések, ill. a • tagszövetségeknek ezek keretében tartott nemzetközi kongresszusai. Ujabban szo­kásba jött, hogy részben a kongresszusokkal egy­idejűleg, részben közéjük iktatva, egy-egy több tag­szövetséget érintő kérdés összefoglaló megvilágítá­sára ún. symposiumot rendeznek. Ilyen volt az 1956.éviDarcy-SymposiumDijonban, 5vagy a jég­áraknak szentelt 1958. évi symposium Chamonix­2 United Nations Educational, Scientific and Cul­tural Organization = az Egyesült Nemzetek nevelés­ügyi tudományos és kulturális szervezete. 3 A Commission-t tudatosan fordítom szakosztály­nak. Működési módjának ez a magyar kifejezés felel meg legjobban. 4 Időpontjuk és helyük szerint a következők : I. Róma 1922 ; II. Madrid 1924 ; III. Prága 1927 ; IV. Stockholm 1930 ; V. Lissabon 1933 ; VI. Edinbourg 1936 ; VII. Washington 1937 ; VIII. Osló 1948 ; IX. Bruxelles 1951 ; X. Róma 1954 ; XI. Toronto 1957. 5 Lásd übell Károly beszámolóját az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények I. kötetének 1—2. számában.

Next

/
Thumbnails
Contents