Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Kozák István - Érdi Sándor: Bányaüzemek szennyvíztisztítása különös tekintettel az ércmeddőzagy kezelésére

464 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Kozák I.—Érdi S.: Bányaüzemek szennyvíztisztítása piens adottságai miatt (nagy távolság, kis vízhozam stb.) a fekáliás szennyvizeket elszikkasztjuk. Ilyenkor a fürdővizet szappan, szén és közetpor tartalmától leginkább kavicsszűrőn átvezetve tisztítjuk meg. A többi szennyvízféleségeket — összetételük szerint — a már előbb vázolt rendszer szerint tisztítjuk. B) Az üzemi használati vizek kezelése Az üzemi használati vizeket (hűtővíz, kazánvíz stb.) többnyire kezelés nélkül lehet a recipiensbe juttatni, mivel ezek rendszerint iváson és főzésen kívül bármely más célra közvetlenül felhasználhatók. Az olaj és benzintartalmú vizeket, a zsírfogóhoz hasonló vízfelszín alatti átfolyású olaj vagy benzinfogó medencében tisztítják. C) Bányavizek kezelése A bányavizeket két csoportra bonthatjuk : fakasztott (foglalt) és talpvízre (csurgalék). Ha szükség és lehetőség is van, a kétféle vizet külön nyomják a külszínre. A fakasztott vízben csak szervetlen, a talpvizekben és a kettő keverékében szerves szennyezés is előfordul. A bányavizeket ritkán tisztítják, hazánkban csak olyan esetben, amikor a bányavíz közvetlenül felhasználásra kerül. Mennyiségileg a kiemelt bányavíz nagyon különböző : a pécsi, komlói és a nógrádi medence bányái általában szárazak, azonban igen komoly vízmennyiséget emelnek ki, a Dorog—Tokod környéki a várpalotai, ajkakörnyéki stb. üzemekben (10—25 m

3/perc). A számításba jövő nem ivóvíz minőségű vizek szervetlen szennyezése kétféle : agresszivitás (szulfát tartalom) és mészre savas hatású szabad szénsavtartalom. Ivóvízellátás szempontjából sok helyen a bányavíz nem megfelelő, főként keménysége, vas és mangántartalma miatt (borsodi nógrádi, oroszlányi vizek). A bányavizet több helyütt közvetlen, vagy egyszerű tisztítás (iilepítés, vagy szűrés) után használják fürdésre : (Farkaslyuk. Egercsehi, Tokod) fúráshoz öblítővíznek, építkezésekhez (Hosszúhetény) és ivóvízként (Farkaslyuk, Királd, Tatabánya), valamint iszapolásra (Pécs András akna). Szerves szennyezésű bányavizet emberi célra tervszerűen nem használnak fel, csak iszapolásra, fúrásra vagy más ipari célra. D) Szénmosás szennyvizeinek tisztítása A szénmosásból visszamaradó vizek szénport és meddőanyagokat tartalmaznak. A lignit ahidrálásából kikerülő szennyvíz (Várpalota) huminsavas vegyületeket, fenolt és kénvegyületeket tartalmaz. A mosást portalanítás előzi meg, mivel az agyagtartalmú széniszap rossz hatásfokkal ülepíthető, azonban természetesen agyagszennyezés ennek ellenére kerül a mosóvízbe. A mosóvíz mennyisége 3—10 m

3/t, a víz iszaptartalma 30—60 kg/m

3. A mosóvíz újrafelhasználásánál hiányzó frisvízszükséglet 5—10% (Pécsújhegyen kb. 7%). A mosó szennyvizei deríthetők mechanikai és kémiai eljárással, derítő medencékben, csőkádakban, zagysűrítő kádakban és hidrociklonban, illetve tavakban (Pécsújhegy). A derítő medencék, illetve tartályok mechanikai ülepítő hatását ferde csúszólapok beépítésével fokozzák. A derítő medencék lehetnek egyszerű, földbesüllyesztett medencék, melyeknek a feneke csúcskádszerűen van kiképezve vagy kiemelt tartályszerű csúcskád fenekű medencék, mindkettő szakaszos vagy mamut-baggerral folytonossá tett üzemmel működhet. A csúcskádak az ülepítő tölcsérek egyik fajtája, amelyekbe a zagy, a vízszin alá érő, középen elhelyezett hengeres csövön jut be, a híg zagy a kerületen ömlik túl, a besűrűsödött zagy pedig a fenéken távozik el. A zagysűrítő kádak (mechanikai osztályozók) lejtős fenekű tartályok, melyekben a lejtőre ülepedett szemeket rendszerenként különböző mechanizmus szállítja a lejtőn felfelé, a híg zagy pedig az alsó túlömlőn folyik el. A kémiai derítést koaguláltató reagensek alkalmazásával végzik. Ezek lehetnek : mésztej, hamúzsír, vassók, timsók, kénsav, keményítő stb. Ha az ülepített víz nem kellő tisztaságú, salak vagy homokszűrést is alkalmazhatnak. E) Az ércelőkészítés szennyvizeinek tisztítása 1. Az ércelőkészítés különböző módjai. Az ércelőkészítés szennyvizei az aprítást, őrlést, osztályozást követő nedves előkészítésből származnak. E nedves előkészítési eljárások célja az érc koncentrációjának megfelelő mértékre való növelése, dúsítása. Emlékeztetünk arra, hogy a dúsításnak nemcsak nedves eljárásai vannak, pl. kézi válogatás, mágneses szeparáció, hőkezelésen, eltérő keménységen alapuló eljárások, szérflotálás, amalgamálás, ciánozó lúgzás és zsírhoz való tapadáson alapuló eljárás. A dúsítás nedves eljárásainak közös tulajdonsága az, hogy a megőrölt ércből vízzel zagyot készítenek. A termékek kivonása után visszamaradó meddőzagy szennyezettségére az érc szemeloszlása és a felhasznált víz mennyisége jellemző. Szennyvíztisztítás szempontjából a dúsító nedves eljárásait 3 csoportba sorolhatjuk : a) Ülepítéssel, szereléssel*, ciklonozással stb. történő szétválasztási eljárások. Ezek az érc- és meddőszemcsék faj súlyának és nagyságának különbözőségéből következő eltérő viselkedését használják ki. E módszerek közös sajátsága, hogy csupán ezt a fizikai alapelvet aknázzák ki, vagyis a zagyhoz kémiai vegyszert nem adagolnak. b) Flotálás (úsztató eljárás). Az ásványok felületi tulajdonságainak különbözőségén alapid. A vízzel előállított zagyhoz megfelelő mennyiségű * A modern rázott szérek gyengén lejtős táblák, amelyeket legtöbbször a tábla síkjában, a lejtőirányra merőlegesen — pillanatonként változó sebességgel — mozgatnak. A rázás irányában, legalább a lap egy részén bordázás van, a lejtés irányában pedig vékony vízáram folyik. Az anyagot a felső sarokban adják fel, és a szemátmérő, fajsúly és alak szerint az alsó oldalon szétválasztva szedhető le.