Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Bidló Gábor: Adatok a talajvíz összetételének kialakulásához

Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. 459 Adatok a talajvíz kémiai összetételének kialakulásához" BIDLÓ GÁBOR A talaj víz kémiai összetételét igen sok tényező befolyásolja. Ezek közül megemlíthetjük a talajban megtett út hosszát, a talaj hőmérsékletét, a víz áramlási sebességét és mint kétségtelenül legfontosabbat, a talaj összetételét. A talajban levő szerves és szervetlen anyagok egyaránt hozzájárulnak a talajvíz kémiai összetételének kialakulásához és ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy valamely területen levő talaj összetételének ismeretében meg lehet határozni a talajvíz jellegét, és fordítva a talajvíz összetételéből is következtetni tudunk arra, hogy milyen felépítésű területből származik. A kérdésnek az elméleti jelentőségén kívül gyakorlati fontossága is van. A gránit területről lefolyó patakok vize sok káliumot tartalmaz, az andezit terület forrásaiban nátrium és kalcium uralkodik, mészkőterületekről igen kemény karsztvíz származik és így tovább. A megfigyelések alapján ezek a tények régóta ismertek voltak. Hiányoztak azonban a kísérleti adatok a számszerű összefüggés meghatározására. Dolgozatomban ismertetem azokat a kísérleteket, amelyekkel a talaj egyes szervetlen vázrészeinek a víz összetételére gyakorolt hatását vizsgáltam. A talajvíz végső soron a csapadékból táplálkozik. A csapadékvíz pedig eredetileg teljesen tiszta, desztillált víz, ami leesése közben különböző gázokat old fel és így egy gyenge savkeverék keletkezik. A legnagyobb mennyiségben a szénsavat oldja. Ezen kívül tartalmazhat még salétromsavat és salétromos savat is. A nagyvárosok, ipartelepek környékén jelentős mennyiségű kénsav is kerülhet a csapadékba. A talajba érve, a víz felveszi az ott levő szerves savakat (humuszsavak stb.) is és ezáltal savas jellege még erősödik. Ez a savkeverék kerül érintkezésbe a talaj vázrészeit alkotó ásványokkal és oldja azokat. A talaj szervetlen vázrészét alkotó ásványok eléggé sokfélék a talaj anyakőzete, származási helye szerint. A mikroszkóppal kimutatható ásványokra az első adatot Vendl A. [4] munkájában találjuk. Vizsgálatai szerint a vázrészek zöme kvarc, e mellett muszkovit, biotit, amfiból, gránát (elég gyakran nagyobb szemcsék is) földpát stb. fordul elő. A leggyakoribbak ezek közül a földpát, muszkovit, amfiból. A röntgenvizsgálatok kifejlődése és elterjedése a talajok mikroszkópi vizsgálata mellett lehetővé tette az agyag-frakció ásványainak vizsgálatát is. Több helyről származó talajminta vizsgálata azt mutatta, hogy az agyagásványok mellett az agyagfrak* A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai Bizottságának 1959. VI. 10-én tartott ülésén elhangzott előadás. Készült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén, ciókban is gyakori a kvarc [1, 3]. A mikroszkóppal észlelt több ásványt röntgennel kimutatni nem lehetett, ennek azonban az lehet az oka, hogy a mikroszkópos vizsgálathoz nagyobb anyagmennyiséget lehet felhasználni. A fent elmondottak alapján, legelőször a leggyakrabban előforduló ásványok vízoldhatóságát vizsgáltam meg. Az első lépésben az agyagásványok vizsgálatát mellőztem, mert azok érintkezése a vízzel a rácsdeformációk miatt külön tanulmányt igényel. Kísérleti rész A fenti megfontolások alapján kiválasztott ásványok közül a földpátot, a turmalint és az amfibólt vizsgáltam. Kvarcot nem vizsgálhattam, mert a vizsgálathoz használt üvegedény jobban oldódik, mint a kvarc és így a vizsgálat céltalan lett volna. A biotitra és muszkovitra Méhmel M. adatai igen jól használhatók [2]. A kiválasztott ásványok finom porából 5 g-ot desztillált vízzel öntöttem le. Az egyik próbát vízfürdőn melegítettem Ergon típusú Erlenmeyer-lombikban, a másik mintát állni hagytam. Két hét eltelte után az ásványokon levő vizet leszűrtem és megelemeztem. Az oldást nagymértékben befolyásolja az ásványok szemcsenagysága is. A legnagyobb szemcse 0,06 mm 0 volt (homokliszt frakció), a szemcsék zöme lényegesen kisebb átmérőjű volt. A kísérlethez használt desztillált víz pH-ja méréseink szerint 5,8-re adódott. Ez a pH a desztillált víz főleg szénsav abszorpciója miatt alakult ki és így a természetben előforduló körülményeket elég jól utánozza. Az egyes ásványok viselkedése Földpát. A kísérlethez teljesen tiszta káliföldpátot. (adulárt) használtam. A minta az Alpokból (Szentgotthárd) származik. Elemzési adatai : Az ásvány összetétele [%] Az ásvánvból kioldódott Az oldalt összetétele Az ásvány összetétele [%] melegen hidegen melegen hidegen [%] [%] [mg/l] 1 [mg/l] Al.O, FejO, CaO MgO Na,0 K,0 63,49 21,42 0,58 1,52 13,00 0,5974 | 0,0599 0,1219 0,0339 0,6611 0,0542 0,1589 0,0798 149,5 } 15,0 37,4 10,2 165,5 13,5 47,7 23,9 összesen . . . 100,07 0,8131 0,9520 Gránát. A kísérletekhez a Szebeni Havasokból származó vöröses-barna színű almandin típusú gránátot használtam. Elemzési adatai )